A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-01-13 / 2. szám

MIVÁNDORLÁSOK SOK JÓ FALAT Dr. Kecskeméti István igazgató A friss virsli táro­lása A húsáru szállí­tásra készen Az élelmiszeripar egyik fontos ágazata a húsipar, amely ru­galmas háttér, azaz állatte­nyésztés nélkül csak botla­dozhat. Az állattenyésztés vi­szont hazánkban válságba ke­rült, csökken a sertés- és különösen a szarvasmarha-ál­lomány, s ennek az lett a következménye, hogy a húsi­part gyökeresen át kellett szervezni. Az intézkedések néhol bizony drasztikusak: el­bocsátásokkal és munkaidő, munkanapok csökkentésével próbálják átvészelni a nehéz, válságos napokat. Vannak húsüzemek, például Nyitrán is, ahol csak két napot dol­goznak az emberek, termé­szetesen azzal arányos a jö­vedelmük is. Dr. Szögedi Ági az egészségügyi követelmények őre Ezekről és még sok egyébről beszél­gettem dr. Kecskeméti Istvánnal, a MÄSO Východ vállalat rozsnyói húsüze­mének igazgatójával. Mondandóját az­zal kezdte, hogy a sertéspestis érzéke­nyen érintette az üzem termelésének menetét, hiszen a bátkai és fügéi nagyhizlaldák is a pestis sújtotta zónába estek. — Mennyire sikerült átvészelni a sertéspestis okozta gondokat? — kér­deztem az igazgatótól. — Új piacok után kellett néznünk, mivel a Rimaszombati járásban kikiáltott pestisembargó érzékenyen érintett ben­nünket. De talán a számok tükrében is látható, hogy nem álltunk le, például az 1993-as évben ötezer tonna húst dol­goztunk fel, a múlt év október végéig annak 70 százalékát, azaz 3357 tonna húsárut bocsátottunk a piacra. — A fenti gondok mennyire befolyá­solták az üzem menetét, az emberek jövedelmét, esetleg az elbocsátásokat? — A kérdés utolsó részével kezde­ném: tőlünk elbocsátás útján egyetlen dolgozó sem távozott. A múlt esztendő­ben 165 személyt alkalmaztunk, a? idei állományunk 157, beleértve a hat hen­tesüzlet és a két mozgóüzletünk állo­mányát is. Tehát a lemorzsolódás az elmúlt esztendőhöz viszonyítva termé­szetes folyamat volt. A húsipari termé­kek, a hentesáru feldolgozása állandó, megszakítás nélküli menetet követel. A feldolgozott hentesáru, tehát szalámik, kolbászok és egyéb hústermékek 1993- ban 1558 tonnát tettek ki, 1994-ben majdnem ugyanannyit. Ezek tükrében láthatjuk, hogy a csökkentett munkahét — heti négy nap — sem befolyásolta dolgozóink jövedelmét. A nyereségnö­­vékedés — nyolcmillión felül számítunk — mutatói is biztatóak. Beszélgetés közben dr. Szögedi Ági, az üzem higiénikusa kereste az igazga­tót, így az egészségügyi követelmények őrétől megkérdeztem, hogy a rozsnyó­­iaknak nem kell-e tartani a húsáru okozta megbetegedéstől? — Ilyen veszély nincs, nem is fordult elő környékünkön, mindent az előírt egészségügyi követelmények alapján és a megfelelő technológiák, módszerek szerint készítünk — válaszolta moso­lyogva. Ismét az igazgatóhoz fordultam, és a húsáru, valamint a lakosság vásárlási ereje iránt érdeklődtem. — A szokásos sonkák, szalonnák, kolbászok és virslik mellett többféle szalámit is gyártunk. Ám a téli- vagy a Magyarországon ismert Pick szalámi, illetve a Nyitrai Nitran szalámi gyártása, felszerelés és üzemi felkészültség hiá­nyában nem működik. De elmondhatom, hogy az 1995-ös esztendőben felkészü­lünk a különleges hentesáruk, szalámik gyártására is. Új füstölőt építünk, és bevezetjük a gázfűtést. Nyereségünk tehát jó helyre kerül majd, ami remél­hetőleg rövid távon megtérül. Ami az árainkat illeti, nem térnek el az országos áraktól, viszont a lakosság vásárlási ereje nagyon megcsappant. Ez kemény bányavidék volt, ahol az emberek bizony megdolgoztak pénzükért, de ahhoz mér­ten is éltek, nem vonták el szájuktól a jó falatokat sem. Most azonban a munkanélküliség 24 százalék, ha jól tudom, hat bányát zártak be, tehát nem szükséges különösebb magyarázat... Aztán fehér köpenyt öltöttünk, és körülnéztünk a húsüzemben. Azt tapasz­taltam, hogy a hentesek munkája még mindig a "kemény legények" szakmájá­hoz tartozik. Bármilyen új technológiákat ötöltek is ki a húsipari szakemberek, a csontozást még mindig kézzel, illetve jó késsél kell végezni. Távozóban még feltettem egy kérdést dr. Kecskeméti István igazgatónak: Me­lyek az 1995-ös esztendő főbb feladatai? — Elsősorban szeretnénk jó üzleteket kötni, de említettem már a gáz beveze­tését, ami azért is sarkall bennünket,, hogy a környezetvédelmi előírásoknak mielőbb eleget tegyünk. A környezet­­szennyezéssel nem szabad játszadozni, hiszen a jövő generáció fejlődéséről van szó, és utódaink egészsége a tét. MOTESIKY ÁRPÁD Fotó: a szerző 4

Next

/
Thumbnails
Contents