A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
HÉT FIGYELŐ Etnikai embertani kutatások Tíz perc dr. HENKEY GYULÁVAL A felvidéki származású, jelenleg Kecskeméten élő dr. HENKEY GYULA antropológus, a történelemtudomány kandidátusa, negyven éve végez etnikai embertani vizsgálatokat a Kárpát-medencében. Március közepén fejezte be kutatásait Ipolyság környékén, miután a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (melynek egyik alapító tagja) budapesti könyvbemutatóján elsőként lapunknak nyilatkozott felvidéki eredményeiről és további terveiről: — A felvidéki kutatásaim során a Csallóköztől Királyhelmecig folyamatosan vizsgálom a népességeket, és eddig ezernégyszáz magyar felnőtt mérésére került sor. A legutóbbi ipolypásztói eredmények azt bizonyítják, hogy a honfoglalás kori magyaroknál leggyakoribb két embertípus — a turanid és a pamíri — leginkább azokon a vidékeken található, ahol nem volt oszmán-török megszállás, vagy csak rövid ideig tartott. így a Felvidéken vizsgált alanyaim kb. 65 százaléka a törökös típushoz, 4 százaléka a finnugor formákhoz tartozik, mindössze 0,9 százaléknál lelhetők fel a régi szláv jellegegyüttesek. Ami az embertani jellegeket illeti: a felvidéki magyarok feltűnően magasak. Például a Pereden vizsgált magyarok összmagyar viszonylatban is a három legmagasabb népesség közé tartoznak. Amíg Magyarországon az 1937-után születetteknél a termet évente 0,4 centiméterrel emelkedik (a folyamat manapság is tart), valószínű, hogy a volt Csehszlovákia területén élők körében ez a növekedés még korábban megindult. Nagyon érdekesnek bizonyult a csicsói és a kulcsodi népesség vizsgálata, mivel nagy hasonlóság-közellátás mutatkozott a rábaközi (Csorna és Kapuvár környéki) népességgel. Ugyanis a Rábaközben tíz népességet vizsgáltam, amely közül öt besenyő eredetűnek tartja magát, kettő valószínűleg kabar eredetű, három pedig az előző két népesség közti átmenetet képezi. A Csallóközben is hasonló eredményekre jutottam, vagyis a besenyők és a kabarok is őseink voltak. A közelmúltban jelent meg Győrffy György könyve a magyarság keleti elemeiről, amelyben ő is megemlíti, hogy Kulcsod határában besenyők telepedtek, amely tényre a saját eredményeim visszavezethetők. A kutatásaim részleteit majd a könyvemben ismertetem. — Tervez további felvidéki vizsgálatokat? — Mindenütt, ahol előkészítik a kutatásaimat, szívesen dolgozom. Például amikor a Zobor vidékén munkálkodtam, egy nyitrai kerületi elöljáró kérdezte meg tőlem, hogy hajlandó lennék-e a szülőhelyén, a Szepességben kutatni, mire ugyanezt válaszoltam, mint most önnek. Azóta is várom, hogy mikor készítik elő a vizsgálatot, hogy elkezdhessem a munkát. Nemcsak magyarok vizsgálatára vállalkozom, hiszen ahogy voltak magyarországi, Nógrád megyei szlovák alanyaim, ugyanúgy örülnék a szlovákiai szlovákok meghívásának is. Ipolypásztón Mészáros Ottó polgármester úr készítette elő a munkámat, amelyet ezúton is köszönök! — Mikorra várható legújabb könyvének megjelenése? — Több összeállított kötetem is kiadásra vár, megjelenésük "csupán" az anyag iák függvénye. Eddig már megjelent három összmagyar, egy Duna-Tisza -közi összefoglalóm, éppen ma tárgyaltam egy kiadóval a dun á n t ú I i anyag — szponzorok segítségével történő — kiadásáról, ami jövőre várható. A Somogy megyei megjelenése után szóba került a Hajdú és Veszprém megyei, tiszántúli, székely összefoglaló megjelentetése is — mindez pénzkérdés. A felvidéki anyagra már találtam kiadót, de a nevét még nem szeretném elárulni. Azért munkálkodom, hogy ismerjük meg önmagunkat, tehát fontos az eredmények nyilvánosságra hozatala. — Az eddigi felvidéki eredményekkel kapcsolatban mit tart fontosnak hangsúlyozni? — A legutóbbi kutatásaim is az eddigi eredményeim helyességét igazolták. Tehát: Dél-Szlovákia népessége Csallóköztől Királyhelmeoig teljesen egységes, ami a felvidéki magyarság őshonosságát bizonyítja! Tíz község közül mindössze egyben lehet a régi szlávokra [íj jellemző embertípust találni. Még egyszer jü hangsúlyozom: ott maradt meg legtisztábban ijj az Árpád-kori magyarság, ahová nem terjedt [jj ki az oszmán-török megszállás... (q — Köszönöm a tájékoztatást, és további n sikeres kutató munkát, és töretlen alkotókedvet m kívánok! w < MISKÓ ILDIKÓ Alban Berg 1885—1935 Alban Berg (balról) és Anton Webern Az idei év életének három jubileumát is felvillantja képzeletemben. Februárban, volt ugyanis születésének 110. évfordulója, december arra emlékeztet, hogy ezzel a századunk zenei nyelvezetének kialakulásában kiemelkedő szerepet játszó zeneszerzővel már hat évtizede végzett egy karbunkulus okozta vérmérgezés. A harmadik évforduló pedig már életművéhez, illetve legjelentősebb színpadi alkotásához, a Wozzek című operájához fűződik, melynek berlini, óriási viharokat kavart bemutatójától éppen 70 év telt el. Három ilyen összefüggő esemény a "második bécsi iskola" — melyet Schönberg, Berg, Webern "szentháromsága" képvisel — egyik egyéniségével kapcsolatban (az "első bécsi iskola" elnevezés Haydn, Mozart, Beethoven egyéniségét és korszakát foglalja össze) arra késztet, hogy életét és munkásságát górcső alá véve, gyújtópontba állítsam azt a zenei irányzatot, melynek logikus folyománya a sokak által oly nehezen elfogadott, sőt gyakran egyértelműen elutasított kortárs zene. * Berg Bécsben született, és humán — irodalmi-zenei — beállítottsága kora ifjúságától egyértelmű volt. Mint kuriózumot azonban érdemes megemlíteni, hogy az érettségin éppen német irodalomból bukott meg. Érettségi után megélhetési okokból kénytelen a hivatalnoki pályát választani, mígnem egy családi örökség lehetővé nem teszi számára, hogy életét kizárólag a zenének szentelje. Az addig csak önképzés alapján komponált művek után Schönbergnek (1874—1951) lesz a tanítványa, majd jóbarátja. Schönberg az, aki a kromatikus skálát egyre gyakrabban használva megteremtette a dodekafónia, azaz a tizenkét hangjegyű zeneszerkesztés alapjait, mely szerint — a klasszikus elvekkel ellentétben — a skála egész és félhangközökből álló tizenkét hangja egyenlő értékű. Persze ezek a teoretikus elgondolások nem születtek máról holnapra, hiszen az atonalitás, illetve a hangnemnélküliség csírái már a későromantikus Mahler alkotásaiban erősen kezdenek burjánzani. Berget, aki lassan és szigorú önkritikával dolgozott, nem a mennyiség, hanem a minőség érdekelte. Fő műve elvitathatatlanul első operája, a Wozzek. A második, a Pandora szelencéje című Frank Wedekind (1864—1918)-mű alapján készült Lulu már befejezetlen maradt, s így is játszották és játsszák ma is, annak ellenére, hogy 1979-ben a bécsi Fridrich Cerha a meglévő jegyzetanyag alapján befejezte a művet. (Az eredeti prózát a Katona József Színház játszotta döbbenetes előadásban Udvaros Dorottyával a címszerepben, pár hónapja a magyar televízió is sugározta.) A Wozzek, ez a rendkívüli tragikummal terhes dráma Georg Büchner (1813—1837) töredékes műve alapján készült. A valóban létező Woyzeck nevű lipcsei katonaborbély féltékenységi rohamában leszúrta szeretőjét, gyermeke anyját, Mariét, amiért halálra ítélték. Ezt a drámát, a kisember, a félretaszított kis közkatona tragédiáját azonban Berg operája tette halhatatlanná, s egyben megalkotta vele azt az átvezető hidat, mely a Richard Strauss-i utóromantikából a ma világába vezet, dokumentálva ezzel az opera műfajának folyamatosságát és máig érvényes létjogosultságát. Berg a Luluval párhuzamosan, már betegen egy hegedűversenyen is dolgozott, mely hattyúdala lett. A mű egyik témája az "Es ist genug..." kezdetű Bach korái pedig azt sejteti, hogy kompozícióját, melyet a közönség csak halála után ismert meg, saját rekviemjének is tekintette. VARGA JÓZSEF 4
