A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
HÉT ÉVFORDULÓ Lackóné Kiss Ibolya a Bihar megyei Érbogyoszlón született 1895. január 23-án. Születési adatai tévesen kerültek az irodalmi lexikonokba. A fenti adatot az anyakönyvi és a halotti anyakönyvi kivonat igazolja, valamint a kórházi nyilvántartási adatok, melyeket bátyja is megerősített saját kezű levelében. Lackóné Kiss Ibolya kitüntetéssel érettségizett Nagyváradon ott élő távoli rokonommal, Matolay Györggyel együtt. Egyszerre kerültek a budapesti Verebélyi klinikára mint orvostanhallgatók, diplomájukat is Budapesten szerezték. Kiss Ibolya édesapja falusi jegyző volt a Bihar megyei Berecskón, később Nagyváradon magasabb beosztásba került. Anyja, Torda Irma biharfélegyházi földbirtokoscsaládban született. Mint orvosnő a Rókus kórházban teljesített szolgálatot, a bőrgyógyászati osztályon. Egy napon új páciensként a liptószentmiklósi bőrgyáros, Lacko Miloš került az osztályra hosszabb időre. Hogy hogyan került Ibolyka Liptószentmiklósra, azt nekem személyesen mesélte el: Az új pácienssel nehezen indult a kommunikáció, csupán a fonomimika segítségével. A gyógykezelés után a páciens arcbőre lényegesen javult. Ibolyka szerette volna közölni páciensével a gyógykezelés eredményét. Meg is jelent a páciens ágyánál, kezében néhány kezdetlegesen összeállított magyar— szlovák szótárral, s mivel a helyes kifejezést nem találta, így nyugtatta meg a páciensét: "Vaša koža je krásna..." Az arcbőr (piet) kifejezést ugyanis nem találta a szótárakban. A páciens jóízű nevetésben tört ki, de nagyon meghatotta az orvosnő igyekezete. így kezdődött a kölcsönös rokonszenv kialakulása, majd a szimpátiát is meghaladó egyetértés. Később összeházasodtak, s házasságuk ideje alatt a legpéldásabb harmóniában éltek. Lackóné kiss Ibolya Liptószentmiklóson működött mint gyakorló orvos, a Vöröskeresztben ingyen kezelte a pácienseket. A nyári idényben Františkovy Láznében gyógyította a betegeket. Ismeretségünk 1934-ben Liptószentmiklóson kezdődött. Koraszülött kisfiámmal a Vöröskeresztbe jártam gyógykezelésre és tanácsokért a főorvoshoz. Amikor a főorvos egyszer egy új orvosságot írt elő, önkéntelenül dr. Matolayra, budapesti rokonomra hivatkoztam, aki már beszélt nekem erről az orvosságról. A főorvos meglepődött, s a szomszéd rendelőből kihívta Lackónét és azt mondta: "Ibolyka, a Emlékezés LACKÓNÉ KISS IBOLYÁRA születésének 100. évfordulóján Reprofotá: Príkler maga által annyiszor emlegetett dr. Matolay rokona van nálam a kisfiával." Nagy volt a meglepetés és az öröm! így kezdődött ismeretségem Ibolykával. Mint fiatal házasok egy szomszéd nélküli negyedben laktunk teljesen egyedül. Ibolykától egy nagy-nagy margarétás rét választott el bennünket. Onnan szemlélhettem munkálkodását páratlanul szép virágoskertjében, s meg-megcsodáltam hajóhoz hasonlító "kájutos" villáját. Ibolyka sokat dolgozott, de férje is csak az esti órákban tért haza fáradtan a gyárából. 1939-ben magyar írók és orvosok érkeztek Liptószentmiklósra, Ibolyka megkért, hogy fogadjam vele a delegációt. A vendégeket igen meglepte Ibolya tartalmas és költői hangú felszólalása, melyben számos magyar történelmi vonatkozású eseményt sorolt fel. 1939-ben jelent meg a Diri-diri dongó és a Tátraalji rapszódia című két könyve, amelyek romantikus karcolatokat tartalmaztak. 1942- ben adták ki az Erzsi tekintetes asszony című könyvét. Ehhez orvosi és pszichológiai módszerét használta fel, s munkája felejthetetlenné tette nevét az olvasók körében. Az 1943-ban napvilágot látott Nagy cél című művét egy időre betiltották. 1955-ben jelent meg történelmi karcolatokat és értékes adatokat tartalmazó könyve Tátraalji rapszódia címmel. Az 1957- ben kiadott könyvében (Túl a folyón) tárgyilagosan szemléli a szlovák—magyar kapcsolatokat. 1966-ban adták ki Az asszony tragédiáját, amelyet páratlan pszichológiai tapasztalataira építve írt meg. Sajnos az írónő idő előtt hallgatott el, tollában még tömérdek érdekfeszítő történet maradt. Férje váratlan halála lelki egyensúlyát annyira megzavarta, hogy hirtelen elhatározással Budapesten élő bátyjához költözött. Később szanatóriumi kezelésre szorult. Nyugdíját megvonták — évekig tartott, amíg sikerült elintéznem, hogy legalább egy csekély összegű járadékot kapjon. Halála után urnáját a Szlovák írószövetség Madách alsósztregovai kriptájában szerette volna elhelyezni. Nagyon nehezen sikerült őket meggyőznöm arról, hogy Lackóné Kiss Ibolya végrendelete szerint az urnát a liptószentmiklósi temetőben a Lacko Miloš melletti sírban kell elhelyezni. Állítsuk fel gondolatban Lackóné Kiss Ibolya emlékművét, nagyrabecsülésünk elmozdíthatatlan talapzatán! PETRÁSNÉ KOVÁTS GIZELLA Írók a szabadságról Ha azt kérdik tőlem, érett-e egy nemzet a szabadságra, azt felelem, van-e ember, aki érett arra, hogy zsarnok legyen? John Ruskin Én éltem erőszakos uralom alatt. Aki nem élt, nem tudja, milyen boldogság, ha az ember szabad országban élhet. Madame Curie A szabadság az emberi javak legbecsesebbike. Anatole France Semmi nem olyan veszélyes, mint egy ember, aki nem tud belenyugodni a zsarnokságba. Márai Sándor Az erős szellemű, ragyogó eszű emberek sohasem törhetők igába. Sem az iskola, sem a börtön kordájába. Az ostobák, a felénk, nyúlszívű emberek csak azok, akik nem születtek szenvedélyes igazságkeresésre, a félelmet nem ismerő küzdelemre. Ezek az első eminensek az iskolában és mintafegyencek a börtön falai mögött. Jack London Az embereket megnyeri a kutyák alázatossága és olyan buták, hogy nem szeretik a macskát, mert a macska csak önmagáért száll síkra. Igen, valóban ha van valami, amit az emberek másokban sem s így az állatokban sem kevésbé tudnak elviselni, az éppen maga a függetlenség. Felix Salten Miképpen merünk szabadságról énekelni, elnyomatás ellen lázongani, amidőn az első szellősuttogásra inunkba száll a bátorság és megfutamodunk. Remenyik Zsigmond Nem kell félni! Az életben semmitől sem kell félni és semmiért se kell szégyenkezni. Légy bátor és te magad! Ami vagy, amit kívánsz, amit akarsz! Mazo de la Roche Válogatta: -d. 11
