A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
FIGYELŐ HÉT dumára. Pontban ötkor megjelenhettek szerény lakosztályomban. Azt a szemrevaló kislyányt se felejtsd otthon! Láttam a képen, hogy felettébb takaros a szentem. Jó annak, aki betakarhatja! Béla ismét jót szórakozott borral feldúsított és előcsalogatott humorán. A férfi kissé meglepődött. No, nem attól, hogy némely lírikust nem a múzsa doppingol... — Milyen képen láttad te Évát? — Mindenképpen! — szellemeskedett Bátori, mert szörnyen dühös volt, hogy elszólta magát. — Majd mindent megmagyarázok. Lesz egy különleges vendégem is, de ez legyen meglepetés. Szóval eljöttök? — Tudod mit? Oké! Másnap úgyis el kell utaznunk. Talán egy hónapra. Legalább elpoénkodunk egy kicsit, mielőtt huzamosabb ideig nem találkoznánk. Szia, és kösz a meghívást! Ekkor toppant be Csaba és Szilvia. Az előszobában letett bőröndjeikből Zoltán arra következtetett, hogy nemrég érkezhettek haza külföldi útjukról. Az arckifejezésükből meg az derült ki, hogy nem túl jó érzés egy félig rombadőlt és leégett ház gazdáinak lenni. Csaba megigazította ritkás fürtjeit, kesernyésen elmosolyodott, kezet fogott Zoltánnal. Majd bocsánatkérő tekintettel a konyakosüveghez nyúlt, félig töltött vele egy vizespoharat, és a szájához emelte. A méregerős ital úgy tűnt el a pohárból, hogy Csaba ádámcsutkája csak háromszor mozdult meg közben. A magát ilyen módon kiszolgáló vendég aztán a cigarettásdoboz után nyúlt, s végigkínálta Zoltán füstölnivalójával a társaságot. Éva olyan merően bámult Csabára, hogy az egy idő után már mindenki számára kínossá vált. Amikor a lány megérezte, hogy mindenki őt figyeli, összerezzent. — Te ütöttél el engem! — mondta Csabának. — Tessék? — kérdezte a vendég, anélkül, hogy a lányra nézett volna. — Mit beszólsz? A hangja elég durva volt. Vagy inkább közömbös és lekezelő. Zoltán az üveg után nyúlt és töltött mindenkinek. Magának egy kicsit többet. Talán a keze csúszott meg... — Amikor nyolc éves voltam, te ütöttél el egy zöld Skodával. Pontosan tíz éve történt. Ráadásul nem messze innét, az utcátokban! A fejemet ütöttem meg. És meghaltam hat percre. Sosem felejtem el azt a rémült arcot! Kiugrottál az autóból és hozzám szaladtál. Húszéves voltál akkor, két hete kaptad meg a hajtásit, meg az autót születésnapodra! Csaba olyan fehér lett, mint a fal. Csak most nézte meg alaposabban a lányt. Az emlékezetéből előhívta arról a szörnyű délelőttről készült emlékképeket. — Te? Te voltál? Te voltál az a lány??? Csaba sóhajtott és hátradőlt a széken. Aztán felugrott és idegesen járkálni kezdett. A többiek döbbenten hallgattak. (FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK) írók a boldogságról és a boldogtalanságról Nincs tiszta boldogság a földön. Szenvednünk kell még akkor is, ha a boldogságnak minden virága felénk hajlik. Gárdonyi Géza Nem nehéz észrevenni, hogy valaki boldog-e vagy szerencsétlen. Az emberek különösen fiatalkorukban, a fájdalmat és örömet legkevésbé titkolják. Anatole France Annál boldogabb egy ember, minél többen boldogok. Nyíró József Mennyi boldogság van a boldogtalanságban! A boldogság nem öröm és nem nyugalom. Mélyebb és zavarosabb érzés. Lehet, hogy az élet értelme, amelyet csak néha, de annál erősebben érzünk; az ember titka, hogy mindig újjászületünk. Arnold Bennett Az igazi boldogságot nem lehet kimeríteni, mert benne van valamennyi boldogság. Ha valakit szeretünk, abban benne van a többi ember. Az egész világ benne van egy kertben. Paul Géraldy Szomorú eltűnődni az elmúlt boldogságon, amelyet eleresztettünk magunk mellett, anélkül, hogy megragadtuk volna. Lev Tolsztoj Csak egy boldogság van a világon: sok-sok vidám kis lény között élni, aki mind a miénk. Csak egy megnyugvás: a gyermekekhez menekülni a Semmiség elől, s csak egy bölcsesség: kijátszani a legnagyobb logikust, az Időt, s folyvást megfiatalodni, egyre fiatalabb lények között. Ambrus Zoltán Az életről nem lehet semmi illúziója az embernek. Nagyon neki kell látni, ha el akar az ember kaparintani valamit abból, amit általában boldogságnak nevez a világ. Kétszeresen-háromszorosan kell érte megfizetni. A boldogság a legbizonytalanabb dolog a világon és mégis a legnagyobb ára van. Erich Maria Remarque Az élettel úgy kell bánni, mint az aszszonnyat. Udvariasnak kell lenni, és engedni, hogy az élet meghódítsa az embert. Knut Hamsun Az emberi boldogsághoz hozzátartozik az is, hogy mostani állapotát összehasonlítsa a szomorúbb napokkal. Meleg ágyban visszagondolni, hogy mennyire fáztunk az úton, amíg hazajöttünk — ez a legédesebb, legnagyobb öröm. Sinclair Lewis A boldogtalanság tulajdonképpen sohasem változtatja meg a jellemet, nem gazdagítja új elemekkel, csak a régi lappangó képességeket építi ki. Stefan Zweig Válogatta: -d 15
