A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-03-17 / 11. szám

EGTAJAK

mi

A TIRREN-TENGER

Bodor

r

Adám

FÉNYÉI

Bernardo Kovács, akit a menhelyen egy-kót magyar társa bizalmasan csak Bernát kutyának szólít, a reggeli foglalatosság keretében éppen römiköveket fényesít névrokonával, a hasonszőrű Attilio Kováccsal, amikor nyílik az ajtó: Grissian ezredes az. A két Kovács közül Bernát kutyát keresi, kéri, húzzon

cipőt, vegyen magához zsebkendőt, dohányt, házon kívül tölti a napot.

Az ezredes — övé a menhely, a kikötő, talán az egész félsziget — Fiat Pandájával nekifut a meredeknek, kihajt a városból a kőkerítések, lugasok, fügefák, citromok közül egy mészkőszirtekkel tűzdelt zöld magaslatra. A fényben, kabócák sistergésében magányos hófehér ház áll ott, meggyvörös zsalugáterekkel. A lombok résein át kilátás nyílik a pára alatt mozdulatlan szigetre, azon is túl, a messziség ernyőjén a tenger színei összemosódnak az ég fényeivel.

Igazi kéjlaknak tetszik a ház, mégsem az. Falai között melankolikus illat terjeng — talán olajos magvaké — nincs benne egy jó ágy, egy heverő, de még egy nyikorgó prices sem; a csempepadlós csupasz szobában csak egy irodai karosszék áll, a sarokban ócska hokedli, rajta hordozható televíziós készülék, egy kicsi Sony. Grissian ezredes mindjárt be is kapcsolja, szeme sarkából lesi, védence milyen arcot vág, amikor a képernyő sarkában megpillantja az emblémát, a három különböző színű terelőpulit; Bernardo Kovács, bár évtizedek óta él a hazától távol, annyit mégis tud, a magyaroknál a TV 3 emblémája az.

— Á, vagy úgy — bólint tettetett érdeklődéssel. — Ezek szerint beindult a magyaroknál a műholdas adás.

— Nem éppen — köhint az ezredes —, csak a maga kedvéért szereltettem mára be, katonai reléken, bizalmas kábeleken hozattam ide. Nézze kedvére, érezze jól magát.

— Kösz, grazié.

Még korán van, a képernyőn csak az ellenőrző ábra hálói, színfoltjai remegnek, Grissian ezredes nem is várja meg a műsor kezdetét. — Ami fontos — búcsúzik halk hangon —, ne mozduljon innét, és ki ne kapcsolja a készülékeket. Nézegesse, mit művelnek otthoni vérei, eressze el magát. A hűtőben italokat talál, paradicsomot, szendvicseket. Egyék, igyék, estefelé majd magáért jövök.

Bernardo Kovács, mint egy bernáthegyi, bús tekintettel, fülét-farkát eleresztve bámul gazdája után, az ablakon könyökölve kivárja, amíg a Panda csillogását, morgását egy kanyar el nem takarja, aztán töm magának egy pipát. "Még hogy ki ne mozduljak." Máris körbejárja a házat, repedéseiben bogarak csillognak, minden résből a magány avas illata árad. Grissian ezredes majd biztos észreveszi nyomait, amelyek majd ott sötétlenek a legutolsó eső óta érintetlen porban.

Amikor odabenn megszólal a Sony, Bernát kutya hegyezni kezdi a fülét: mintha nem is magyarul beszélnének. Tényleg, inkább horvátul, talán szlovénül, ha nem éppen vendül. Becammog, látja, az adás fele mégiscsak magyar. Egy pasas elhúz egy kocsival, magára hagy egy lobogó hajú nőt az alkonyatban, a dolog címe: eső előtt köpönyeg. Bernardo Kovács nyomást érez a mellében, néhányszor vógigsimít magán.

Legjobb volna már most mindjárt kikapcsolni, elheveredni a lombok alá a ruganyos tűlevelekre, óriás, hullott tobozok közé, és pipázgatva, a kabócákat hallgatva bevárni az ezredessel az estét, a titokzatos nap végét. De Bernát kutya egyenes embernek tartja magát, a nagy Grissiant még távollótóben sem kívánja megbántani. Tervét félig mégiscsak valóra váltja: kikapcsolja a hangot, majd pipástul leheveredik egy borzas pínea tövébe. A napsütötte fal mentén fekete hangyák menetelnek, túl a lombokon, túl a sötétkék szigeten, az ég ernyőjén a Tirrén-tenger fényei vilióznak.

Déltájt fölkel, körbejárja a kerítés mentén a telket, meg-megáll, kiles a lombok között. Alatta a parton viharmadarak, hojszák cikáznak, s mint valami tűzijáték sziporkái, néha hirtelen a magasba szökkennek, majd kitárt szárnyakkal lassan hullanak alá a part sziklái közé. Egy dankasirály egészen ide, a fehér ház közelébe téved, elhúz fölötte, visszatér, a tető kúpcserepei fölött vitorlázik, mintha pont őt, Bernát kutyát bámulná. Akinek most hirtelen nem jó érzése támad: mi az ördögöt keres ő itt Mássá Lubrense fölött, egy sirály járta magaslaton.

De maradnia kell, Grissian ezredest még a háta mögött sem bánthatja meg. Nem bizony, övé itt az egész partszakasz, övé a menhely, övé félig-meddig maga Bernát kutya is. Este ott fogja találni a karosszékben, amint a TV 3 dísz-16