A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
a hét SZÍNHÁZ 29 végig az előadást.) A színpadi játékot a kisregény utószava foglalja keretbe. Ennek szövegét "Hrabal őfelsége” a közép-európai írófejedelem mondja el - magnetofonszalagról. A két oldal anyagát írta: KMECZKÓ MIHÁLY Az örömlányok: Stubendek Katalin, V. Mák Ildikó, Holocsy Kriszta, Vincze Emőke. alakításában a tündökletes pincérkarriert láthatjuk, amely ezzel az atyai jó tanáccsal indul: Fiam, mindig legyen valamilyen célja az életednek, akkor soha Bohumil Hrabal a Múzsával folyamán azonban ez az elgondolás csapdának bizonyult, hiszen a közönség nagy része távolabbról szemlélte a színpadi eseményeket. így a deklarált játékstílus - képletesen szólva - két szék közé esett. (Azok jártak jobban, akik megszokott helyükről nézhették A premier utáni fogadáson Ivó Krobot Hrabal-relikviákat ’’terített szét” a körterem kicsi színpadán. Mindenkire "felszabadító erővel” hatott a világhírű író elsős gimnazista bizonyítványa. A tíz érdemjegy közül az egyetlen hármas volt a legjobb - tornából. Négyest kapott vallási nevelésből, rajzból és szépírásból, s hat tantárgyból megbukott, pl. cseh volt hajlandó kimozdulni prágai lakásából... A magyar közvélemény megfilmesített művei révén figyelt fel rá. A mai napig felejthetetlen élményt jelent annak, aki látta a Szigorúan ellenőrzött vonatokat vagy a Sörgyári capricciot. Ma már sokan ismerik elbeszéléseit, regényeit. Tragikomikus történetei, groteszk stílusa azonnyomban nyelvből, latinból, matematikából stb. Mindenki jólesően vette tudomásul, hogy - miként nem a ruha, - nem a bizonyítvány teszi az embert. Legalábbis az író embert. Merthogy ilyen bizonyítvánnyal is lehet valaki világhírű író. Akinek személyét legendák lengik körül. Az egyik szerint 1969 után - tüntetésül a szovjet megszállás és a konszolidáció ellen - húsz évig nem lemetlen következményei lehetnek az itteni magyar színházakra nézve (is)- Nem igaz.- Kifejtené ezt kérem, bővebben?- Az előterjesztésről nem volt szavazás. Csak azt kérdezte meg a miniszter, ki nem ért vele egyet... De tulajdonképpen előterjesztés sem volt, csak beszélgetés, amely után nem lehetett tiszta képet alkotni a színházak várható jövőjéről... Éppen ezért, ha szavazásra került volna sor, én tartózkodtam volna... megragadja az olvasót. Nem kivétel ez alól az Őfelsége pincére voltam c. kisregény sem, amelynek most a magyar színpadi változatát is láthattuk. A főhőst - aki a pincérkedésben lelte meg élete célját, míg 1948- ban tönkre nem tette az államosítás - három színész játssza. Életének első szakasza (Tóth Attila megjelenítésében) azzal a felismeréssel zárult, hogy ”a pénz teszi az embert". Mokos Attila alakításában), hogy igazi emberi viszonyt csak az állatokkal lehet kialakítani... Az epikus mederben zajló drámai események némileg feleslegessé tették a színpadot - legalábbis a nagyobbik részét. A rendező ezért az utolsó nézőtéri sorok bérleteit a (sajnos télen hideg, huzatos) színpadra ültette, hogy minél közelebbről - és közvetlenül - élvezhessék a színészek játékát. Az előadás sem leszel boldogtalan. A kollektivizáció azonban derékba töri a pincérsorsot. ’’Átnevelő” munkatáborokban kallódik, majd a "világ végére” kerül útkaparónak. Itt kell rádöbbenie (Ropog József "Örömapák”; Boráros Imre, Mokos Attila, Tóth Attila, Ropog József, D. Németh István, Pőthe István ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM Szatirikus játék két felvonásban A regényt irta: Bohumil Hrabal Fordította: Varga György Színpadi szöveg: Ivó Krobot és Petr Oslzly Magyar színpadra alkalmazta: Bognár Róbert Dramaturg: Soóky László Díszlet: Platzner Tibor Jelmez: Fábik Erzsébet Rendező: Schlanger András m.v., a budapesti Új Színház tagja Bemutató előadás: a Komáromi Jókai Színházban, 1996. március 29-én SZEREPELNEK - több figurát (is) alakítva -: Stubendek Katalin, Holocsy Kriszta, V. Mák Ildikó, Vincze Emőke; Tóth Attila, Mokos Attila, Ropog József; Boráros Imre, Pőthe István, Vörös Lajos, D. Németh István; Benkő Géza, Kukola József, Madarász Ferenc; Siposs János, Tarics János, Ferencz Bálint Évekkel ezelőtt hagyományt teremtett a Komáromi Jókai Színház: minden bemutató előtt kiállítást rendez - többnyire szlovákiai képzőművészek alkotásaiból. Ezúttal Balázsy Géza tárlatát láthatja a színházlátogató közönség. Tusrajzait és tempera festményeit - olykor elképzelt - színházi előadások ihlették. A színházat - a világot - görbe tükörben láttatja. A RENDEZŐ MONDTA Ez a pincér - ez az ember - dédelget a lelkében egy álmot. Nem bánja, ha esik, ha fúj, az sem "zavarja”, hogy béke van-e vagy háború, ő megy a maga útján. Végül nem oda jut, ahová szeretett volna, mégis oda ér, ahová meg kell érkeznie. ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM
