A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-14 / 15. szám
HÉT ELŐ MÜLT HÚSVÉTI ÖNTÖZKÖDÉS Közkedvelt népszokásaink egyike a húsvéti locsolás, s egy azok közül, amelyek hagyománya mindmáig megmaradt. Persze, a mai húsvéti locsolás bizonyos mértékben eltér a régiektől. Ezért is igyekszünk bemutatni ezúttal a régi húsvétokat. Nálunk, az Ipolyság környéki közép-palócoknál e hagyományt "öntözködésnek" nevezték, s egyaránt várták e nap eljöttét a fiúk, lányok, legények és a nagylányok is. Palócul gyerekek, lyányok, leginyök meg nagylyányok. Lássuk hát, hogy milyen is volt ez a népszokás régen: Az előkészületek már napokkal, sőt hetekkel korábban kezdődtek. A "lyányos" házaknál gyűjteni kellett a tyúktojásokat, mivel sok öntözködőt vártak. Kétfajta húsvéti tojást készítettek: piros tojást és hímes tojást. A tojást először megfőzték, majd egy edénybe beáztatott piros selyempapír oldatában megmártogatták. Néha ezeket a tojásokat viaszcsíkokkal díszítették, s utána mártották a festékoldatba. így a tojások szép pirosak lettek. A hímes tojások elkészítése már hetekkel húsvét előtt megkezdődött. A nyers tojásokat a fenti eljárással festették, majd megszárítás után karcolták rá a virágos díszeket, feliratokat egy letört élű borotvával. A munkát a több évtizedes tapasztalattal rendelkező asszonyok és a nagyobb leányok végezték. S bizony többen saját elképzelésük szerint népművészeti alkotásokat hoztak létre: gyöngyvirágokat, rózsákat, muskátlivirágokat vagy feliratokat is kapartak a tojásokra. A tojások a vitrinbe helyezve teljesen kiszáradtak, és évekig voltak a szobák díszei. Néhányat a tompái Palóc Falumúzeumban is őrzök, valamint otthon a lakásunkban. Különös gonddal készítették a hímes tojásokat az eladósorban lévő lányok, akiknek már volt udvarlójuk, vagy már kiszemelték a legényt. A kedvesnek egy-két ilyen darabot adtak, s aki már jövendőbelinek számított, annak egy szegfűt is tűztek a gomblyukába. A gyerekek a szagosvíz beszerzésével és elkészítésével foglalatoskodtak. A szagosvíz asszerint készült, hogy kinek mennyi pénze volt kölnivízre. Csak kis üveg kölnit vásároltak, amelyet beleöntöttek a nagyobb üvegbe, s felöntötték vízzel. Akiknek nem volt pénzük kölnivízre, narancshéjat áztattak több napon át vízben, s ebből lett a szagosvíz. Az üvegek nyílását ritka vászonnal kötötték be, esetleg tűvel is átszurkálták, így éppen pár cseppnyi Régi húsvéti üdvözlőlapok: az első a századfordulón, a második a negyvenes években készült szagosvíz jött ki az üvegből a lányok locsolásánál. A legények előkészülete egyszerűbb volt. Ők kölnivizet vásároltak, s azonkívül kútvízzel is öntözködtek. * * * Elérkezett hát a húsvéthétfő reggele. Korán keltek a gyerekek, de a lányok is. Iparkodniuk kellett, nehogy az ágyban találják őket a korai öntözködők. A gyerekek kettesével, hármasával jártak egy csoportban. Betértek a lányos házakhoz. Illedelmesen köszöntek, majd megkérdezték, hogy szabad-e locsolni. S meglocsolták a kis- és nagylányokat, de az anyukákat sem felejtették ki. Nálunk az 1930 körüli években még verset nemigen mondtak., A gyerekek megkapták a piros tojást. Ha rokon volt az öntözködő, narancsot vagy csokoládényuszit, pénzt is kaptak. Otthon az öntözködés befejezése után az anyukák kirakták a piros tojásokat és a többi ajándékot az utcára néző ablakba. Néhány napig, az utcán végigmenve díszes húsvéti kirakatokat mutattak az ablakok. A legények öntözködése volt a látványosabb. Legénynek azok a 16—17 éves fiúk számítottak, akik már átestek a "legénykeresztelőn0. Egy-egy csoportban öten, hatan vagy akár többen is voltak. Zsebükben kölnivízzel, de kezükben kannával járták a lányos házakat. Betérve az udvarba, két legény bement a házba, és kivezette a nagylányt az udvarra. A lányok ehhez felkészülve nem díszes ruhába öltöztek, mivel megesett, hogy két-három csoport is megöntözte őket. Mivel igen hideg volt a kútvíz, vastagabb ruhába öltöztek. Fejükre kendőt kötöttek. Persze a legények a háznál nem találtak vizet, így a szomszédban befejezett öntözködés után vizet készítettek a kannákba a következő házhoz. Ketten aztán közrefogták a lányt, egy harmadik legény meg leöntötte vízzel. Ha a lány ügyes volt, jobbra vagy balra rántotta magát, s vizet kaphatott a legény is, aki a kezét fogta. Az 1940-es években a kannákban már csak szimbolikusan volt egy-két liter víz. Bezzeg, az 1930-as években egész kanna vizet a lányra öntöttek. A lány átöltözködött, a szülei betessékelték a legényeket a szobába, ahol már terített asztal várta őket. Sonka, kolbász, főtt tojás, s persze kisüsti pálinka és bor. Ezzel kínálták meg az öntözőket. Közben a lány átöltözött, s ő is megkínálta a vendégeket. A legények most már sorban megöntötték kölnivízzel, s persze az anyukát sem hagyták ki. A poharazgatás mellett nótára gyújtottak, s olykor táncra is perdültek. Ugyanis előfordult, hogy egy-két muzsikuscigány is járta a házakat. Végezetül a nagylány hímes tojásokat osztott a legényeknek. Ha valamely lánynak már komoly udvarlója volt, ő nem járt a legények csoportjával több házhoz, hanem egyedül ment megönteni a jövendőbelijét. Persze, nem kútvízzel, csakis kölnivel. Neki, mint már elmondottuk, a gomblyukába a leány szép nyíló szegfűt tűzött. Elszórakoztak, majd együtt, egymás kezét fogva mentek a templomba, a húsvéti misére. A legény visszajött ebédre is, majd megkapta a szép, díszes hímes tojást. Este, ha tánc volt a faluban, a legény eljött a lányért, s együtt mentek táncolni. A szomszédasszonyok, a lányos anyák és nagymamák árgus szemekkel figyelték, lesték, hogy kit kik és hogyan öntenek meg a legények. Sokszor humoros esetek is megtörténtek. 1934-ben mint gyerek szemtanúja voltam a nagyok öntözködésének. Az egyik lányt kivezették az udvarra, körülvették a legények, hogy a kannával megöntsék. A szomszéd fiatalasszony a kerítésnél figyelte, hogy sikerül az öntözködés. Két legény ezt észrevette, ügyesen kiosontak az udvarból, megkerülték a szomszéd házat. A menyecske háta mögé lopakodva, míg ő a szomszédban lezajló eseményeket bámulta, hátulról egy egész kanna vízzel úgy leöntötték, hogy vizesebb volt, mint másik három lány együttvéve! Hát ilyenek voltak a húsvéti öntözködések nálunk Hontban jó fél évszázaddal ezelőtt... TIPARY LÁSZLÓ 10
