A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
mnMINERVA ONKOLÓGUS ORVOS A D-VÍZRÖL Nem ajánlom, de nem is tiltom A rák halálozási statisztikáját nézve orvos és beteg számára egyre fontosabbá válik a hatásos gyógyítás új eszközeinek bevezetése. Ez a várakozás — éppen a betegség súlyossága és gyakorisága miatt — türelmetlenné teszi azokat a betegeket, akik új gyógyszert remélnek és azokat a kutatókat, akik új, hatásos szert vélnek fölfedezni. Ez történt az elmúlt évben is, amikor Somlyai Gábor biológus azzal állt a nyilvánosság elé, hogy tapasztalata és kísérletei szerint a csökkentett deutériumtartalmú víz hatásos a daganatos betegségekre. Kérte az orvosokat, hogy a gyógyászatban ne mellőzzék ezt a szert, természetesen a konvencionális kezelés megtartása mellett. Közben a Vitaqua vizet kivonták a gyógyszertári forgalomból. Dr. Bodoky Györgyöt, az Országos Onkológiai Intézet főorvosát kérdeztük: • Mi a véleménye arról, hogy Somlyai Gábor felfedezése a médiában kapott nyilvánosságot? — Egy ilyen, sok embert érintő dologgal, ami tudományos szakmai körökre tartozik, nem szerencsés a nyilvánosság elé lépni mindaddig, amíg a téma a kutatás stádiumában van. Helytelen dolognak tartom ezen a módon szerezni támogatókat. Egy-egy ilyen hírrel betegek ezreiben keltünk hiú ábrándokat. Arról nem is szólva, hogy nem szakemberek által tolmácsolva a hír még tovább torzul és ezáltal emberek tízezrei reménykednek vagy érzik, hogy elmulasztottak valamit, ami segíthetett volna rajtuk. Meginoghat a bizalmuk a kezelőorvosukban, ami pedig igen fontos tényező az orvos-beteg kapcsolatban. Ezek a viták — az én véleményem szerint — szakmai fórumok elé valók, a szakma szabályai szerint kell lefolytatni és nagyon szerencsétlennek tartom, ha a sajtó nyilvánossága előtt folyik. • Ön hallotta Somlyai Gábor előadását a témáról. Mi volt a benyomása? — 'Valóban hallottam, sőt módomban volt beszélgetni is vele. Somlyai Gábor egy abszolút korrekt kutató, aki minden bizonnyal, szinte fanatikusan meg van győződve az igazáról. • Ezzel minden vérbeli kutató így van... — Ez rendjén is van így, neki harcolnia kell az igazáért, mert én nem állíthatom, hogy ennek az igazságnak semmiféle valóságtartalma sincs. De ismétlem, ez szigorúan szakmai kérdés, amit szigorú feltételek mellett kell elbírálni. Az ügynek is az tesz jót, ha szakmai' keretek között marad és nem kerül idő előtt a nyilvánosság elé. • A témát megismerve mi az első benyomása a felfedezésről? — Egyszerű meghallgatás után semmiképp nem minősíteném a felfedezést. Első hallásra az a véleményem, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan összetett, bonyolult betegséget, mint a rák, egyetlen szerrel rrieg lehetne gyógyítani. A ráknak nagyon sok támadáspontja van, kétlem, hogy egyáltalán létezik egyetlen olyan gyógyszer, ami véglegesen gyógyítaná ezt az emberiség számára oly tragikus betegséget. • Árthat-e, ha egy beteg a kezelőorvosa utasításainak betartása mellett issza a csökkentett deutériumtartalmú vizet, aminek a toxikológiai vizsgálat szerint nincs káros hatása? — Ha mi úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan készítmény, amit a beteg gyógyszerként használhat, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit. El kell végezni azokat az alapkutatásokat, klinikai kísérleteket, amelyek évtizedek óta bevált procedúrák. Ha a szer hatékonyságát bebizonyították, akkor meg van a helye a rák gyógyításában; ez a folyamat általánosságban érvényes, nemcsak erre az esetre. Tehát most nem tudok nyilatkozni arról, hogy a Somlyai-féle szer jó-e vagy sem a rák gyógyítására, mert a fenti folyamaton még nem esett át. A másik oldalról közelítve a dolgot; ha van egy készítmény, ami ártalmatlannak bizonyult, de arra nézve nincs bizonyítékom, hogy hatásos-e, akkor mint onkológus orvos a hozzám forduló betegnek azt tudom mondani: nem tiltom meg, hogy igya a D-vizet, de nem is javaslom, hiszen előbb az én szakmám szabályai szerint be kell bizonyítani a hatékonyságát. • A betegei közül sokan fogyasztják a D-vizet? — Elég sokan. Ott van az üveg az éjjeliszekrényükön és én senkinek nem mondtam, hogy tegye el, ne igya. A dolog tragikuma számomra az, hogy maga Somlyai Gábor is úgy nyilatkozott, hogy a forgalmazott Vitaqua víz egészséges embereknek való, megelőzésképpen, a beteg gyógyítását még az ő teóriája szerint sem segíti elő. Ez is példa arra, hogy mennyire veszélyes, ha a média lesz egy szakmai vita helye, mert félinformációk torzítják el a jó szándékú nyilatkozatokat isi Összefoglalva: én nem ajánlom egy betegemnek sem a D-víz fogyasztását, de nem is tiltom meg, mert a hit valóban gyógyító erejű. • A rákkutatás mai állása szerint egy felkészült kutatónak van mit keresnie ezen a területen? . — A rákkutatás az egyik legnyitottabb terület az orvostudományban. A világon évente sok millió rákos megbetegedés fordul elő, tehát a rákkutatásnak óriási feladatai vannak; iszonyú a teher, ami ezen a téren a kutatókra hárul, Kutatni kell. Az elmúlt húsz évben nagyszerű eredmények születtek, bátran állíthatom, hogy a sebészet, a kemoterápia és a radioterápia együttes hatásának köszönhetően a betegek fele meggyógyul, csak erről alig beszélnek az emberek. A beteg számára ma már nem halálos ítélet a rák diagnózisa. • Az orvosok nem nagyon tartózkodóak egy kívülről jött felfedezéssel szemben? — Az orvosi társadalom valóban nagyon zárt, de ennek' megvan az oka és értelme, amely kizárólag a beteg érdekét szolgálja. Úgy gondolom, hogy nekünk is nyitottságot kell mutatni a kívülről jövő lehetőségek felé, de csak akkor, ha ezek a kihívások hajlandóak elfogadni a mi szakmánk szabályait. • A Béres-csepp esete is ilyen volt... — Ez jó példáimért az is úgy indult, mint a rák "csodaszere", de a feltalálók időben rájöttek arra, hogy másról van szó, és hamar megtalálták a szer helyét. Tudjuk róla, hogy egy nyomelemeket tartalmazó készítmény, ami a szervezet természetes védekezőkészségét fokozza. Az én betegeim is rendszeresen fogyasztják. • Azért az nem baj, ha egy felkészült biológus rákkutatással foglalkozik? — Mindenki kutasson, akinek kutatnivalója van, de tudja úgy prezentálni az eredményeit, hogy azok vitaképesek legyenek. Amennyiben az eredmények elfogadhatóak, úgy partnert talál az orvosokban, és a jövőben közösen végezhetnek vizsgálatokat, • Ha az orvosok elutasítóan viselkednek a felfedezővel szemben, akkor bezárul a kör, nem tud tovább lépni. — Nem akarom elhárítani a felelősséget, az orvostársadalom valóban nagyon zárt kör. Azért azt nem hiszem, hogy az orvosok elzárkóznak egy olyan együttműködéstől, aminek az alapját megteremtették. Ezek: az Országos Gyógyszerészeti Intézet, az Egészségügyi Tudományos Tanács véleménye és így tovább. Megvan az útja, hogy miként juthat el egy készítmény oda, hogy a gyógyászatban kipróbálják. Ettől kezdve tökéletesen mindegy, hogy az orvos mit gondol. Ha az eredmény jó, az orvosok boldogan fogják alkalmazni, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy a betegeink meggyógyuljanak HANKÓ ILDIKÓ (Magyar Nemzet) 20
