A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-07 / 14. szám
FIGYELŐ HÉT KI TÖRŐDIK A TESTI FOGYATÉKOSOKKAL? Uj intézetet létesíti Tavaly ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a Csökkent Munkaképességűek Munkaügyi Rehabilitációs Intézete. Ebből az alkalomból nagyszabású nemzetközi konferenciára került sor. A konferencián neves szakemberek vettek részt, akik a hátrányos helyzetű testi fogyatékosok problémáival foglalkoznak. Tulajdonképpen a rendezvény során merült fel az igény egy országos intézmény létesítésére, amely felkarolná és segítené a rászorulókat Szlovákia-szerte. A szakemberek komoly megfontolás után benyújtották tervezetjavaslatukat a munka- és szociálisügyi minisztérium illetékeseinek. Az eredmény: 1995. szeptember 1-jén minden bizonnyal megnyílik a Testi Fogyatékosokat Integráló Országos Rehabilitációs Intézet. Az intézet a munka- és szociálisügyi minisztérium irányítása alatt áll. Állami költségvetési szervezet lesz, központja a pozsonyi Mokrohájska 1. szám alatt található majd. Gyakorlatilag a jelenleg működő Csökkent Munkaképességűek Munkaügyi Rehabilitációs Intézete alakul át új intézménnyé, melynek tevékenysége nagyban hasonlít majd elődje tevékenységéhez, de az eddiginél szakszerűbben, speciális módon látja majd el teendőit. Az Országos Rehabilitációs Intézet a modern világban jól bevált módszerek szerint szándékozik biztosítani szolgáltatásait a csökkent munkaképességű lakosság számára. Elsősorban átképző tanfolyamokat fog szervezni, szakmát ad a testi fogyatékosoknak, hogy érvényesülhessenek a munkafolyamatban, emellett részt vesz a tudományos kutatásban, valamint biztosítja a fogyatékosok kellő információkkal való ellátását. Mindezeken kívül részt kíván venni a törvényhozásban, legalábbis törvényjavaslatok benyújtásával, az elavult törvények felújításának szorgalmazásával. S nem feledkezik meg arról sem, hogy népművelő-felvilágosító munkát végezzen az egészséges emberek körében a fogyatékosok érdekében. Körülbelül ennyit lehet tömören elmondani a megnyitásra váró intézetről. Felmerül azonban ennek kapcsán néhány kérdés, amelyek nem akarják ugyan kétségbe vonni az új intézet létjogosultságát, sem célkitűzéseit, de mindenképpen magyarázatra, illetve válaszra szorulnak. Valóban szükséges-e például az eddigi intézet egy újra változtatni? S nem csupán a cégtábla átfestéséről lesz szó? Milyen okai a rászorulóknak voltak valójában az új intézetet kezdeményezésének? Ezekre a kérdésekre a legilletékesebbnél, Eduard Žiaknál, a jelenlegi intézet igazgatójánál kerestük a választ, aki egyébként az új terv egyik fő kezdeményezője. Žiak doktor első érve a komplexitás. Ez azt jelenti, hogy az új intézet sokrétű szolgáltatást hivatott biztosítani. A szó szoros értelmében a testi fogyatékosok szociális integrációjának központja lesz. — Ahhoz, hogy a testi fogyatékos ember bekapcsolódhasson a munkafolyamatba, első- J2 sorban a fizikai környezetet kell biztosítani, “j ezenkívül a teljes információátvitelt. Ezek- g nek a feladatoknak az új intézet képes lesz > megfelelni. Komplex mivoltából további felada- ° tok is adódnak: biztosítania kell a testi .Sj fogyatékosok méltó emberi életét, hogy dől- * gozhassanak, kommunikálhassanak, kap- g csőlátókat teremthessenek másokkal, családot o alapíthassanak. cc Az intézet tervezetében többek között az áll, n hogy 15 éves kortól 50 éves korig készíti fel ” az embereket jövő hivatásukra tanfolyamok, =: rekvalifikációk formájában. A hivatásra való felkészítés záróvizsgával végződik, a szakszerű munkára való felkészítés pedig érettségivel. Fontos tény a tervezetben az is, hogy az intézet tanfolyamokat is szervez majd jövendőbeli magánvállakozók számára. Egyre nagyobb ugyanis az igény, hogy a testi fogyatékosok is vállalkozzanak, ugyanúgy, mint egészséges embertársaik. További fontos kérdés a pénz. Mivel a költségvetés nagyon mostoha az ilyen jellegű tervezetekhez, miből finanszírozzák majd a leendő intézetet? — A helyiségeket illetően egyelőre nem állunk elő semmiféle követelésekkel — magyarázza Eduard Žiak. — A meglévő objektumok egyelőre kielégítik igényeinket. Később szóba jöhet némi terjeszkedés. Az ország egyes részein azonban mindenképpen megnyitjuk helyi irodáinkat, hogy az emberek ne legyenek a fővárosra utalva, hanem helyben kapják meg a kellő útbaigazításokat és egyes szolgáltatásokat. Jól képzett szakembereink jelentik a biztosítékot a sikeres és eredményes munkára. Munkánk jelenleg évi 19 millió koronát emészt fel. Az új intézet tervezete 20-21 millióval számol. A tervben viszont az is benne van, hogy az intézet a jövőben pénzt is fog keresni. Természetesen oly módon, hogy a bevétel nem az államkasszába vándorol, hanem saját fejlesztési célokra. Az pedig kimondottan nagy előny, hogy nem teljesen új intézmény létesítéséről, hanem a régi felújításáról, fellendítéséről van szó. Hasonló célkitűzései és feladatai voltak a néhai Rokkantak Szövetségének is, mint amilyenekről az említett tervezet beszél. Az elmúlt hetekben a kormány megszüntette az egészségileg fogyatékos állampolgárok problémáival foglalkozó kormánybizottságot, pedig annak is hasonló volt a tevékenysége. Állítólag semmit vagy csak nagyon keveset tett a rászorulók érdekében. Ezért tehát helyénvaló a kérdés: megbirkózik-e kitűzött feladataival a leendő intézet? Jelentős nemzetközi, hasonló tevékenységet folytató intézmények és szervezetek támogatásukról biztosítják a jövőbeni országos rehabilitációs intézetet. Nekünk pedig csak az marad, hogy bízzunk benne, hogy a szakembereknek sikerül elhárítaniuk a felmerülő akadályokat. FIALA ILONA "Teljes" mondatban mondjam? Egyetlen szóval, tó- vagy hiányos mondattal is tartalmas közleményt hozhatunk létre. Gondoljunk csak a különböző feliratokra és hirdetésekre: Robbanásveszély!, Tűzveszélyes!, Leltár miatt zárva, Megvette már az e hetit? Mindannyiunk számára érthetők ezek a mondatok, mert az előismereteink a tudatunkban teljessé kerekítik a nyelvileg hiányos szerkezetű mondatokat. A beszélgetést is beszélő és hallga tó közös előismerete alakítja-irányítja. Ha sok a közös előismeret, takarékosabban bánhatnak a nyelvi eszközökkel. A családi, a szoros baráti vagy munkatársi kapcsolatban élők az együtt töltött évek, a közös élmények és emlékek, a hasonló műveltség, érdeklődés vagy szakismeret révén 'lél szavakból is megértik egymást". Közleményeink ki nem mondott elemei a közös előismeretekből érthetők számukra, ezért természetes is, hogy nem "teljes" mondatokban, azaz kínos választékossággal megalkotottakban beszélnek, hanem csak a mondatláncolat hiányzó elemét mondják ki. Nyelvi babona ugyanis, hogy mindig "teljes", "kerek, egész" mondatokban kell megszólalnunk. Mert mondataink úgyis "teljes"-sé válnak, amint beépülnek a mondatláncolatba, a szövegbe, a beszéd, a beszélgetés folyamatába. A nyelvhasználatban, a beszélgetésben csak akkor értjük meg fél szavakból is egymást a beszédpartnerünkkel, ha nem hiányos a témával kapcsolatos előismeretünk, ha nem nagyon különböző a beszédtárgyról alkotott véleményünk. Meg kell tehát ismernünk beszédpartnerünket, s hogy valódi kommunikáció alakulhasson ki közöttünk, alkalmazkodnunk kell hozzá a nyelvi forma megválasztásában, a gondolatkifejtés részletességében, a mondat- és szövegszerkesztés terjedelmében és szerkesztettségében. Beszédpartnerem kulturális, szakmai és élmény beli hátterének ismeretében léi szavaim" "teljes" mondattá kerekednek, és biztosan érteni fogjuk egymást. DR. NÉMETH ZSUZSANNA 13
