A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
a hét KULTÚRA 45 CSEMADOK: Kezdjük azzal, hogy a sikeres pályázat után bejelentette: évad végéig a társulat élén marad, nem szeretné félbehagyni munkáját. Közben viszont megjött a művelődési tárca “elbocsátó szép üzenete”, nem maradhat a Thália igazgatója. Mikor látjuk Pozsonyban, a Csemadok székházban? Az évad végéig mindenképpen segíteni fogom a társulat munkáját, számíthatnak rám. Visszahívásom nem jelentette az állásom megszüntetését, a színházban tehát állásban is maradhatnék. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy áprilistól elfoglalom a főtitkári széket. Munkatársai, ismerősei jó szervezőként ismerik, nem egy kultúrában tevékenykedő ember úgy látta, tud pénzt szerezni a színháznak, igyekszik megoldani az anyagi gondokat. így lesz a Csemadok élén is? A Csemadok, nem annyira pénzkérdés, mint ahogyan azt sokan gondolják. Ha teljes egészében vizsgáljuk a szervezet munkáját, elsősorban választ kell keresnünk arra a kérdésre, mit képes a Csemadok felvállalni, milyen szerepet kell betöltenie a társadalomban. Nem kérdőjelezem meg a A Csemadok Országos Választmányának vezetősége februárban megpályáztatta a szervezet vezető titkári állását és az egyetlen pályázót, Kolár Pétert, a kassai Thália Színház igazgatóját alkalmasnak találta. A szervezet nehéz helyzetben van, egyesek nem félnek kimondani: a Csemadok 45 év tevékenység után válságba került. Költségvetési forrásokra nem számíthat, társadalmi szervezetként eltartani képes vállalkozás nem áll a háta mögött. Az új főtitkárra nehéz hónapok várnak. Csemadok eddigi munkáját pozitívumait, de el kell dönteni, mit akarunk, akarhatunk. Mit akarhatunk hát? Először is: a Csemadoknak társadalmi szervezetnek kell maradnia. Kulturális - hangsúlyozom: kulturális - integráló tényezővé kell válnia a hazai magyar társadalomban, távol tartva magát a politikától vagy akár csak a gondolattól is, hogy politikai szervezetek feladatait vállalja fel. Van egy olyan érzésem, hogy az elmúlt esztendőkben a Csemadok sokat akart és nem bírta. Ha pusztán a jogszabályok értelmezőinek szemével nézzük, a Csemadok a társulati törvény értelmében olyan társadalmi szervezet, mint a méhészszövetség, vagy a Magyar Asszonyok Ligája. Már a pártállam idején, de azóta is gyakran volt viták tárgya a szervezet bizonyos tevékenységi köreinek intézményesítése. Le kell mondani erről a gondolatról? Úgy vélem, hogy a szakmai munkát szakemberekre kell bízni. A sok általánosság után egy példa, saját területemről. Nem hiszem, hogy a magyar színjátszó mozgalmat feltétlenül egy társadalmi szervezet szakelőadójának kell kezelnie. Van két magyar színtársulatunk megfelelő szakembergárdával. Nem tartom lehetetlennek, hogy az amatőr színjátszó mozgalom szakmai, módszertani irányítását ők végezzék beleértve a vers- és prózamondók versenyeit. Ez más területekre is vonatkozik, természetesen a Csemadok szervezési hátterével, közreműködésével. Nem hiszem, hogy olyan erős lenne a Csemadok, hogy komoly szakembereket foglalkoztató intézményeket helyettesíthetne. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kisebbségnek nincs szüksége intézményekre. Vezető titkárként a Csemadok hivatásos alkalmazottait is irányítani fogja. Az előbb elmondottak alapján vajon szükség van-e adminisztratív és szakelőadói apparátusra? Nem szeretem az apparátus kifejezést, mert arra valóban nincs szükség. Kell vi szont egy minimális létszámú szervező és adminisztratív állomány. Fel kell mérni, milyen munkához mennyi alkalmazottra van szükség s a felmérés eredményeképpen lehet majd dönteni a hivatásos alkalmazottakról. Ne haragudjon, de gyakran hangzik el, hogy fel kell mérni a lehetőségeket, meg kell válaszolni a kérdéseket, majd vala milyen eredmények alapján dönthetünk. A Csemadok nincs abban a helyzetben, hogy sokáig várjon. Mikor várhatók a válaszok azokra a kérdésekre, amelyeket éppen ön fogalmazott meg? Nincsenek kész receptek, a kérdések, amelyeket megfogalmaztam, számomra is kérdések. Belépésem után legkésőbb az év végéig fel kell mérni, mire vagyunk képesek, mit csinálhatunk, milyen szerepünk legyen a társadalomban. Ha ezt átmeneti állapotnak tekintem, akkor azt kell mondanom: a provizórium 1997-tel érvéget. A jövő évet már egészen más alapokon kell kezdenünk. LOVÁSZ ATTILA Átmeneti állapotok az év végéig
