A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
egyéniségéhez nagyon illettek a kortárs szlovákiai magyar költők művei, ugyan milyen hibát lehetne ebben találni? Talán a középiskolában szerettették meg vele a tanárok. A köpcös újabb borért tántorgott. Fizetéskor egy csomó aprópénze a földre hullott és szétgurult, de ő nem zavartatta magát. Bizonyára nem kockáztathatta meg azt a tornamutatványt, hogy lehajoljon. A férfi nem szállt le róla. Érezte, hogy "áldozata" fél óra múlva már olyan állapotban lesz, amely nem felel meg semmiféle kommunikációs kísérletnek. — El fogja... magát pusztítani... Maga hisz a véletlenekben? Elhiszi... Hogy éppen maga... — Mondja hangosabban, mert ebben a zajban... Kóválygó fejjel tért haza. Este nyolc óra volt. A lakásban nem várta senki. Bevette magát a konyhába. Az egész házból legjobban a konyhát kedvelte. Nemcsak főzésre és sütésre használta, ez volt az igazi főhadiszállása. A telefon itt foglalt helyet, a konyhaasztal íróasztalként is szolgált. Jó kilátás nyílt a kertre és az utcára. És az egyedüli helyiség volt, ahol a férfi dohányozni szokott. (Megígérte magának, hogy az ágyban többé nem gyújt rá.) Égett a gyomra a savanyú bortól. Hideg vizet ivott, de az mit sem használt. Nekiállt, hogy összedobjon valami vacsorát. "Éva volt pasasa teljesen elázott" — gondolta. "Még szerencse, hogy vele voltam, amikor az értelem utolsó szikrája is kihunyt benne. Nem tiltakozott az ellen, hogy taxiba ültessem. Jó ötlet volt a részemről. Hiszen ahhoz, hogy bemondjam a sofőrnek a címet, meg kellett néznem azt az utas személyazonossági igazolványában. Most, hogy tudom, hol lakik, bármikor felkereshetem, szóra bírhatom. Vagy, ha mást nem, legalább Éva titokzatos könyveit szemrevételezhetem, amelyeket a pasas szerint nem mert elhozni hozzám..." Ekkor megszólalt a telefon. A férfi azonnal megismerte annak a rendőrnek a hangját, aki a felrobbantott gépkocsi ügyében annak idején faggatta. A videokazettát is hozzá juttatta el. Megdobbant a szíve: ha ilyenkor keresik, bizonyára azért teszik, mert valamilyen nyomra bukkantak. Esetleg sikerült azonosítaniuk a képfelvételen azt az aktatáskás alakot. — Árulja már el nekünk, hogy miért hozta ide azt az üres videokazettát? Már ne haragudjon meg, de azon még egy másodperces felvillanást sem találtunk... Halló! Halló! Ott van még? Szólaljon már meg! (Folytatása következik) HÉT Michelangelo a bűnözők ellen Négyszáz évvel ezelőtt Michelangelo sikeresen oldott meg egy bűnözési problémát, amely Rómát fenyegette. Ezt úgy érte el, hogy megváltoztatta a Szent Péter bazilika terveit. A washingtoni Országos Szépművészeti Múzeumban most egy modellen látható, mit változtatott Michelangelo a pápa elképzelésén. 1540-ben ugyanis a pápa elképzelése az volt, hogy az építendő bazilika három oldalát széles körfolyosók vegyék körül. Ezek a körfolyosók most a washingtoni kiállításon láthatók. A fából készült modellen öt méter magasak a folyosók. Michelangelo bűnözést meghiúsító terveiről Henry A. Miliőn, a washingtoni múzeum igazgatója mesélt az AP amerikai hírügynökség munkatársának. III. Pál pápa azt kívánta, hogy Michelangelo építse fel a Szent Péter bazilikát, a művész azonban nem akarta ezt a munkát elvállalni. Főleg a templom körüli körfolyosók tervétől húzódozott. A pápa viszont azért kívánta a folyosókat megépíttetni, hogy kis kápolnákat helyezhessen el bennük. Ezekben a kápolnákban gazdag hívők végezhették volna ájtatosságukat, és természetesen nagy összegekkel járultak volna hozzá a bazilika építésének költségeihez. Michelangelo kijelentette, hogy a körfolyosók elvennék a világosságot az épülettől, és az így keletkező sötétség kitűnő lehetőséget adna a bűnözéshez. A lehető bűncselekmények között olyanokat idézett, amelyek képet adnak a reneszánsz korbeli Rómáról: száműzöttek menedékhelye, hamis pénz elrejtése, apácák megerőszakolása. Michelangelo szerint esténként 25 őrre lenne szükség, hogy megtisztítsák a körfolyosókat a bűnözőktől. A pápa továbbra is ragaszkodott a folyosókhoz, s végül parancsot adott Michelangelónak. A pápai parancsot a XVI. századbeli Rómában nem lehetett visszautasítani. Michelangelo azonban egyszerűen eltüntette a tervekből a körfolyosókat, úgyhogy azokat nem is építették meg. Giorgio Vásári, a reneszánsz művészek életrajzírója azt írta Michelangelónak: "Uram, Ön megmentette a Szent Péter bazilikát a tolvajoktól és egyéb bűnözőktől. " A Washingtonban most bemutatott, fából készült modellen láthatók a körfolyosók. A modellt idáig a Vatikánban őrizték. Amikor a faanyag rothadni kezdett, 1990- ben Giovanni Agnelli, a Fiat vállalat elnöke egymillió dollárt adományozott, s ebből a pénzből néhány év alatt restaurálták a modellt. Michelangelo egyébként annyit változtatott a terven, hogy a modell alig hasonlít a végül megépült Szent Péter bazilikához. 15
