A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
INTERJÚ HÉT A fantasztikus siker után a busz egyhangúan zötykölödik hazafelé Pozsonyból a Komáromi Jókai Színház társulatával. Páran már szunyókálnak, de a többséget még ébren tartja az előadás vibrálása. Alföldi Ica ül mellettem. Ő az, aki a legnagyobb táskát cipeli oda-vissza. Kifizet néhány napidíjat, iratokat rendezget, és menet közben is szervez. Ica a szervezési osztály munkatársa. — Nem fárasztó ez a munka, az éjszakázás? — De igen, csakhát minden munkának megvan a hátránya és az előnye is. Ennek például az, hogy az ember olyan szép környezetben dolgozhat, mint a Komáromi Jókai Színház vagy most a Pozsonyi Nemzeti Színház. Munkánk értelmét pontosan az ilyen nagysikerű előadások jelentik, mint a tegnapi meg a mai. Gondoljon csak bele, anyaszínházunkban a férőhelyek száma 339, itt meg több, mint ezren vettek jegyet! — Láttam kint a táblát, hogy minden jegy elkelt. — Igen és már jó előre szerencsére. Talán elbírt volna a vendégjáték több előadást is, de hát most ennyire futotta az időből. — Talán holnaptól el is lehet kezdetni egy újat szen/ezni. Váltottam pár szót Holocsy igazgató úrral, említette, hogy már folynak a tárgyalások az Új Színpaddal (Nová Scéna) egy újabb Hegedűs vendégjátékra. Örül ennek a szervezés? — Igen, bár én most eléggé fáradt vagyok, hiszen már második éjszaka fekszem le kettő körül. Vasárnap reggel korán fel kellett kelnem, hogy ellássam a családot, megfőzzek. — Gondolom a civil család nem olyan népes, mint a munkahelyi? — Nem, egy férjem és két fiam van, Karcsi 17, Tomi 14. Mindketten nagyon magasak, ennek megfelelően röplabdáznak. Az étvágyuk meg kitűnő, tehát van mit tennem otthon is. — Vonzódik valamelyik fiú a művészetekhez is, hiszen Ön a színházat szervezi, a férje meg Naszvadon az iskolán kívüli tevékenységet és a kultúrát. — A nagyobbik fiam, Karcsi szívesen ír. Meg is szokta nekem mutatni, és néhány írását nagyon érdekesnek találtam. — A szűk családot egyedül látja el, ezt a nagyobbat hányán szervezik? — Hárman vagyunk, Fehérnével és egy új munkatársunkkal, Gergely Zoltánnal alkotjuk a színház szervezési osztályát. A vendégjátékokra is felváltva kísérjük el a színházat, így azért némi szabadidőhöz is hozzájutunk. MODELL FŐSZEREPBEN Nem újdonság, hogy a kifutók szépeit a filmvásznon látjuk viszont. Tatjana Patitz például mellékszerepet kapott a Rising Sunban, Paulina Porizkova az Arizonai álmodozókban. Naomi Campbellt és Esteile Hallydayt is láthattuk már filmen. Cameron Diaz azonban az első modell, aki főszerepet kapott. A Mask című filmben a huszonegy éves szépség egy bártulajdonos hölgyet játszik. Hat éve állt már szerződésben az Elite modellügynökséggel, amikor egy szép napon állítólag az irodában egy asztalon hevert a Mask forgatókönyve. Cameron felkapta, elolvasta és nem tétovázott: jelentkezett meghallgatásra. Legnagyobb meglepetésére nem mellékszerepecskét kapott, hanem rögtön a főszerepet bízta rá Chuck Russel rendező. Cameron Diaz már most aggódik, hogy a film bemutatása után többé nem tud majd nyugodtan megebédelni egy étteremben, mert ujjal mutogatnak rá a kíváncsiskodók. — Hogyan, illetve hol kezdődik egy ilyen akció megszervezése? — Ezt a két előadást nagyrészt az Ifjú Szívek szervezték meg, mi csak az autóbuszt, a technikát és a napidíjak kifizetését biztosítottuk. Más esetekben meg kell szervezni, hogy amikor megérkezünk, az öltözők elő legyenek készítve, tél idején biztosítva legyen a fűtés, meglegyen a kellő tisztaság és a jó munkához fontos összes feltétel. A játszóteret és a színpadot már jóval előbb megnézzük, alkalmas-e az előadásra, megfelel-e a produkció követelményeinek. Kitűzzük az indulás időpontját, és szorosan együttműködünk a művészeti vezetővel, aki a szereplőket irányítja, informálja. — Gyakori a veszekedés, az idegeskedés a színházi emberek között? — Inkább viták vannak, de ez természetes, és az a fontos, hogy meglegyen az eredményük. Nagyobb csetepatéra eddig nem került sor, mindig dűlőre jutottunk. — A színház nem létezhet közönség nélkül. A nézőket szintén Önök csábítják be. Nehéz rávenni az embereket, hogy kimozduljanak otthonról? — Jó előadás esetén nem, de azért bizonyos dolgokra tekintettel kell lenni. A színházi műsorterv összeállításánál, ami szintén a mi feladatunk, például tekintettel kell lenni a farsangi, báli szezonra vagy az iskolai szünidőkre. Igyekezni kell megtalálni a legalkalmasabb, legkedvezőbb időpontokat. Most mutattunk be egy mesejátékot, amelyre az iskolák részéről nagy igény van. Ez nagyon jó dolog, mert így már serdülőkorban megszeretik a gyerekek a színházat, és ha felnőnek, akkor is szívesen eljönnek az előadásokra. — Láttam, hogy bérletrendszerüket is kibővítették. — Igen, mert erre is igény volt. Van például nyugdíjas bérletünk és újdonság a vállalkozók bérlete is. Következő bemutatónk, a Magellán már a próbaidőszakban el van adva néhány helyre. Sokat járunk vendégszerepelni, de ez nem a hagyományos tájolás. Komárom környékéről például beszervezzük a közönséget, mert sokkal jobban érezheti magát nagyon szép színházépületünkben, amely megadja az ünnepélyes keretet az előadásokhoz. — A művészek között van kedvencük? — Nincs, mert mindenkivel szívesen dolgozunk. Nagyon aranyos emberek! — Munkájuk szervezői nem kevésbé. Hány előadást szerveznek még ebben a szezonban? — Lesz még három bemutatónk, de vendégszerepelni is jönnek hozzánk más színházak, és ezt szintén meg kell szervezni. — Ha Ön állítaná össze a műsortervet, milyen darabokat válogatna? — Nekünk az a feladatunk, hogy minden előadást eladjunk. Persze a vidám, zenés, szórakoztató előadásokat jobban igényli a mai néző, hiszen gondokból otthon is mindenkinek kijut. — Gondolom a látogatottság attól is függ, mennyibe kerül a "mulatság". Várható a színházjegyek árának emelése? — Jelenleg száz korona körül mozognak a jegyárak, és tudtommal a szezon végéig nem emelkednek. BEKE ISTVÁN 7
