A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-27 / 4. szám
VÁNDORLÁSOK w ■■ ALASZKA, A VEGLETEK FÖLDJE "Alaszka egészen más, mint a többi 48 állam" — jegyezte meg kísérőm, David Hammond nem kis büszkeséggel. A többi 48 jellegzetes alaszkai szólás, amin az Egyesült Államok 48 tagállamát értik. Miért más Alaszka, mint a többi 48, kérdeztem Hammondtól, aki környezetvédelemmel foglalkozik. Ez itt a végletek földje, folytatja, a szegények és a gazdagok, a környezetvédők és ellenfeleik között nincs köztes réteg. Vegyük például a kormányt: most erős jobboldali kormányunk van, de rájuk csupán a választók 51 százaléka voksolt! Egy százalék, és minden másként történt volna... De nem, Alaszka határvidék, amely magába foglalta a legjobbat és a legrosszabbat. Misszionáriusok, hódítók és kalózok országa volt, és ez a megosztottság máig is jellemzi e földet, A fehérek nem azért jöttek ide, hogy itt éljenek, földet műveljenek és gyermekeket neveljenek, ide meggazdagodni jöttek, fejezi be kísérőm. Alaszka iránt a 18. században nőtt meg az érdeklődés, amikor az orosz cár szolgálatában álló Vitus Behring dán tengerész eljutott e partokhoz. Behring hajótörés következtében életét vesztette, de a katasztrófát túlélők hírét vitték Oroszországba, hogy ezen a földön vidrák és fókák serege és rengeteg prémes állat él. Az oroszok nem vesztegették az időt, és Anchorage éjjel megtámadták Alaszkát. Néhány évtized alatt megtizedelték az állatállományt, és ráadásul kiirtották a békeszerető aleuti indiánokat is. Amikor 1867-ben az amerikaiak hektáronként 5 centért megvásárolták Alaszkát, az ottani kereskedők közül ezt sokan kivételesen rossz üzletnek nevezték, ami pedig a prémkereskedelmet illeti, sokan kifacsart citromhoz hasonlították Alaszkát. Nemsokára azonban az amerikaiak rájöttek, milyen kincseket rejt magában. Ekkor lendült fel a később hatalmas méretűvé váló lazac- és halkereskedelem, a századfordulón pedig kitört az aranyláz, amelyet több dal, regény és film is megörökített. Néhány év elteltével a kincsre vágyók ugyanolyan üres zsebbel tértek haza, mint amilyennel ide érkeztek, sokan pedig viszont sem látták szülőföldjüket. A második világháború alatt a japánok megtámadták az Aleuti-félszigeten fekvő Dutch Harbort. Ennek az lett a következménye, hogy néhány éven belül Alaszkát katonai támaszpontként kiépítették, itt húzódik az Alcon, a 2450 kilométer hosszú autópálya, amely Alaszkát összeköti az Egyesült Államokkal, s így végre megnyílt az út Alaszkába. 1959-ben ez a terület az USA 49. tagállamává vált, lakói pedig megszűntek másodrendű állampolgárok lenni. Igaz viszont, hogy a függetlenség utáni vágy tovább él a helybeliekben, és a föderáció ócsárlása a kedvelt nemzeti sportok egyike. Az alaszkaiak számára az USÁ többé-kevésbé idegen ország. A világháborút követő ötödik évben hatalmas földrengés rázta meg az ország egy részét. A Richter-skála szerinti 8,6 fokos földmozdulás hatalmas károkat okozott. Elpusztult a délen fekvő nagy települések jó része — Anchorage, Valdez, Sewarde és Cordova kikötője is. Ezt az Észak-Amerikában egyedülálló katasztrófát néhány év múlva sajátos kárpótlás követte: 1968-ban a Prudhoe Bayöbölben, a Jeges-tenger partján gazdag olajlelőhelyet találtak. A hetvenes évek elején bekövetkező olajválság csak meggyorsította a feltárást, így már 1977-ben megindult az 1270 kilométer hosszú olajvezeték segítségével az olaj kitermelése. A messzi északról egészen Valdezig juttatja el az olajat, amelyet aztán tankerba töltenek. Az olaj gazdagságot és ipari fellendülést hozott, és Alaszka nemsokára az Egyesült Államok egyik legnagyobb bevétellel rendelkező tagállama lett: míg más államokban az egy főre jutó bruttó éves jövedelem 12 000 dollár, Alaszkában elérte a 30 ezret. A pénz megváltoztatta a politikai légkört: a demokratákat és a labour-pártiakat felváltotta a jobboldal. "Nem' lehet baloldáli a kormány, ha dúskálunk a pénzben" — jegyzi meg Hammock. Az olajmámorból az 1989-es Exxon Valdez olajkatasztrófa józanította ki az alaszkaiakat, amely az amerikaiak számára elképzelhetetlen csapást jelentett, mivel Alaszkát a föld legkevésbé szennyezett területének tartották. Alaszka fővárosa, Juneau a kanadai határ közelében fekszik. Harmincezer lakosa nyilván soknak tűnt az alaszkaiak számára, ezért 1974-ben a parlament megszavazta, hogy a fővárost az ország közepén fekvő, Willow nevű sárfészekbe helyezzék át, melynek mindössze 500 lakosa volt, viszont aránylag közel volt Anchorage-hoz, amely 110 kilométerre van Willowtól. Hosszú csata kezdődött Anchorage és Juneau lakosai között, amelynek a szavazók vetettek véget. Amikor ugyanis kiderült, mennyibe kerülne a zöld mezőn fekvő új főváros, Willow kiépítése, győzött a józan ész, és továbbra is Juneau maradt az ország székhelye. Alaszka igazi fővárosa azonban Anchorage, nemcsak azért, mert itt él az állam lakosságának több mint fele, hanem azért is, mert légi úton minden országgal összeköttetésben áll, és Alaszkát illetően minden itt összpontosul. A helyiek szerint Anchorage-ben az a legszebb, hogy csak húsz percre van Alaszkától. Külön demográfiai jellegzetessége, hogy a 243 ezer lakos negyede kiszolgált kátona. Minden megtalálható-itt, mint Amerika többi városában, viszont kevés várós dicsekedhet olyan csodálatos panorámával, mint Anchorage. A várost övező hegyék szépsége mellett klímája rendkívül kedvező. A környező hegyeknek köszönhetően aránylag kevés a csapadék, a nyár (14 °C) és a tél (—11 °C) egyaránt mérsékelt hőmérsékletű. A bennszülött lakosok ma az állampolgárok 15 százalékát alkotják. Az Egyesült Államoktól eltérően ők nem kerültek rezervátumokba, a föld egyharmada a tulajdonukban van, nagyszámú képviselőjük révén politikailag jelentősek, és kultúrájuk is virágzik. Az eszkimók jádeit-figuráival, az aleut indiánok fonott tárgyaival, az indián totemekkel az ország minden pontján találkozhatunk. A hatvanas évekig a régi életmód volt a jellemző az eszkimóknál is, de aztán a halászat és a kőolaj-kitermelés megindulásával minden megváltozott. Az olajrészvények nagy része mindenesetre a hazaiak kezébe került, így sokaknak sikerült meggazdagodniuk. Rosszabb sors érte a halászokat. A helyiek nem versenyezhetnek az úszó halgyárakkal, a nagy cégekkel, ezért sokan koldusbotra jutottak. Elterjedt az alkoholizmus, ijesztő méreteket ölt az öngyilkosság a bennszülöttek között. Az utóbbi időben egyre többen felismerték azt, hogy az őslakosság számára a természeti kincsek megőrzése elsőrendű fontosságú, ezért egyre többen akadnak olyanok, akik fellépnek a multinacionális cégek nyereséghajhászása ellen. Az úszó halgyárak tulajdonosaival ellentétben az őslakosok ugyanis ittmaradnak, és Alaszkában akarják felnevelni gyermekeiket. A Lidé a zemé alapján feldolgozta: OROSZ MÁRTA 4
