A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-14 / 15. szám

HÉT FIGYELŐ KAZINCZY Kazinczy Ferenc (1759—1831) nyelv­újítónk és nyelvápolónk sugallatai és üzenetei szinte szükségszerűen a má­hoz, de mindenképp a nehéz malom­kövek között őrlődő szlovákiai magyar­sághoz szólnak. De vajon mennyire jut el a tudatunkig a helyzet súlyossága és az állapot, amikor anyanyelvűnket egy más nyelvvel, esetünkben a szlo­vákkal óhajtják pótolni? A nyelvcson­­kitás, nyelvbénítás és a nyelvirtás hadjáratainak korát éljük, amelynek végleges állomása a teljes elnemzet­­telenités lenne. A tartalmas előadások közül, bizony mondom, a fenti gondolatokat Jakab István szavai ébresztették bennem a Kazinczy Napokon Kassán, a Márai Stúdió nagytermében, ahová összese­­reglettek a magyar nyelv tanárai, művelői és A szép magyar beszéd országos döntőjének résztvevői. Ne­hány gondolat Jakab tanár úr köszön­tőjéből: "A szándékok nem változtak, a cél a »nyelvváltás« véghezvitele maradt. Negyvenötben még durván a szánkba tenyerelhettek, az anyanyel­vűnkön való megszólalást pénzzel Dr. Jakab István köszöntötte a jelenlévőket Az emléktáblánál Érsek György szavalt ÜZENETE... büntethették. Később a demokrácia hangoztatása közben különféle rende­letekkel és törvényekkel tettek bilincset nyelvünkre. Minduntalan elővették a magyar tannyelvű iskolák jellegének a megvál­toztatására kidolgozott hírhedt koncep­ciókat, miközben krokodilkönnyeket fo­lyattak értünk és gyermekeinkért, akik majd »anyanyelvükön« nem fognak tudni érvényesülni. Minket minden rendszer fel akart emelni. Mindegyik azt akarta, akarja, hogy érvényesüljünk. Persze nyelvünk nélkül, idegen nyel­ven! A nyelvünkért a lelkünket akarták, akarják cserébe. Tudják jól — bárcsak magunk is tudatosítanánk már végre —, hogy aki nyelvet vált, lelket cserél. Napjainkban az állítólagos demokrácia nagyobb dicsőségére megszületett a nyelvtörvény a húszszázalékos kü­szöbbel. A magyar iskolákat az alter­nativ oktatás bevezetésének a koncep­ciója fenyegeti..." Igen, ott tartunk már, hogy nem érhet bennünket meglepetés, sőt az igazi meglepetés az lenne, ha beszüntetnék az ellenünk és nyelvünk elsorvasztá-Dr. Sándor Anna előadása szekéren halad a sovinizmus és a nemzeti eszme, kemény nacionaliz­mussal vegyítve. A nemzetiségek kö­zött pedig egyedül maradunk azzal a váddal megbélyegezve, hogy velünk nem lehet megegyezni, és csak a magyarok elégedetlenkednek, ugrál­nak: Romániában, a Délvidéken, a Kárpátalján, Szlovákiában és szerte a nagyvilágban... Kazinczy tudta, hogyha őt börtönbe zárják, vagy más módon elhallgattatják, akkor is akadnak majd követői. Ma óvodáink, iskoláink és nemzeti kultú­ránk megbénítására törekednek. Pénz­hiányra hivatkozva az óvodák, iskolák korlátozása az első állomás, amelynek folytatása a magyar pedagógusképzés csődbe juttatása. Bizony Kazinczy üzenete mélyen összefügg a fentiekkel, amelyekről szólni soha nem elég, mert a minden­napi élet azt mutatja, hogy ezt a nótát — bármily' egyhangúnak is tűnik — sosem fújjuk eleget... A Kazinczy Napokon egy szép, formás könyvecskét vehettek kezükbe a résztvevők, amely a "XXV. Kazinczy Napok* cimet kapta (a Madách—Po­­sonium kiadványa); Dr. Máté László állította össze, és áttekintést nyújt a jubileumi, 1994-es Kazinczy Napokról. Az előadások közül a visszapillantás szempontjából igen fontos Pásztó And­rás beszámolója, amely a "Huszonöt Kazinczy Napok" történetéről szól. A könyvecske még tartalmazza: Végh László, a Csemadok OV főtitkára köszöntőjét; Jakab István, Teleki Tibor - né, Sándor Anna, Csuka Gyula, Sza­­bómihály Gizella és más jeles külföldi személyiségek előadásait. A Kazinczy-emléktábla avatásának krónikájáról is olvashatunk. A koszorú­zásnál hangzottak el Koncsol László emlékezetes gondolatai: "Bizony, Isten küldte ót nekünk, Kazinczyt, ő sugallta neki a formulát, a kassaiak és mind, akik itt éltek magyarokként, legyenek meghallói a hű megtartói Igéjének, A koszorúzók egy csoportja sára irányuló hadjáratot. Bár váltották egymást a kormányok, de mindegyik tartogatott számunkra rejtélyeket és meglepetéseket, csupán az alkalmas pillanatra vártak, hogy azokat, mint jótéteményt tálalják fel nekünk. Sajnos, a demokrácia széles országútján — Keleten és Nyugaton egyaránt —, egy amelyre ezentúl ez a tábla is emlékez­tetni fog mindnyájunkat." Az emléktáblánál és a Kazinczy­­domborműnél az idén is emlékeztünk, koszorúztunk. Érsek György szavalatát hallgatták az egybegyűltek, aki Baróti Szabó Dávid versét mondta MOTESIKY ÁRPÁD A szép magyar beszéd versenyéről A Kazinczy Napoknak hagyomá­nyosan legtöbb nézőt vonzó prog­ramja a kiejtési verseny, vagy ahogy hivatalosan nevezik: A szép magyar beszéd versenye. Ez ért­hető is, hiszen nyelvművelő ren­dezvényünk résztvevőinek zömét a versenyzők és a felkészítő-kísérő tanárok alkotják, alkották. Az idén azonban a verseny a Kazinczy Napok központi eseményévé vált, hiszen a szombatra tervezett ke­­rekasztal-beszélgetésre a külföldi résztvevők távolmaradása miatt nem került sor, a rendezvény szakmai részét lényegében az első napon elhangzott három előadás képviselte. Az idei országos döntőbe ösz­­szesen 26 diák jutott be: tizenketten az első (alapiskolások), tizenegyen a második (gimnáziumok és szak­­középiskolák), hárman pedig a harmadik kategóriában versenyez­tek. Ez utóbbi csoportban sajnos a keleti regionális döntő győztesei nem tudtak eljönni Kassára, ezért az országos döntőben ismét azok mérték össze tudásukat, akik egy­szer már találkoztak a komáromi válogatón. Az első kategóriában a győzelmet az ipolysági Gódor Má­ria szerezte meg (felkészítő tanára Lendvai Tibor), második helyen végzett a komáromi nyolcosztályos gimnázium diákja, Héder Zoltán (felkészítő tanár Héder Ágnes), a harmadik helyezett és egyben kö­zönségdíjas pedig a rozsnyói Tóth Gábor (felkészítő tanár Simon Zoltánné) lett. A győztesek a magyar oktatásügyi minisztériumtól magyarországi (zánkai) üdülést kaptak. A gimnazisták és szakkö­zépiskolások mezőnyében az első helyezett Horváth Andrea (Nagy­­megyer, felkészítő tanár Pálos Márta) lett, a második helyen Huszár Melinda (Szene, felkészítő tanár Demcsák Edit), végzett, har­madik lett és egyben közönségdijat kapott Schmiedt Viktória (Kassa, felkészítő tanár Pásztó Ildikó). A harmadik kategóriában a verseny­zők kis számára való tekintettel a zsűri csak egy díjat adott ki: a győztes a dunaszerdahelyi lányis­kola tanulója, Kürtössy Laura lett (felkészítő tanár Nagy Cecília). A helyezetteknek az Anyanyelvi Kon­ferencia kéthetes magyarországi üdülést, anyanyelvi táborban való részvételt ajánlott fel. Az idei verseny színvonala a zsűri értékelése szerint mindhárom kategóriában kiegyenlített volt, az első kategória versenyzői most kissé gyengébben szerepeltek, mint a korábbi években. Ennek oka talán abban keresendő, hogy mind­két kötelező szöveg (a II. és a III. kategória versenyzői ugyanazt a szöveget olvasták fel) nyelvművelő cikk volt. Az alapiskolások számára gondot okozott a szöveg stílusos megszólaltatása, a megfelelő hang­ütés megtalálása, de nehézségeik voltak a példák kiemelésével, a magyarázattól való elkülönítésük-2

Next

/
Thumbnails
Contents