A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
30 SZÍNHÁZ a hét szinte egész haláláig Óz-variációkat írt. Aztán Judy Garlanddal elkészül - az ugyancsak amerikai - musical-változat. Ez után következett a ”poprockos musical” feldolgozás, végül revüként is bemutatták. Magyar színpadokon az elmúlt 25 évben többféle zenével, illetve zenés feldolgozásban előadták. A Komáromban látható produkció egy lényeges dologban különbözik a legtöbb magyarországi Óz-feldolgozástól. Az eredeti cselekményt egy - alig észrevehető - keretjátékba ágyazták Totó, a kiskutya: Benkő Géza tésében nemcsak a színészek (és a színház más munkatársai) vesznek részt, hanem a közönség is. Ez a csoda az előadások alkalmával minden esetben megvalósul, hiszen az is megadatik a nézőknek, hogy részt vegyenek a játék cselekményének ’’irányításában”. Közben kapcsolatba kerülnek a színészekkel, a jelmezekkel, a kellékekkel, a színpadtechnikával. S attól, hogy bepillanthatnak a kulisszák mögé, nem hullik le a A gonosz boszorkány és Dorka: Benes Ildikó és Vincze Emőke Oz, a nagy varázsló Az egyik színháznak társulata van, a másiknak pénze. (Épülete, közönsége van mindkettőnek.) Összetették hát, amijük volt. így jött létre a komáromi és a székesfehérvári színház barátsága. A fehérvári igazgató így nyilatkozott erről: ”A legéletképesebb, legjobban működő kapcsolatok mindig ‘születnek’. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy vannak.” Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett - más produkciók mellett - az ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ c. zenés mesejáték. Hogy egy kissé bonyolítsuk a dolgot: bár Óz csak egy van, (valójában) több Óz létezik. Kezdetben volt a világhírűvé vált és ma is népszerű meseregény, Lyman Franck Baum amerikai író alkotása, amely századunkkal pontosan egyidős. (Magyarra 1940-ben fordította le Beöthy L. "Óz, a csodák csodája” címen. ) Baum egyébként - felbuzdulva a kezdeti sikeren -a színpadi változat létrehozói. A keretjáték lényege pedig ez: A csoda csak akkor történhet meg (a színházban), ha a teremóz, a nagy varázsló zenés mesejáték Magyar színpadra írta: Schwajda György Dalszövegek, zene: Nagy Árpád és G. Dénes György Díszlet: Platzner Tibor Jelmez: Dobis Márta Koreográfus: Molnár Ernő m.v. Rendező: Bor József m.v. A Komáromi Jókai Színház és a Székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciója a Jókai Színházban, Komáromban, 1996. március 22-én. Szereplők Dorka: Stubendek Katalin (Vincze Emőke) Totó, a kiskutya: Benkő Géza Tommy, a gyáva oroszlán: Mokos Attila Freddy, a madárijesztő: Kukola József Henry bácsi, a bádogember: Pőthe István Emmi néni, a jó boszorkány: Varsányi Mari A gonosz boszorkány: Bencs Ildikó (Cs. Tóth Erzsébet) Óz, a nagy varázsló: Bugár Béla Kulcsárnő: V. Mák Ildikó A szárnyas majmok királya: Kossuth Gábor A nyugorok királya: Tóth Attila A hölgy: Chmelina Angelika Szárnyas majmok, nyugorok, smaragdok: Ferencz Bálint, Blaskó Edit, Németh Anna, Nagy László lepel a varázslatról. Ki-ki úgy érzi: ő is részese volt - neki is köszönhető, hogy a varázslat létrejött. Ezek a színházi előadások attól korszerűek, hogy már gyermekkorában igyekeznek rávezetni az embert: az események nem csak rajta kívül történhetnek meg - ő is képes befolyásolni, irányítani őket. Ha ezt elhiszi, visszanyerheti bátorságát ”az oroszlán”, kiegyenesítheti gerincét ”a madárijesztő”, élő szívet találhat magának ”a bádogember”. És esetleg kiderülhet, hogy nincsenek is rettenetesek, hatalmasok - "ózok” -, akikről elhisszük, hogy madzagon (pórázon, láncon, kötélen) rángathatnak bennünket. KMECZKÓ MIHÁLY (Fotó: Szabó László) ”A Vörösmarty Színház igényes, kiválóan dolgozó színészekre talált a Jókai Színház társulatában, akik viszont szép és izgalmas feladatokat kaphatnak a közös bemutatókon, amelyek száma remélhetőleg tovább növekszik majd. A végső nyertes a közönség - Székesfehérvárott és Rév-Komáromban egyaránt.” Péterffy Attila, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója
