A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
GONDOLKODÓ HÉT szociológusok, néprajzkutatók, nyelvészek, helytörténészek, politológusok és jogászok voltak, de egy előadás erejéig terítékre került a közgazdaság is. Az előadások részben a már elvégzett munkát demonstrálták, de többen azokról a feladatokról beszéltek, amelyek még előttünk állnak. Reménytelen vállalkozás volna most itt néhány mondatban összefoglalni, mi mindenről esett szó a tanácskozás folyamán, ehelyett — már csak azért is, mert várhatóan az előadások szövege kötetbe gyűjtve is napvilágot lát — kiragadnék néhány érdekes momentumot. Gyurcsík Iván azokat a kisebbsógjogi kérdéseket elemezte, amelyek különböző nemzetközi fórumokon is mind gyakrabban terítékre kerülnek, de értelmezésük körül sok a zavar, illetve az egymásnak ellenszegülő álláspont. Aligha vitatható az a megállapítása, hogy a kisebbségi politizálásban a különböző jogi magyarázatok és és 48 közötti időszak eseményeinek a vizsgálatába, s előbányászta a levéltárak mélyén porosodó, a szlovákiai magyarság keserű sorsáról és megpróbáltatásairól beszédesen valló dokumentumokat. Vajon lesz-e bátorsága a most vajúdó szlovák demokráciának őszintén szembenéznie az ezekben az iratokban rögzített tényekkel, s akadnak-e olyan derék szlovák értelmiségiek és politikusok, akik véget vetnek a ködösítésnek és a nyilvánvaló hazudozásoknak? Azt hiszem, hasznos tett volt Janics Kálmán Hontalanság évei című könyvének szlovák nyelven történt kiadása, talán Vadkerty Katalin könyve is napvilágot láthatna szlovákul. A tanácskozás során többen is rámutattak, hogy a legígéretesebben a néprajzi kutatómunka halad, de szép sikereket könyvelhet el a helytörténeti kutatás is. Csáky Károly ugyanakkor nehezményezte, hogy még mindig 1TUD0MÁNY elképzelések ismerete nélkül nehezen érhető el jelentősebb előrehaladás. Ezekben, a jól csengő szavak közé rejtve számtalan csapda és buktató található, amelyeket még időben el kell kerülni, mert különben öngólt lövünk. Gyurgyík László ismételten kihangsúlyozta, milyen kedvezőtlen a szlovákiai magyarság demográfiai helyzete és különösen a jövő kilátásai mennyire lehangolóak. Én sajnos azt tapasztalom, hogy ez a tény még politikusaink számára sem intő jel, a szlovákiai magyar társadalom pedig mintha nem is akarna tudomást venni róla. A kisebbségi társadalom múltjának kutatását eddig számos tényező nehezítette, sőt olykor meg is akadályozta. Különösen a magyar nemzeti közösséget sújtó intézkedések megszületésének valódi hátterét nem lehetett vizsgálni, de sokszor a következmények pontos számbavétele is lehetetlennek bizonyult. Vadkerty Katalin már nyugdíjasként került olyan helyzetbe, hogy alaposabban is belemélyedhetett az 1945 nincs egy olyan szerveződés, amely összefogná a helytörténészeket és azokat a szakembereket, akik egy-egy település, régió történelmi emlékeit, dokumentumait kutatják, illetve népszerűsítik azokat az eredményeket, amelyeket gyűjtő- és kutatómunkájuk során tárnak fel. Bírálta a Csemadokot is, mert nem kezdeményezte elég határozottan egy ilyen társaság létrejöttét, arról azonban nem tett említést, hogy néhány éve a Csemadok OV Elnöksége éppen őt bízta meg azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a Honismereti Társaság létrehozásának feltételeit. Akkoriban én is tagja voltam ennek a testületnek és nincs tudomásom róla, hogy Csáky Károly beszámolt volna a fejleményekről. Mindazonáltal magam is úgy vélem, itt lenne már az ideje egy helytörténeti és honismereti társaság megalakításának, s talán éppen a Csemadok lenne képes ennek a működését anyagilag is segíteni. LACZA TIHAMÉR Slota úr fegyverkezik, Kristínová asszony elégedetlen... Az év utolsó fertályának befejező szakaszában, sok érdekességet produkált a sors politikusaink életében. Ama bizonyos parlamenti éjszaka után, nemsokára Marián Andel képviselő úr autóbalesetét kapta szárnyra a sajtó. A képviselő úr tiltakozott, hogy mások bajából szenzációt csinálnak; amiben igazat adunk neki, bizony nem szép dolog a kárörvendés. Ám az esettel kapcsolatban mégis nyitott maradt néhány kérdés. Az egyik: hogyan lehet a bennünket "megelőző" gépkocsiba belehajtani hátulról, teljes gőzerővel? Amint látjuk lehet! A másik kérdés, de lehetne az első folytatása: Miért nem engedte, illetve tagadta meg a vérvételt a képviselő úr? Csak tippelhetünk, válasz nincsen... A másik szenzáció Slota polgármester és képviselő úr családi házának kirablása volt. Az első hír arról tájékoztatott, hogy Slota úr litvamezői családi házából a betörők vadászfegyvereket és tetemes mennyiségű fagyasztott csirkét raboltak el. Később aztán kiderült, hogy a vadászfegyverek között akadt golyós és kézi tűzfegyver is, nem beszélve a sportpisztolyokról. Nomármost felmerül a kérdés, hogy minek egy vadászembernek annyi tűzfegyver, amikor manapság a vadászengedély kiadása, a fegyvertartási jogosítvány beszerzése nem kis utánjárással és anyagi befektetéssel jár? A válasz lehet egyszerű: Slota úr szereti a fegyvereket, ámbár az is elképzelhető, hogy keményen fegyverkezik, és ez már gondolkodóba ejtheti az embereket és bonyolultabbá teszi a simának tűnő betörést... Éva Kristínová korosodó színművésznőt menetrendszerűen a Szlovák Televízió Tanácsának az étére nevezte ki a parlament. Tegyük hozzá, hogy nekünk, mármint a magyar kisebbségnek köszönhetően. Hajaj, ha mi nem lennénk, akkor nem lenne itt kit szidnia és a kutya sem tudná, hogy a világon van. így azonban mást fest a kép; a hölgy igen megbecsült és jó hazafi. Az elnőkasszony elégedetlen, amit a hozzá nagyon közel álló Zmena című nacionalista és antiszemita hetilapban ki is nyilatkoztat. Nemcsak bizonyos Stadtrucker professzor úr okozott neki csalódást, hanem M. Markovié és a Halušky (Galuska) című műsorokkal aztán igazán betelt a pohár. Pusztán ideológiai kifogásokról van szó, amikor az az EBÉE tanácskozásán az "ideológiai" akadályok lebontásáért küzdöttek, Éva asszony "ideológiai" barikádokat állít. "Az ő arcfintora (mármint Milan Markovióé) annyira gyűlölködő, hogy már kellemetlen és elcsépelt. De nemcsak Markovié úr műsoráról van szó, hanem a szórakoztatás céljairól" — nyilatkozta Kristínová asszony. Ámde figyelemre méltó a Matica Slovenská működésére és annak jelenlegi-jövendő elnökére tett kijelentése is. ami így hangzott: "A jelenlegi kedvezőtlen helyzetben, amelyben sokan nem tudnak tájékozódni, szükségünk van olyan emberre, aki képes vezetni és nem fél a felelősségtől. Ne értsék kérem ezt helytelenül! Nem diktátorra gondolok, de felelős vezetőre. Nagyon tisztelem jelenlegi elnökünket, Márkus urat, mert a hozzájárulásai és az előre elkészített beszédei megszólítanak. A szívéből szólnak és egyedül írja azokat. Egyetlen hibája, hogy számára az idő ismeretlen fogalom. De másként igazi szlovák. Hogy néhányan mit terjesztenek róla, csak rosszindulatú beszéd. Kisfiú volt még, amikor családja a háború után, mint áttelepült jött Magyarországról. És annak ellenére is, hogy vegyeslakosságú területen telepítették le őket, nem magyarosodon el, mint az sajnos sok mással megtörtént." (vidéki) 3
