A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
HÉTVÁNDORLÁSOK A HOLT-TENGER PARTJÁN Izrael — a Szentföld. Huszonegy és félezer négyzetkilométeren fekszik. Lakossága alig több, mint négymillió. Többségük (88 százalék) zsidó, tiz százalékuk arab. Fővárosa Tel Aviv. Érdekes ország. Legalábbis azok, akik már jártak ott, ezt állítják. Köztük Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára. Hogyan jutott ki Izraelbe? — A székesfehérvári Herman László Zeneiskola vonószenekara fellépett nálunk 1993-ban a karácsonyi hangversenyünkön. Ekkor a karnagy Major István említést tett arról, hogy a közeljövőben egy izraeli zenekart várnak, s szeretnék ha az Szlovákiában is fellépne. Tavaly augusztusban jött egy izraeli konzervatóriumi zenekar, amely nálunk is fellépett. A csoport öt napot töltött Szlovákiában, Kassától Pozsonyig bejárták a jelentősebb történelmi helyeket. Útjuk végén felléptek Galántán, Deákiban és Jókán. Tavaly ősszel, amikor Székesfehérvárott jártam, a zeneiskola igazgatója említést tett egy esetleges izraeli kőrútról, amely végül is az idén januárban valósult meg. Mennyi ideig tartott az utazás? — Két hetet töltöttem a Szentföldön. Milyen élményekkel gazdagodott ez alatt? — Élmények egész sorát éltem át. Bejártam a bibliai helyeket, megmártóztam a magas sótartalmú Holt-tengerben. Rögtön az út elején kellemesen meglepett bennünket az időjárás. Enyhe téli idő volt, amikor felszálltunk Ferihegyen a gépre, s amikor A Holt-tenger három óra múlta Tel Avivban leszálltunk, kellemes, ugyan kicsit szeles húsz fok körüli hőmérséklet fogadott. Aztán ugyanazzal a géppel repültünk tovább Izrael déli csücskébe, ahol egy katonai repülőtéren szálltunk le. Egy homoksivatag közepén. Úgy tűnt nekem, mintha az autóbusz, amely a repülőtérről Ejlathba szállított, holdbéli tájon vinne keresztül bennünket. Fél óra múlva feltűntek Ejlath fényei. Ez egy kis város, harmincezer lakosa van. A forgalom alapján viszont akár egy világvárosnak is gondolhatná az ember. Itt a konzervatórium tanárainál voltunk elszállásolva. Egyébként az egész két hét alatt — Jeruzsálem kivételével — valamennyi városban családoknál laktunk. Ez azért is jó, mert számos érdekes emberrel, emberi sorssal találkozhattunk. Az én első vendéglátóim, Igor és családja, öt évvel ezelőtt vándoroltak ki Izraelbe. Érdekes megjegyezni, hogy a konzervatórium tanárai közül minden második valamilyen szláv nemzethez tartozott. Az Izraelben élők nagy előszeretettel mondogatják, hogy néhány éven belül a második legnagyobb nyelv a héber lesz, mert első helyre az orosz nyelv kerül. Mit tapasztalt, milyen az ott élő emberek mentalitása? — Rendkívül öntudatosak, családcentrikusak, ápolják a baráti kapcsolatokat. Nekem szokatlannak és furcsának tűnt, amikor egyik vendéglátóm közölte, hogy a lánya éppen a katonaságát tölti. A lányok borzasztóan büszkék arra, hogy ők is katonák. Náluk két évig, a fiúknál pedig három évig tart a katonai szolgálat. Egyébként a fiatalok a katonaság idején is a szüleiknél laknak. Minden este hazamennek, az élesre töltött fegyvert lerakják, és vacsoráznak, beszélgetnek. Náluk ez a természetes. Jeruzsálemben egy ismerősöm szomorúan közölte, hogy a fia most hosszabb időre elutazik. Mint később kiderült, hat napról volt szó, s nekik az már hosszú idő. Az út során találkoztak magyarokkal is? — Természetesen. Megérkezésünk első napján fogadott bennünket Magyarország Ejláthban lévő tiszteletbeli konzulja. Ők szerveztek számunkra egy érdekes hajókirándulást a Vörös-tengeren. Olyan hajóval tettük meg az utat, amelynek a "falai" üvegből készültek, így tenger alatti szemlélődésre is alkalmas volt. Mit mondjak? Felejthetetlen élményt jelentett. Ez a hajó egyébként a Verne Gyula Társaság tulajdonát képezte. Gondolom az Izraelre oly jellemző kibucokban is jártak? — Igen, s meg kell mondanom, nagy hatással voltak rám. Az a takarékosság, minden talpalatnyi föld gazdaságos kihasználása, úgy gondolom, nálunk is követendő példa lehetne. Én itthon talán egy év alatt sem eszem annyi friss zöldséget és gyümölcsöt, mint amennyit ott ettem az alatt a két hét alatt. Gyönyörű, egészséges almák, déligyümölcsök, mandarin és narancs érdekes keveréke s néhány olyan gyümölcsfajta, amelyekkel itthon nem is találkoztam még. A kibucokban mindenkinek megvan a saját feladata, a saját helye, tudnak zökkenőmentesen együttélni — a kibucok lakóira gondolok. Hiszen egyébként állandóan jelen van a feszültség a zsidók és az arabok között. Ottlétünkkor szinte percenként elsüvített mellettünk egy villogó rendőr-, illetve mentőautó. És amit érdemes lenne eltanulni tőlük, az az egészséges optimizmus, ami ezeket az embereket jellemzi. "Ja maintiendrail", azaz "Én fennmaradok!". Bármilyen konfliktusba, összetűzésbe keverednek, ez a jelszavuk. Ez a két hét gondolom, csak arra volt jó, hogy ízelítőt kapjon erről az érdekes országról. Valószínűleg még szeretne visszamenni oda. — Hát... nagyon szeretnék. Ez a két hét valóban rövid idő arra, hogy az ember aprólékosan végignézze a bibliai tájakat, megismerje az ott élő embereket. Úgy érzem az ott töltött időt maximálisan kihasználtuk, amit lehetett, bejártunk. Felejthetetlen utat tettünk meg a Jordán-folyó mentén, saját bőrünkön tapasztaltuk, mi az a homoksivatag. S az ott élő emberek is rendkívül érdekesek, teljesen más a mentalitásuk, mint a magunkfajtának. Őket persze nagyon nehéz megérteni. Lőwenthal írta egy alkalommal: "Izraelt soha nem értheted meg, ha > elfelejted Auschwitzot." Én szeretném jól X megismerni azt az országot, s szeretnék x mihamarabb még egyszer ellátogatni oda... O így legyen! £ KAMONCZA MÁRTA 4
