A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
HÍRMONDÓHÉJ Iródiásdi, vagy akartok... Hizsnyai Zoltánnal egy irodalmártalálkozón Reménykeltő tavasz eleji zsongás szem- és fültanúi lehettek mindazok, akik a közelmúltban részt vettek a Szlovákiai Magyar írók Társasága által szervezett "A 90-es évek szlovákiai magyar irodalmi pályakezdői" című, pozsonyi Csemadok-székházbeli rendezvényen. Miután Tóth László, Duba Gyula és Pokstaller Lívia előadott irodalmunk legifjabb "nemzedékének" szárnypróbálgatásairól, a megjelent könyvkiadók és lapszerkesztőségek munkatársaival, pályatársaikkal beszélgethettek az érdeklődők. Többen hiányolták a hazai önképzőkör jellegű összejövetelek és a rendszeres műkritika, hozzáértő irodalomkritikusok létét. Viszont tény, hogy — a kiadók nem túl rózsás anyagi helyzetének ellenére — egyre több pályakezdő tollforgató alkotása, kötete jelenhet meg. Az írók Társasága felajánlotta a fiatal tehetségeknek az ülésein való részvételt, ún. konkrét munkaprogram előterjesztését (amit többen fanyalogva fogadtak...), az aznapihoz hasonló randevúk szervezését — negyedévente stb. A reggeltől késő délutánig tartott találkozó céljáról, eredményességéről és a folytatásról Hizsnyai Zoltán főszervezőtől érdeklődtem, aki többek között az alábbiakat nyilatkozta: — Örömmel tapasztaltam, hogy csaknem száz érdeklődő jött el a rendezvényünkre, amelynek kettős célja volt: az új irodalmi termés megismertetése a "Társaság" tagjaival, továbbá a hajdani Iródiához hasonló fórum beindítása a pályakezdők részére. Aránylag élénk vita bontakozott ki, bár a többféle irodalmi irányzathoz, eszmei áramlathoz, társasághoz, korosztályhoz tartozó résztvevők más-más érdeket képviseltek, és nem biztos, hogy éppen az itt megjelentek voltak egymás számára a legalkalmasabb vitapartnerek. Ez egy próbálkozás volt, aminek folytatása következik — a résztvevők köre változhat, szűkülhet-bővülhet. Eddig évente kétszer jelent meg a "Társaság" belső tájékoztatója (továbbra is megvan rá a pénzkeret), amely a maihoz hasonló rendezvények elhangzott anyagát tartalmazza. Ezen szeretnék változtatni, hiszen ezen előadások szerkesztett formában megjelennek az irodalmi folyóiratokban is. Ezért inkább közölnénk a pályakezdők műveit, ha ők is igénylik. — Milyen feltételekhez kötött e társaságbeli tagság? — A Szlovákiai Magyar írók Társasága a Szlovák írók Asszociációján belül működik — a műfordítókat is beszámítva —, jelenleg 94 taggal. Költőktől két kötet, prózaíróktól egy kötet, irodalomkritikusoktól pedig egy publikációs lista szükségeltetik a tagfelvételhez, azonban bizonyos esztétikai kritériumoknak kell megfelelni. Mi labdát adunk ifjabb pályatársainknak, de nekik kell belérúgniuk! Ugyanez a helyzet a publikálással is — például a kezdők munkái megjelenthetnek a Heti Ifiben, az Irodalmi Szemle mércéje már magasabb, a Kalligramba — a világirodalmi remekek mellé pedig csak a hazai legsikerültebb művek kerülnek be. Szükségesnek tartanám, hogy a helyi és regionális lapok is közöljék a kezdő toliforgatók írásait, hiszen számukra azok jelenthetnék az első szűrőket. Nem lehet elvárni, hogy az országos lapokban nyíljanak irodalmi rovatok a kezdők részére... — Szerinted a könyvkiadók kellőképpen felkarolják a kötettel próbálkozó pályakezdőket? — Sajnos, napjainkban a már befutott írók szépirodalmi művei is nehezen adhatók el, ami hátrányosan érinti a kiadókat is. A terjesztők többsége alig pár darabot vesz át ezekből a kötetekből — főként a versekből, mert állítólag nem adhatók el... Keresettebbek a lektűrök, tehát befutott és pályakezdő szópírók egyaránt nehéz helyzetben vannak. Ám tény, hogy az utóbbi években sok fiatal jelentkezett színvonalas alkotásokkal, ami az előző évtizedekre nem volt jellemző. — Szép a szándékotok, hogy az Iródiához hasonló fórumot szeretnétek teremteni a fiatalabbak számára, de kérdés, hogy igénylik-e a szervezett összejöveteleket, vagy inkább csak a spontán találkozásokat — klubokban, kávéházakban stb.? Hiszen az Iródia másféle társadalmi-politikai légkörben fogant.... — Értem, hogy mire célzol. Bár az Iródia az irodalombarát, írogató fiatalokat fogta össze, elsősorban az irodalomról vitatkoztunk, viszont összejöveteleink szemet szúrtak a korabeli funkcionáriusoknak is — nem tiltották be a működésünket, de éppen csak eltűrték az összejöveteleinket. Gyanús volt, hogy túlságosan jól érzik magukat együtt az egyes járásokból összesereglett fiatalok — vajon miért? Az Iródia lényege egy beszélgető fórum megteremtése volt. A rendszerváltás során sok művészembert is lefoglalt a politika, és egyre kevesebbet foglalkozhattak irodalmi kérdésekkel... Éppen ideje volna visszatérnünk az irodalomhoz, termékeny vitákat folytatni — persze csak ha igényeljük a közös eszmecserét, amelyet nem akarunk kikényszeríteni. Valószínűleg a huszonévesek is igénylik a véleménycserét, hiszen ma is sokan eljöttek közénk. A továbbiakban nemcsak pozsonyi rendezvényeket tervezünk (hisz‘ az Iródia is vándorrendezvény volt), hanem a lehetőségeinktől függően más helységekben is találkozgathatnánk. A mainál még konstruktívabb vitára lenne szükség, de idővel biztosan kialakul egy összeforró mag, amely igényli a nagy beszélgetéseket, újabb és újabb igényekkel, ötletekkel áll elő... az írók Társasága csupán megfelelő keretet próbál nyújtani e fórumokhoz. — Sok sikert a folytatáshoz, és viszlát a júliusi jubileumi Pegazus-találkozón! Miskó Ildikó Magunkról másoknak címmel szlovák és magyar könyvekből nyílt kiállítás a pozsonyi Zichy-palotában március első hetében. A megnyitón fiatal előadóművészek is közreműködtek. Két esemény — két kép A pozsonyi Duna utcai magyar gimnáziumban az AB Art Kiadó szerzői est keretében mutatta be legújabb kiadványát, Monoszlóy Dezső Menekülés Szodomából c. kötetét. (A felvételen az fró és felesége látható.) 8 FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ
