A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-24 / 12. szám
HÉT OTT JÁRTUNK POLITIKÁTÓL MENTES OKTATÁST ÍGÉRTEK... Különösen az iskolába való beiratkozások táján robban ki a sajtóban és a médiák hullámain egy-egy jól irányított kampány, amely általában a magyar iskolákat, a magyar szülőket és a magyar pedagógusokat veszi célba. Ám mindennek a keserű levét általában az iskolák, illetve a magyar szülők és gyermekeik isszák meg. Tavaly volt a kétszáz korona körüli vita és a felmérés, amely a magyar gyerekek szlovák nyelvtudására irányult. Az utóbbival kapcsolatban sok pedagógusnak és szülőnek az volt a véleménye, hogy a felmérés eredményeit majd felhasználják az alternatív iskolák megalakítását sürgető kampányban, tehát politikai célokra. A jóslatok valóra váltak, mert Reá képviselő úr a Szlovák Parlamentben előhozakodott egy-két negatív példával; a sors iróniája, hogy az is kiderült, a tanult képviselő úr sem bírja tökéletesen az anyanyelvét... Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a választott politikusok bármennyire Az ipolynyéki iskola is hangsúlyozzák kifelé a kisebbségek jogainak mértéken felüliségét Szlovákiában, az itt élő nemzetiségek, de főként a magyarok érzik a felvilágosult, nagylelkű kisebbségi politika hiányát. Fényes bizonyítéka ennek a fentről, céltudatosan irányított legutóbbi "kérdőíves" nyomás a magyar szülőkre és pedagógusokra. Aki nem tudja magát túltenni a kisebbségek iránti bizalmatlanságon és sok esetben a "gyűlöleten", annak a politikai életben és magas közhivatalnoki polcokon erkölcsi szempontból semmi keresnivalója. A fentiekről nemrég — Nógrádot járván — az ipolynyéki iskola igazgatójával Mics Károllyal beszélgettünk. Megtudtam, hogy Mics Károly tőzsgyökeres ipolynyéki, tanári oklevelet a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Természettudományi Karán szerezte a hatvanas évek elején. Nagycéténybe jártak gyakorlatra és kémiatanáruk a rendkívül igényes, de emberséges Sálfalvy tanár úr volt. Ám a főiskola után a régi mondás szerint, amely a prófétaságról szól, a fiatal tanár sem lett szülőfalujában "próféta", különböző helyeken, sőt még szlovák iskolában is tanított. Természetesen nem önszántából módosult pályája, mígnem — 1989 októbere előtt — az ipolynyéki iskola élére került. Az iskolának jelenleg 315 tanulója van... — Hány elsősük volt tavaly, és mennyi lesz szeptemberben? — kérdeztük. — A múlt esztendőben 39 elsősünk volt, mi a kétszáz koronás támogatást nem vertük nagydobra, de a gyerekek az értékét megkapták ajándék, tanszerek formájában. Szeptemberre 44 elsőst várunk nagy-nagy szeretettel. A gyerekekről a nevelőkkel együtt 24 tanerő gondoskodik, 15 évfolyamunk van, ezek párhuzamos osztályok, a jelenlegi hatodikosokat kivéve. Mindezeket összegezve; jövőre sem csökken az iskolánk tanulóinak létszáma, mert ahányan távoznak a nyolcadikból, annyian lesznek majd elsőseink. — Nyilván elég terjedelmes Ipolynyék körzete, a helybeli tanulókon kívül honnan kapnak még diákokat? — A vonzáskörzetünk terjedelmes: Kelenye, Szécsénke, Inám, Terbegec, Gyürki és Kőkeszi községből fogadják a gyerekeket, mindjárt hozzáfűzöm, hogy Inám kivételével az első osztálytól kezdve hozzánk járnak a tanulók. Inám községben működik az 1—3. osztályos kisiskola, onnan a negyedikbe jönnek hozzánk a gyerekek. Sajnos vidékünkön a gyerekek száma csökken. Teljes felépítésű magyar és önálló iskola csak nálunk és Ipolybalogon maradt, az ipolyvarbóit sem mondanám teljes felépítésűnek, mert ott összevont osztályokban tanulnak a gyerekek. Csábon és Bussán pedig vegyes iskolák vannak, kevesebb a magyar osztályok száma. — Milyen a kémia, biológia és egyéb természettudományi tantárgyak oktatásának színvonala, és milyenek voltak a múlt esztendőben központilag irányított, a gyerekek szlovák tudására vonatkozó felmérések eredményei? — Az oktatás jó színvonalát bizonyították a felmérési eredmények is, de hozzá kell tennem, hogy azért nem egyformán sikerültek, mert a válaszok csak fele-fele arányban voltak kielégítőek, vagyis némelyik tantárgyból meglepően jók voltak az eredmények, más tantárgyak szlovák szakkifejezéseit kevésbé sikeresen sajátították el a gyerekek. De nem utolsósorban tekintetbe kell venni, hogy a magyar gyerek számára a szlovák nyelv idegen nyelv. — Mi a szülők véleménye az alternatív oktatással kapcsolatban? — Egyet elmondhatok; a hivatalos és nem hivatalos véleményekkel szemben, mi a magyar szülőket semmire nem kényszerítjük, és különösen nem félemlítjük meg, mint azt egyes lapok írták és terjesztik. De véleményünket mint pedagógusok, kötelességünknek tartjuk elmondani, mert az anyanyelven való oktatást és tudásszerzést nem most találták ki. Különösen a szülők tudják a dolgukat, és a szülői értekezleteken nyílt párbeszéd zajlik. Volt azonban községünkben vagy iskolánk-Mics Károly igazgató ban egy más dolog is. Állítólag a szülők kérésének alapján — a járási tanfelügyelői központból — kijöttek, és előterjesztették a szlovák iskola megnyitásának kérelmét. Ugyanis Ipolynyéken is volt 1—4. osztályos szlovák iskola, de a nyolcvanas években áttették Hrusóra. Ennek a szlovák iskolának megszűnését, vagyis az indokot abban látom, hogy Hrusón felépült egy hatalmas új iskola, amelyet be kellett tölteni gyerekekkel. Az itt járt vendégeim elmondták, hogy 1—2. osztályos szlovák évfolyamokat szeretnének nyitni. Megkérdeztem, hogy mennyiben érint ez engem? Mondták tovább a szöveget, s a végén kiderült, hogy egy igazgatóság alatt szeretnék működtetni a szlovák iskolát, és én legyek az igazgató. Válaszom egyértelműen nemleges volt, mert előre világos előttem a forgatókönyv. Az ellen, ha a szlovák szülők önálló szlovák iskolát nyitnak és lesz rá pénz, tanító-igazgató és gyerek, nincs semmi kifogásom... — Ipolynyék az erősödő, egyre izmosodó falvak közé tartozik. Tanúbizonyságul az új, épülő és felépült házsorok szolgálnak. Milyen az emberek kapcsolata az iskolával? — Az emberek azt akarják, hogy gyermekeik többet tudjanak, mint az nekik sikerült. Ennélfogva a gyerekek zömében a gimnáziumokba és szakiskolákba jelentkeznek, de tanulnak szakmát is. Mindenképp jó a kapcsolatunk a szülőkkel, hiszen a gyerekek az oktatáson kívül énekkarba járnak, tánccsoportunk van három is, tehát látják, hogy nemcsak oktatunk, hanem nevelünk, hagyományokat őrzünk, és arra törekszünk, hogy minden gyerek legyen tisztában ősei történelmével. Jók a kapcsolataink a szövetkezettel is. Kisegítenek autóbusszal, de ha valami zöldségféle kell az iskolakonyhára, megkapjuk a támogatást... Beszélgetésünk során, amit külön nem jegyeztem fel, de emlékezetemben megmaradt: Mics Károly igazgató úr, amikor átvette az Ipolynyéki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola vezetését, pártokon kívüli, politikamentes iskolát akart. Ám a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy alapiskoláinkat néha váratlanul, de sokszor céltudatosan irányított formában megérinti a politika szele. Sajnos a sokszor negatív álláspontok és az átláthatatlan helyzet nem kedvez az oktatásnak, és leginkább a nemzetiségi iskolák látják kárát. MOTESIKY ÁRPÁD 4
