A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-14 / 15. szám
HETHÍRMONDÓ Komárom jubilált DÍSZOKLEVÉL, HARANGZÚGÁS, DOBPERGÉS... Először egy időutazásra hívom olvasóinkat. Térjünk vissza a XVIII. századbeli Komáromba, amely több mint nyolcezer lakosával Magyarország ötödik legnépesebb, virágzó városa volt. Polgárai 1735-ben megkísérelték elnyerni a szabad királyi városi címet, s e célból ötvenezer forintot ajánlottak fel a kincstárnak. E tekintélyes pénzáldozat árán végre megszabadultak a zsarnok várparancsnokok túlkapásaitól, ugyanis Mária Terézia királynő 1745. március 16-án kelt oklevelével Komáromot szabad királyi városi rangra emelte. Az adománylevél húsz pontban foglalta össze a polgárok kiváltságjogait és szigorú kötelezettségeit, melyek közül legfontosabbak: az országgyűlésen való részvétel joga, a földesúri jog gyakorlása a város területén, a város és céheinek felszabadítása a katonai joghatóság alól, a pallosjog szabad gyakorlása és mentesség az évi adó fizetése alól... A vár katonáinak el kellett hagyniuk a város területét, ellenben veszély esetén a polgároknak együtt kellett védeni a várost és a várat a várőrséggel, s erre külön esküt tettek. Megszűnt a korábbi három rend (nemesi, katonai, polgári) a város területén, lakosai (néhány kivételtől eltekintve) egyenlően viselték a közterheket. Az oklevél végén található a város pecsétjének és jelvényeinek leírása. A Mária Terézia által adományozott címert és az ebből következő városi színeket használja Komárom városa mindmáig. Az oklevél alapján a magyar országgyűlés 1751 -ben iktatta be Komáromot a szabad királyi városok közé. A nyert kiváltságok elősegítették a város fejlődését, polgárosodását, polgárainak gazdagodását. Komárom a 18. és a 19. század első felében két pusztító földrengés, több árvíz és tűzvész ellenére a történelmi Magyarország egyik legnépesebb városa, a kézművesipar, a A megnyitó ünnepi pillanata A két polgármester aláírja az ünnepi okmányt gabona- és fakereskedelem országos jelentőségű központja volt. A hálás komáromiak megfestették az oklevelet adományozó királynő portréját, amely eredetileg a városháza nagytermét díszítette, jelenleg pedig a Duna Menti Múzeum képtárában látható. A negyed ezredéves jubileumról a komáromi önkormányzat — a képviselő-testület 1995. március 3-i 28/95. számú határozata alapján — március 16-án harangzúgással, istentiszteletekkel és a Tiszti Pavilon impozáns dísztermében megtartott ünnepi műsorral emlékezett meg. A nyilvános emlékesten részt vettek az észak- és dél-komáromi városi elöljárók, képviselők, az egyházi, társadalmi és kulturális intézmények és a sajtó képviselői is. A királyi adománylevelet a kettészelt város polgármesterei (Pásztor István mérnök és dr. Krajczár Gyula) által vezetett zászlós menet vitte végig a termen. A nívós kultúrműsor (közreműködött: Stubendek Katalin fh., Skronka Tibor, hajdani színművész, a Concordia vegyeskar és a Comorra kamarazenekar) fénypontját jelentette az az ünnepi aktus, mely során a két polgármester kézjegyével látta el e dicső évforduló tiszteletére kiállított díszoklevelet. A dobpergés és trombitaszó elhalkultával újabb feledhetetlen élménnyel gazdagodva térhetett haza az ünneplő tömeg. (miskó) 8 FOTÓ: CZÉKUS P.
