A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
HÉT ♦ KIÁLLÍTÁS Charchoune-Šaršún "Felfedeztünk magunknak egy szlovák művészt" — mondta csillogó szemmel a pozsonyi Mirbach-palota egyik alkalmazottja, amikor Serge Charchoune kiállításáról távozóban elismerően szóltam a húsz évvel ezelőtt elhunyt művész itt kiállított festményeiről, rajzairól. Az illetőnek azonban — a művész nemzetiségét illetően — nem egészen volt igaza. Serge Charchoune, Sergej Šaršún s e nevek "azbukás" változata egyetlenegy személyt jelöl: egy XX. századi nagyszerű művészt, aki a modern orosz festészet képviselője, az arab-spanyol ornamentika formanyelvének megújítója, a Párizsban formálódott avantgárd festészeti irányzatoknak — a dadaizmusnak, purizmusnak és kubizmusnak — egyik jelentős művelője, s egyúttal a modern orosz próza figyelemre méltó alakja. Ján Šaršún — Szergej édesapja — a túród Ležiachov nevű községből vándorolt ki Oroszországba. Szergej Šaršún már az oroszországi Buguruszlanban született 1889-ben. Apai nagyanyját Országh Johannának hívták: "Bennünk, Šaršúnokban valószínűleg magyar vér is folyik" — írja a művész Önéletírásában, melyet persze anyanyelvén, oroszul fogalmaz. Édesapja egész életében ápolta a kapcsolatokat a múlt század végi öntudatos szlovák értelmiséggel, és szlovák folyóiratokat is járatott. "Apám, mint minden szlovák ember, lírai és muzikális volt. Ezeket a tulajdonságokat magam is örököltem tőle" — írja egy helyütt. Šaršún 1909-ben a kazanyi művészeti iskolába felvételizik — eredménytelenül. 1910-ben Moszkvába kerül, ahol megismerkedik a modern európai és A 'kozmikus opera’ egyik mágikus négyzete orosz képzőművészettel, illetve irodalommal. Váratlanul bevonultatják, de 1912-ben dezertál, s Németországon keresztül Párizsba utazik. Ott a Szabad Orosz Akadémiát és a La Palette nevű "kubista akadémiát" látogatja. 1914-től 1917-ig Barcelonában él, ahol a filmművészet felé fordul, s egyúttal felfedezi az arab és spanyol motívumokra épülő ornamentikát, amelyet később továbbfejleszt — ezt a stílust nevezi "ornamentális kubizmusnak". Párizsba visszatérve a dadaistákhoz "csapódik", dadaista estet rendez, dadaista újságoknak dolgozik, s megírja egyetlen francia nyelvű poémáját, a Foule immobile-t Nemsokára honvágya támad, visszatérni készül Oroszországba. Útban hazafelé, néhány hónapos berlini tartózkodás után azonban meggondolja magát, és újból Párizsba utazik. A harmincas évek elején a híres Cercle et Carré nevű absztrakt művészeti csoportosulás tagja lesz, majd — miután az megszűnt — az Abstraction-Création csoport "szippantja" magába. A Párizsban világpolgárként élő Charchoune a harmincas évekbeli egyre komorabb politikai helyzetre reagálva — Csehszlovákia 1938-as feldarabolása után — képeire nemcsak franciául, hanem szlovákul Is ráfesti a nevét: így tiltakozik az ország feldarabolása ellen. A Franciaroszágban végleg letelepedett művész a háború után sokat fest, kiállításokon vesz részt, és egymás után írja irodalmi műveit — oroszul. 1963- ban és 1967-ben Csehszlovákiába látogat, keresi családja szlovák gyökereit. Oskar Cepan szlovák irodalomtörténész és -kritikus bemutatja őt a szlovák nagyközönségnek. Néhány irodalmi műve a Revue svetovej literatúry oldalain szlovák nyelven is megjelenik. A Szlovák Nemzeti Galériának több rajzot ajándékoz. 1970-ben a Tatran Kiadó gondozásában megjelenik Paul Valóry kötete Môj Faust ("Az én Faustom") címmel, amelyhez illusztrációs anyagként Charchoune rajzait használták fel. A művész 1975-ben halt meg a franciaországi Villeneuve-Saint-Georges-ban. Charchoune-Šaršún titokzatos művész volt. A XX. századi modernista irányzatokra való ösztönös ráérzéssel, különféle művészi megoldásokkal, a témák egyedi-individuális megközelítésével kereste helyét a művészetben és a világban. "A második generáció kubistájának" tartotta magát. Egészen különleges kapcsolatban állt a zenével, amelyet — mint az új típusú művészi ábrázolásmód részét — beemelt festészetébe. A színek és a forma összekapcsolásával a kompozíció dinamikus mozgását igyekezett megragadni. Apollinaire "orfizmusnak" nevezte ezt a sajátos kifejezési módot. Meglepő, hogy Charchoune sohasem festett portrékat, emberi vagy állati alakokat, figurákat. Csendéleteket és tájképeket azonban találunk életművében. Művei első pillantásra lenyűgöznek, s először nem is értjük, minek tulajdonítható, hogy annyira magukkal ragadnak bennünket. A titok nyitjára lassanként, fokozatosan eszmélünk rá, a művek szemlélése során. E képek rengeteg érzelmet és soksok meditációval eltöltött órát, napot tükröznek. A zene, a keleti filozófia és a francia festészet racionális elemei keverednek bennük: ezek adják Charchoune művészetének lényegét. A színekre való ráérzés, a képek szerkezetének tökéletes felépítése, a zene és a misztikus látásmód ötvözéséből született meg 1929-ben a művész egyik legnagyobb kompozíciója, a "Féne Fantastique" című kozmikus operája. A harminc mágikus négyzetből álló kompozíciót nem az általa megálmodott méretekben, hanem kisebb vásznakon festette meg, az eredeti elképzelése szerinti méretekben majd csak 1975-ben készítteti el barátja, Raymond Creuze. Ezeket az alkotásokat Charchoune saját kezűleg hitelesítette. A pozsonyi kiállítás legszenzációsabb darabjai éppen e kozmikus opera részei. Melaj Erzsébet A XXV. Kazinczy Napok dokumentumai A XXV. Kazinczy Napok nemcsak jubileumi voltuknál fogva jelentettek fontos eseményt a szlovákiai magyar nyelvtudomány és nyelvművelés történetében, bár e három nap gazdagsága, tartalmassága talán éppen a jubileumi jellegnek volt köszönhető: mindenesetre olyan nyelvművelő, illetve nyelvműveléssel kapcsolatos előadások hangzottak el 1994-ben Kassán, amelyeket már csak azért sem lehetett fölösleges kötetben is megjelentetni, mert egyik-másik akár egyetemi vagy főiskolai segédanyagként is hasznosítható. A nyelvművelés mai helyzete iránt érdeklődő olvasó ráadásul nemcsak a szlovákiai magyar nyelvtudomány eredményeiről, problémáiról, vitás kérdéseiről tájékozódhat a kötetből (többek között Jakab István, Szabómihály Gizella, Sándor Anna előadásaiból), hanem például az erdélyi Péntek János vagy a szlovéniai Göncz László jóvoltából a más országokban kisebbségi sorsban élő magyarság nyelvi problémáival is megismerkedhet. A nyelvi kérdések pedig kisebbségi körülmények között egyszersmint létkérdések. A Máté László összeállította dokumentumkötet ugyanakkor — jóllehet nem expressis verbis — arról is sokat mond, mivé nőtt, mivé fejlődött az elmúlt csaknem három évtized alatt a kassai Kazinczy Napok eseménysorozata: a szlovákiai magyar nyelvművelés ünnepévé, melynek fényét 1994-ben a kassai Kazinczy-emléktábla felavatása (s ennek kapcsán Koncsol László és Czine Mihály Kazinczy-méltatása) is növelte. Kultúránk — s ezen belül a Csemadok — elszegényesítésónek következtében az idén már nem három, hanem csak két Kazinczy-napot tartottak Kassán... Ebből az alkalomból jelentette meg a Madách—Posonium Kft. a XXV. Kazinczy Napok dukumentumait, melyek, ha kultúránk anyagi helyzetében nem áll be hamarosan pozitív változás, a következő években alighanem nosztalgiák tárgyai lesznek.- r -18
