A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-17 / 11. szám
HÉT KÖNYV Janics Kálmán publicisztikája Janics Kálmán publicisztikai írásai — szinte valamennyi szenvedélyes vitairat s egyúttal érdekfeszítő, izgalmas olvasmány — Eltévedtünk Európában? címmel jelentek meg a Madách— Posonium Kft. gondozásában, Csáky Pál előszavával. A nagyjából öt esztendő publicisztikai termését felölelő gyűjteménynek talán csak egy "hibája" van: hogy nem szlovákul (is) jelent meg, vagyis éppen azokhoz nem jut el, akikkel a szerző vitába száll: a nacionalista indíttatású történelmi csalások, elhallgatások és ködösítések kultiválóihoz, a reciprocitás útvesztőiben kóválygókhoz, a tudat- és lélekmérgezőkhöz, a tudomány köntösében handabandázó ámokfutókhoz, akik zömmel a magát mindmáig "irodalmi hetilapnak" hirdető, nevére azonban igen gyakran rácáfoló Literárny týždenník lapjain publikálják műveiket. "De nemcsak Literárny týždenník létezik, másutt is találhatunk érdekességeket" — állapítja meg egy helyütt Janics, s afféle illusztrációként Dušan Kováč szociológus megállapítását idézi a Sociológia 1992/1—2. számából: "Néha úgy tűnik, mintha a nacionalizmus mindenáron életben akarna maradni, akár az emberiség pusztulása árán is. Minden arra mutat, hogy túléli a kétezredik évet." Nos, aki eddig esetleg azt hitte, hogy Janics Kálmán egy másik (mondjuk a magyar) nacionalizmus platformján állva vitázik az 1990 óta egyre hangosabb (s egyre vészjóslóbb hangú) szlovák nacionalizmussal, annak figyelmébe ajánljuk a Kováč-féle szociológiai — azaz "tudományos" — megállapításra való Janics-reagálást: "Ezzel a balhittel nehéz egyetérteni, a nacionalizmus nem semmiből képződik, alapvető előzménye a tömegek meghatározott célzatosságé befolyásolása szóban, képben és írásban egyaránt. (...) bizonyos, hogy a tervszerűen mozgó és következetes hamis tájékoztatás idővel az Ortega-féle »tömegek lázadásáéhoz vezethet, melyben a helyzet legfőbb felelősei az értelmiségi irányítók, élükön a csaló és hallgató történészekkel. (...) A nacionalizmus hátterének vizsgálatában elég okunk van az elméletek megkérdőjelezésére, határozottan elfogadhatatlan az elkerülhetetlenség dogmája, az a tétel, mely szerint a kommunista diktatúra összeomlása min-Sylvester Stallone és Sharon Stone denütt szélsőséges nacionalizmushoz vezet, katasztrófával fenyeget, mert kivédésére nincs fegyverünk. (...) Teljesen világos a tennivaló, meg kell találni a felelősségre vonás és megtorlás eszközeit a tényhamisítókkal szemben, mindazokkal szemben fellépni, akik kockázatos szándékokkal és háttérrel valótlanságok terjesztésével vezetik félre a társadalmat, tekintet nélkül tudományos és hivatali beosztásukra, mert bírálni mindent lehet és szabad, de nem az igazság elhallgatásával és kitalált valótlanságok híresztelésével. Nincs a világon »veleszületett« nacionalizmus, a tömegindulatok nem a biológiai társadalom termékei, hanem a tömeglélektan jelenségeinek befolyásolása révén keletkeznek." (Tudományos balkanizálás) Ebből a kissé hosszúra sikeredett idézetből kétségtelenül és világosan kiolvasható, hogy Janics minden nacionalizmusnak kérlelhetetlen ellenfele, s ha írásaiban elsősorban a szlovákkal foglalkozik, az annak köszönhető, hogy ezzel találkozik a leggyakrabban: szinte naponta, de legalábbis hetente (egy helyütt csak úgy mellékesen megemlíti, hogy előfizetője a Literárny týždenníknek). Hogy igazságkereső szenvedélyében nem kimondottan nemzeti (vagy nemzetiségi, kisebbségi) célokat követ, azt egyebek között a Perben Dubčekért ciklusban közzétett cikkei (Mi rejlik a Dubóek-tragédia hátterében, Hézagos emlékiratok, Lefokozva és elfeledve) is egyértelműen bizonyítják. Janics Kálmánnak még a legszenvedélyesebb hangú vitairata is arról tanúskodik, hogy a szerző őszintén és töretlenül hisz "a becsületes és felkészült szlovák történettudomány élretörésében" és a "hazudozó önimádók" elhallgattatásában, ami kétségtelenül elengedhetetlen feltétele a mindannyiunk által oly hőn óhajtott szlovák—magyar kiegyezésnek. S a szlovákiai magyar olvasónak aligha van más választása, mint hogy csatlakozzék Janics Kálmán optimista hitéhez: elvégre nem 1945-öt vagy 1948-at, hanem 1995-öt írunk...- ver -A specialista Megszokhattuk már, hogy a mozikban egymást követik az akciófilmek. Ezúttal A specialista című film rendezője és producere ráadásul két olyan megasztárt is szerepeltet, akik — legalábbis az alkotók szerint — a siker biztosítékát jelentik. Hiszen elég, ha az izompacsirta Stallone esetében a Rocky, a Tango és Cash, a Rambo-filmek vagy a Demolition Man című produkciókat említem meg — ezek ugyanis egymilliárd dollár körüli hasznot hoztak a konyhára. A hollywoodi szexszimbólumnak kikiáltott Sharon Stone pedig csupán egyetlen filmjével (Basic Instinct, 1992) 100 millió dollárt keresett a filmiparnak. A specialista című filmben, hihetetlen, de először játszik együtt a két sztár. Az egykor a CIA szolgálatában működő robbanóanyag-szakértő, Ray Quick (Sylvester Stallone), aki bérgyilkosként ma már csak a saját szakállára dolgozik, hosszas rábeszélésre, végül elfogadja May Munroo (Sharon Stone) megbízását: May egymillió dollárt fizet, ha Quick megöli a szülei gyilkosát. May gyerekként látta, amint lemészárolták a szüleit, s a gyilkosok arcát jól az emlékezetébe véste. A fiatal, szép nőt húsz éve csak a bosszú élteti... A specialista forgatókönyvét Alexandra Seros írta, s a rendezője a perui származású Luis Llosa. Llosa filmkritikusként ismert, de szívesen készít dokumentumfilmeket is. A legismertebb filmje az 1992-ben készült Sniper című, Tom Berengerrel a főszerepben. Kétségtelen, hogy a rendező igazi profi módra oldotta meg feladatát, és a filmjét teletűzdelte hatásos effektusokkal, ám igazi feszültséget nem tudott vele elérni. A szereplők (hiába a két megasztár és a többiek, mint például Eric Roberts és James Woods) jellemábrázolása is igencsak gyenge, arról meg, hogy a két főszereplő a produkcióban karakterszerephez jutna, egyáltalán nem beszélhetünk. Ennek ellenére úgy tűnik, a közönség nem is igen vágyik "komolyabb dolgokra", csak egy kis szórakozásra... Gondolom, sokan kíváncsiak az igen ízlésesen felvett merész jelenetekre is — ugyanis A specialistát egy hét alatt Pozsonyban 7754-en, Szlovákiában pedig 31 959-en nézték meg. (tóth) Fotó: Gemini SZÍNHÁZ Nox Bemutató a pozsonyi STOKA Színházban Aki ismeri a pozsonyi Pribina utcai Stoka Színházat, tudja, hogy egy nagyon színvonalas alternatív színházról van szó. A legutóbbi bemutatójuk Nox címmel a korábbi darabokhoz hasonlóan aktuális témát dolgoz fel. Egy szobában — éjszakai szálláson — néhány ember teszvesz, sejtetve, hogy valamikor valamilyen kapcsolatban álltak egymással. Ma viszont mindegyikük megpróbálja megtalálni a helyét a világban. Saját identitásukat keresik, miközben kusza viszonyok rajzolódnak ki közöttük. A lakók — négy férfi és három nő — egyszer kimondottan gyűlölik, máskor meg szenvedélyesen szeretik egymást. Teszik mindezt egyetlen szó nélkül, a néző mégis mindent megért. Átéli valamennyiük útkeresését, szerelmüket, és megérti egymás iránti gyűlöletüket. Azok számára, akik kedvelik az alternatív színházat, a Nox minden bizonnyal maradandó élményt nyújt. A darabot Blaho Uhlár rendezte, a díszletek Alexandra Grusková munkái, a szereplők ruháit Zuzana Piussi tervezte. Jó munkát végeztek a színészek: Ľubomír Bürgt, Ingrid Hrubaničová, Jozef Chmel, Laco Kerata, Erika Lásková, Lucia Piussi és Peter Zagar. Kamoncza Márta 18
