A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
VÁNDORLÁSOK HÉJ Két óceán között UTIJEGYZETEK II. Amit az éjszaka nem láttam, mert a sötétség s az eső függönye eltakart előlem: l.-ék háza egy erdő közepén — vagy pontosabban: az erdőben — áll, úgy, ahogy a többi is, miként azt később tapasztalhattam. Az egész "város", vagy "falu" ilyen laza láncolatban húzódik, ha jól érzékelem az égtájakat, délnyugati irányba New Yorktól, Aztán — később — azt is megtudtam, hogy egy-egy telek, illetve lakóépület területe ebben a "külvárosban" nem lehet négy hektárnál közelebb egymáshoz. Ebből adódik egy okos szétszórtság, azon túl pedig olyan nyugalom, amit odahaza legfeljebb egy-egy erdő mélyén meghúzódó vadászházban tapasztal a magamfajta halandó. Az persze nem akármilyen különbség, hogy ezekben az itteni, erdőmélyi lakásokban századunk minden korszerű felszerelése jelen van. Kerítés ugyan nincs, de például l-éknek van egy pulijuk, s hogy a puli ne császkálhasson el, a telek szélén villanyhuzal vonul végig a föld alatt, a puli nyakörvében pedig egy olyan szerkezet található, ami a földalatti vezeték áramát átveszi, s "megüti" a kutyát, ha a "kerítésen" túlra támadna kedve elcsavarogni... Szóval ebben az "őserdei" nyugalomban ilyen apróságok vannak, bár láthatatlanul — s működnek is. Sok tűnődésre azonban nem marad időm, mert itt minden mozgásban van. Lévén hétköznap, vendéglátóim dolgoznak is — mintegy mellékesen — én pedig lényegében — bár megérkeztem az Államokba — még mindig csak félúton vagyok, átmeneti a szálláshelyem, s még ma tovább is megyek, illetve megyünk, még pontosabban: továbbadnak; így araszolgatok lassan — száz-kétszáz kilométerenként — nyugati irányba. Most egyelőre még csak ide a szomszédba Piscataway-ba Nagy Károlyékhoz, az Anyanyelvi Konferencia amerikai társelnökéhez egy gyors látogatásra, mert Karcsiék egy fél évre Budapestre mennek, mégpedig pár napon belül. Karcsi a megbeszélt helyen vár, egy rövid látogatást teszünk a County Collegében, ahol tanít — egykor ez a Midlesex-i egyetem katonai bázis volt —, s aztán a magyar negyed felé autózunk; van itt magyar templom, még hétvégi magyar iskola is, s elkészült, nem is régen, az itteni magyar múzeum, amelynek irattára, képtára a "kitántorgó" milliók itteni dokumentumait őrzi gyűjteményeiben, nagyobbrészt feldolgozatlan állapotban. A rövid vizit után ismét átülök l.-ék kocsijába, ráfordulunk az autópályára, s irány a "nem-tudom merre". Azazhoz annyit tudok, hogy l.-nek a közelben van egy huszonöt hektáros erdeje, azt néznénk meg, de útközben kiderül, hogy kifutottunk az időből, haza kell menni, mert délután tovább utazom. S ez így is történt. A megbeszélés szerint valamelyik autópálya mellett lévő kempingben van a találkozás. Oda is érünk időben, még egy fagylalt elfogyasztására is futja — a fagylalt óriási, de nem ízlik —, amikor ismerőst látok, P.L.-t, akivel a MVSZ választmányi ülésen már találkoztam, szót is váltottunk. Csomagjaim így most az ő kocsijába vándoroltak át, elbúcsúzom l-től, s már indulunk is. Most alig másfél órát autózunk csak — hogy esik az eső, már szinte leírni sem érdemes —, így is estére érkezünk meg P-ékhez. Házuk faház, mint az itteni lakóházak többsége, a hegy oldalának dől, s ez is erdőben — természetesen. Az éjszaka itt alszom, aztán holnap ismét tovább állok egy házzal s azt követően már valóban indulunk a Lake Hope-i (Reménység Tava) TTT-OTT találkozóra. De az még odébb van. Ezeket a sorokat pedig a változatosság kedvéért hajnali három óra tájban körmölöm a füzetbe, mert már "kialudtam" magamat. Kint a volt-őserdő helyén nőtt erdő tele van hangokkal, s a hőség trópusi, s azt mondják a páratartalom 80-90 százalék között ingadozik — süt! Soha ilyen hőséget nem éreztem, vagy legalábbis nem így. Ezerféle béka, tücsök, kabó.ca és madárhang egybemosódó monotóniáját hallani. Ebben a hajnali időben azon töprengek, hogy milyen lehetett a mostani erdő igazi elődje, mielőtt azt kiirtották s birkalegelővé nemesítették Amerika első földfoglalói?! ... Most abbahagyom az írást. Megpróbálok még aludni, de aligha sikerül, pedig odahaza este van, most kéne lefeküdni. De még eszembe jut idejövet a Hudson River — akár három Duna egymás mellett. Az első pillanatban azt hittem: az öböl, s felette a híd! Kint újra megeredt az eső — zuhog trópusi bőséggel. Hallgatom — alvásig. Reggel: tele párával a "post-őserdő", gomolygás, nyirok, fülledt hőség — kint. Idebenn az évi átlaghőmérséklet azonban változatlan: a légkondicionáló masina úgy 22 celzius körül tarthatja. Vagy ahogy a házigazda óhajtja. Délelőtt sétáltam egyet, aztán megnéztem az úszómedencét, de nem volt kedvem úszni. Meg az eső is esett. Jó volt sétálni az esőben, jó volt egyedül lenni. Láttam egy mosómedvét s néhány mókust; testes, jóltáplált állatok. De még nem láttam Amerika egét, sem a napot, sem a holdat, sem a csillagokat... Nyugodt vagyok és éhes. GÁL SÁNDOR 5
