A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
a hét VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ 11 Tanulságok a Capitalbrokers-sztori kapcsán A Capitalbrokers sztori a vagyonjegyes privatizáció második hulláma előtt kezdődött. Akkor még hárommillióan hittük azt, hogy lesz második hullám. És hitték ezt a befektetési alapok és brókercégek is, melyek gombamód szaporodtak és versenyeztek, ki hogyan tud rálicitálni a másikra, hogyan tud előnyösebb, vagy látszatra előnyösebb feltételeket kínálni az értékpapírpiacon járatlan állampolgároknak. A legkevesebb, hogy felajánlották, meg-Dilettantlzmus vagy ravaszság? A trencséni székhelyű Capitalbrokers egy volt azon cégek közül, amelyek megelőlegezték a vagyonjegykönyv megvételéhez szükséges ezer koronát, a könyvet bejegyeztették. Ügynökei elsősorban a szlovákiai magyarságot célozták meg, mintegy negyvenötezer szerződést kötöttek a délvidéki járásokban, melyhez egy felhatalmazás is tartozott. Ennek értelmében a vagyonjegytulajdoline rendszerének köszönhetően a sorrendben első bejegyzés érvényes maradt. Sáskslárás Dél-Szlovákiában A Capitalbrokers ügynökei háromféle szerződéssel dolgoztak, amelyek csak az egyszerű, részvénypiacon járatlan kisember számára tűntek előnyösnek. Háromféle szerződés azért született, mert a brókercég az emberi hiszékenység és tájékozatlanság láttán vérszemet kapott, s falusi anyókáknak, akik talán akkor sem értenék, ha magyarul írták volna. Az igazság mindig kiderül, de többnyire későn. így történt most is: jóval a vagyonjegykönyvek bejegyzésére meghatározott idő letelte után szúrt szemet néhány embernek a Capitalbrokers tevékenysége. Többek közt Kvarda József és Komlóssy Zsolt parlamenti képviselők is faluzásba kezdtek, a Fábry Alapítvány és a később megalapított Válaszút Alapítványt létrehozó emberek segítségével lassan sikerült feltérképezni, merre vonultak a Capitalbrokers sáskái. Végül a Fábry Alapítvány keresetet nyújtott be a pénzügyminisztérium államtitkárához, amelyben a brókercég tevékenységének felülvizsgálását kérte. A Pénzügyminisztérium Értékpapírpiaci Felügyelete 1995 július 19-én kelt válaszából kiderül, hogy az értékpapírokról szóló törvény megsértése miatt a Capitalbrokers működési engedélyét bevonták, a brókercég és az állampolgárok közt kötött szerződéseket érvénytelenítették. Befektetés vegy bofürttsztés? előlegezik az ezer koronát, elintézik a bejegyeztetést, a vagyonjegy-tulajdonosnak a kisujját sem kell mozdítania. Aztán a privatizációs hullám mikrohullámú síkra terelődött, így lett Mari néninek mikrohullámú sütője, amin, ha szerencséje van, akár a Rádió Jerevánt is hallgathatja. Mint tudjuk, a privatizáció második hullámára nem került sor, közbeszólt a sors; ezt most nevesíthetnénk is, de hát mindenki tudja, kiről van szó. Államkötvény-tulajdonosok lettünk névértéken, viszont a Capitalbrokers ügy azért érdekes, mert most is felkereshetnek bennünket hozzájuk hasonló “hamis próféták”. A Nemzeti Vagyonalap tízezer koronás kötvényeinek értékesítése ugyan korlátozott, de máris jelentkeztek ügynökök, kik két-háromezer koronát kínálnak. Állítólag három héten belül fizetnek. A Capitalbrokers viszont már nem jelentkezhet, hiszen a Pénzügyminisztérium Értékpapírpiaci Felügyelete bevonta működési engedélyét. nosok befektetett pontjaik kezelését öt évre átengedték a brókercégnek. A problémák 1994 szeptemberében kezdődtek, a Capitalbrokers ugyanis késve kapta meg a vagyonjegybélyegek megvásárlására beígért bankhitelt. Ennek következtében nem tudták megvásárolni valamennyi ügyfelük számára a regisztrációs bélyeget, ehhez több mint 45 millió koronára lett volna szükségük. Erről viszont csak megkésve értesítették a velük szerződött állampolgárokat, akik az utolsó pillanatban futottak saját ezresükkel a regisztrációs központba. Akinek nem volt ennyi készpénze, hoppon, azaz könyv nélkül maradt. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a Capitalbrokers az utolsó pillanatban mégis némi pénzhez jutott, és további vagyonjegykönyveket regisztráltatott. így akadtak olyanok, akik végleg kimaradtak a privatizációból, s olyanok is, akiknek két vagyonjegyük volt, alkalmasint két brókercégnél. Még szerencse, hogy a Számítástechnikai vállalat onszámára egyre kedvezőbb, a vagyonjegytulajdonos számára egyre kedvezőtlenebb kitételek kerültek a szerződésbe és a kezelésről szóló felhatalmazásba. A részvények évi kezelési díja például az értékük 5-7 százaléka között mozgott. Ennek eredményeképpen az ötéves kezelési idő alatt a részvények 25-35 százaléka a Capitalbrokers tulajdonába került volna. A szerződésben viszont olyan kitétel is szerepelt, mely szerint a kezelés fejében a brókercég éves “jutalma” legalább egy részvény. Ha tehát olyan vállalatba fektetik a vagyonjegyet, amelytől mondjuk összesen öt részvényt kapnak, öt év alatt az egyén egész befektetése az ő tulajdonukba kerül. Nyilván nem véletlenül célozta meg a Capitalbrokers a déli járásokat, negyvenötezer, többségében magyar nemzetiségű állampolgárt sikerült felültetnie. Egy se füle, se farka, részvényekről, hozamról, befektetésekről szóló, kacifántos jogásznyelven íródott maszlagot könnyebb beadni a Kalandorok kíméljenek Minden rendben van, gondolhatná az értékpapírpiacon járatlan ember. Szerződés volt, nincs. A szerződések ugyan érvénytelenek, de ott van közel 45 ezer felhatalmazás, amelynek - állítólag - nyoma veszett. A közjegyző által hitelesített felhatalmazások ugyanis érvényesek lehetnek - legalábbis azon jogosult személyek megítélése szerint, akik a privatizációs törvény módosítása után a tízezer korona névértékű privatizációs államkötvényekkel kereskedhetnek. Elképzelhető, hogy az eddig nem éppen tisztességesen eljáró cégek élnek a lehetőséggel, és 45 ezer értékpapír-tulajdonos kötvényét pénzzé téve “dobbantanak”. Más kárán tanul az okos. A Capitalbrokers-ügyből legalább ennyi tanulságot kellene levonni. Ha úgy döntünk, kétháromezer koronáért túladunk államkötvényünkön, alaposan nézzük meg, kinek adjuk és mit írunk alá. Nem érdemes az első ügynök ígérgetéseinek beugrani. HOLOP ZSOLT