A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-10 / 10. szám
INTERJÚ HEJ ISKOLA A DOMBOLDALON Ipolyfödémes az a falu, amelyre valóban jellemző az a mondás, hogy "az Isten háta mögött fekszik", mintegy félúton Ipolyság és Nagykürtös között. Alig négyszáztíz lakost számlál. E kis település egyik büszkesége a falu fölött, a domboldalon lévő iskola. Az épület nagy, nekem úgy tűnik, hogy túlméretezett a falu lakosságához viszonyítva. Ezt azonban csak az idegen látja így, hiszen — mint ahogy az később kiderült — az egyszintes épület nemcsak a kisiskolának, hanem az óvodának is otthont ad. Patainé Szalai Szerén, az óvoda igazgatónője tájékoztat arról, hogy milyen körülmények között működnek az iskola épületének földszintjén. Megmutatja a helyiségeket. Az egyikben játszanak, a másikban alszanak a gyerekek. Az igazgatónő szerint mára már nyugodtabb körülmények között dolgozhatnak, mint 1994-ben. Akkor Damoklész kardja lógott az óvoda léte fölött. A létbizonytalanság szerencsére nem tartott sokáig, hála a szülőknek és a polgármesteri hivatalnak. A szülőknek azért, mert a kicsiket az óvodába adták még akkor is, ha lett volna, aki otthon elvállalja a felügyeletüket. A polgármesteri hivatal pedig magára vállalta, hogy az egy gyermekre befizetendő összeg felét megtéríti. Ez annyit jelent, hogy az ötévesnél fiatalabb apróságra a szülőnek százötven koronát kellene havonta fizetnie az óvodáért, s ennek a felét, tehát hetvenöt koronát kifizet a polgármesteri hivatal. Az ötévesnél idősebb gyerekek esetében a befizetendő összeg hetvenöt korona, s ennek a felét is téríti a helyi önkormányzat. Nem csoda tehát, hogy ilyen körülmények között a szülők szívesen adják óvodába a csemetéiket. Jelenleg tizenkilenc gyerek jár az óvodába, ahol két óvónő felváltva foglalkozik velük. — A falu lakosságához viszonyítva ez a tizenkilenc nagyon szép szám — állítja az óvoda igazgatónője, aki a jövőt illetően optimista. Azt mondja, ha a pillanatnyi helyzet egyhamar nem változik, igazán nincs okuk a panaszra. Az óvodában tett látogatás után felmegyünk az első emeletre. Itt vannak az iskola tantermei, az étterem és a napközi. Csömör Márta igazgatónő röviden ecseteli a kisiskola helyzetét. Az elején rögtön megemlíti, hogy nagy segítséget kapnak a polgármesteri hivataltól, aminek köszönhetően eddig még minden anyagi és egyéb jellegű nehézséget sikerült áthidalniuk. Az 1994/95-ös tanévben mindössze tizenhat kisdiák tanul az ipolyfödémesi iskolában. Jövőre négyen kezdenek az elsőben, és heten hagyják el a negyedik évfolyamot. Az igazgatónő szerint a régi szép időkben harminc diákjuk is volt. Ilyen kis létszám mellett természetesen összevont osztályok vannak. Az elsősök a Patainé Szalai Szerén, az óvoda igazgatónője Csömör Márta, az iskola igazgatónője Óvodások Ipolyfödémesen másodikosokkal, a harmadikosok a negyedikesekkel tanulnak. Mind a tizenhat diák jár napközibe. Ottjártunkkor az évszakhoz képest meglehetősen meleg idő volt, a gyerekek kint sétáltak a domboldalon. Az ipolyfödémesi iskola szép, tiszta környezetben fekszik. Az épület körül rengeteg a fa, a díszcserje, s a tél kivételével valamennyi évszakban jókat lehet játszani a selymes füvön. Az itt felnövő gyermekeknek olyan nyugalomban van részük, amiről a városban élő társaik csak álmodhatnak. Az iskolában jelenleg az a legnagyobb gond — s ezt a falu polgármesterétől tudom —, hogy az igazgatónő a jövő tanévtől már nyugdíjba megy, s egyelőre még hiányzik az utánpótlás. KAMONCZA MÁRTA Motesiky Árpád felvételei Az iskola növendékei ebéd közben 13
