A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-10 / 10. szám
HÉTINTERJÚ Megszűnt a MISZ Szövetség helyett alapítvány?! Véget ért a hetekig tartó hírzárlat a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) berkeiben. Bár ki-kiszivárogtak bizonyos információk az egyre kevesebb helyi csoporttal, elnökségi taggal, anyagiakkal, megvalósított ötlettel rendelkező ifi szervezetről, mégis adtunk némi esélyt a MISZ-nek, hogy talán új, lelkes, ötletgazdag vezéregyéniségekkel az élén talpra áll... Nem így történt. A február 4-i VI. országos közgyűlésen megjelent küldöttek a Szövetség megszűnése mellett voksoltak. A 89-es forradalom egyik "gyermeke” öt évig élt..., illetve minden vég valami újnak a kezdetét is jelenti, mint az a MLINKOVICS RÓBERT, hajdani alapító taggal készített beszélgetésemből kiderül: — Hát lehullott a lepel a titokról, ami miatt hetek óta nem voltatok hajlandóak nyilatkozni a MISZ-beli helyzetről, további terveitekről... — Nem nyilatkoztunk, mert válsághelyzetbe került a szervezet, illetve az elnökség, viszont többféle kivezető út lehetősége felmerült, amiről csak a közgyűlés dönthetett. Ezért a döntésig fölöslegesnek, elhamarkodottnak láttuk a tervezgetést és a sajtónyilatkozatokat. Most már kimondjuk a megváltoztathatatlan tényt: hivatalos jogutód nélkül feloszlattuk a MISZ-t. — Azonban te még ezt megelőzően önként távoztál az Országos Elnökségből és a Központi Iroda főszervezői posztjáról, pedig a kapitánynak utolsóként kellene elhagynia a süllyedő hajót. Miért szakítottál a MISZ-vezetőséggel? — 1994 nyarán már nem voltak összhangban az én elképzeléseim a többi elnökségi tag terveivel. Egyre inkább úgy láttam, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, igények közepette már nincs létjogosultsága egy alulról szerveződő tömegszervezetnek. Teszteltük a helyi csoportjainkat, amely ötletünk eredményéből kiderült, hogy mindössze tizenhat (1992-ben még harminchárom!) csoportunk úgy-ahogy tevékenykedik. Akkor kértem az elnökségi tagokat egy rendkívüli közgyűlés összehívására, a helyzet megvitatására és az addigitól eltérő szervezeti struktúra kialakítására. Mivel a kérésemre elutasító választ kaptam, akadályoztatva éreztem magam a munkámban, továbbá döntésemben közrejátszottak az egyre romló anyagi feltételeink is, ezért távoztam a posztomról. Sajnos, a többiek (Csémy Éva, Szombath Mária, Hamerlik Richárd, Pál Tibor) sem tudtak megfelelő kiutat találni a kialakult áldatlan helyzetből. Gondot okozott a központi iroda irányítása is, hiszen mindnyájan Komáromon kívül (Szímőn, Érsekújváron, Ipolynyéken, Pozsonyban) voltak munkaviszonyban, ezért csak a hétvégeken jártak be az irodába. Mivel a MISZ sem '93-ban, sem '94-ben nem kapott béralapra állami támogatást, ezért egy munkaerőt sem tudtunk-tudtak fizetni. A tevékenység egyre nehézkesebbé, akadozóvá vált. — így a MISZ kínálatából eltűntek az igényelt, jól bevált országos rendezvények is... — Hát igen! 1993-ban lekerült a terítékről a RockMISZszió, a PEGAZUS-találkozót inkább magánszervezésben vállaltátok, tavaly volt egy nyári tábor — főként gyermekotthonos tiniknek, egy tanfolyam a helyi csoportok vezetői részére, majd egy téli tábor — kevés MISZ-tag, több gyermekotthonlakó részvételével. Több rendezvényre nem telt a meglevő anyagi keretekből, és hiányoztak a megfelelő szervező egyéniségek is. Fő célként maradt a szervezet létfenntartása. Ha az elnökségi tagok igényelték a segítségemet, besegítettem, hiszen nekem volt a legnagyobb áttekintésem a szervezet egészéről. Például szerkesztettem egy kiadványt a MISZ öt évéről, amely hamarosan kikerül a nyomdából. — Tehát továbbra is átláttad a helyi csoportok életét. Mennyire voltak életképesek, agilisek? Egyáltalán hányán jelentek meg a VI. közgyűlésen? Előre értesítettétek őket, hogy a MISZ létéről fognak határozni? — Még a közgyűlés előtt Pál Tibor távozott az Elnökségből, így a háromtagú elnökség —Hamerlik Ricsi irányításával készült a közgyűlésre. Azaz közösen fogalmaztunk meg egy körlevelet, amelyben a helyi csoportoknak vázoltuk a MISZ-beli helyzetet, és felkértük őket mentőötletek, javaslatok kigondolására. Egyetlenegy javaslat sem érkezett, a közgyűlésre is mindössze kilenc csoportunk képviselője(-i). A felszólalók panaszkodtak a tagság passzivitásáról, az anyagi gondokról, és csupán egyetlen megoldást láttak: a MISZ megszüntetését. Bár előzőleg egy tíznapos magyarországi klubvezetőképzésen (magyarországi alapítványok támogatásával) igyekeztünk elsajátíttatni a résztvevőkkel a vezetés csínját-bínját, csupán pár csoportban folyt érdemi munka. Viszont ahhoz nincs szükség országos szervezeti struktúrára, inkább csak egy módszertani, tanácsadó intézményre. Visszatérve a közgyűlésre: kerestük a kialakult helyzet okait, a megoldásokat, de sajnos, be kellett látnunk, hogy manapság nem szívesen vállalnak az emberek ingyenmunkát, pláne, ha ezzel komoly anyagi felelősség is jár! Inkább szavaztunk a megszűnésre, mint hogy a tényleges tevékenység helyett csak statisztikai kimutatásokat írogassunk, mint régebben a SZISZ-ben. Be kell látnunk, hogy túl sokat vállaltunk — megfelelő vezetők és anyagi feltételek hiányában. A jelen a szakmai alapon létrejövő kisközösségeké, nem pedig a tömegszervezeteké! — Talán az anyagi feltételeken lehetett volna javítani valamilyen gazdasági vállalkozással, amit tervezgettetek is... — Kemény dió lett volna egyszerre vállalni a szervezeti élet irányítását és valamilyen vállalkozás sikeres működtetését is. A kellő alaptőkénk is hiányzott. A vállalkozó szellemű fiatal pedig inkább saját pecsenyéjét sütögeti, minthogy a MISZ anyagi gyarapodásáért hajtson. Mi néhányan a szervezeti élet irányításával voltunk elfoglalva, vállalkozó kedvű segítőtársaink pedig nem akadtak... Talán majd a MISZ Alapítvány sikeresebb sorsra jut... — Tehát mégis lesz jogutód? — A MISZ feloszlatása után annak vagyonáról — az alapszabályzat értelmében — döntenünk kellett. A közgyűlés úgy határozott, hogy a vagyont felajánljuk egy ifjúsági alapítványnak — például a létrejövő MISZ Alapítványnak. — Vagyis önmagatoknak — a helyi csoportok nélkül? Esetleg a hajdani elnökségi tagok lesznek az új kuratórium tagjai? Milyen célokat szolgál a létrejövő alapítvány? — Mivel jelenleg még a MISZ megszűnésével kapcsolatos teendőket intézzük, az alapítvánnyal kapcsolatos részletekről nem kívánunk nyilatkozni. A helyzet tisztázásával kapcsolatban csak annyit: az alapítvány nem a MISZ hivatalos jogutódja, bár a céljai közé fog tartozni az eddigi központi rendezvényeinkhez hasonló összejövetelek stb. támogatása is. A régi elnökségi tagok nem kívánnak dolgozni a kuratóriumban. A berendezett MISZ-iroda sorsáról sem tudok végérvényesen szólni, még tisztázni kell bizonyos jogi kérdéseket. Az alapítvány nevével azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az ötéves munkánknak van eredménye, nem tűnünk el végérvényesen... — A kijelentéseid között ellentmondásokat érzek. — Majd tavasz végén minden kiderül... Egyelőre járási jellegű alapítványban gondolkozom, hoszszú távú terveket szövögetek... — És a többi magyar ifi szervezetünknek milyen jövőt jósolsz? — Megfelelő vezetőkkel, struktúrával, határozott tagsággal, kisebb terhek vállalásával talán túlélik a jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyokat. Én nem akarok vészharangot kongatni a fejük felett! Optimista vagyok az alapítványunk jövőjét illetően is, egyébként nem vállalkoznék a létrehozására. A MISZ megalakítását sem bántam meg, mert az akkori forradalmi időkben volt rá igény, de azóta változtak a viszonyok, az emberek. — Apropó, vezetők! Te megfelelőnek tartottad magad a MISZ élére? A különféle véleménykülönbségek stb. miatt gyakran cserélődtek melletted a szervezők, az elnökségi tagok. Talán a ’fenti’ időnként el-elmérgesedő viszonyok is hozzájárultak a tagság elfásulásához, illetve a szervezet megszűnéséhez. Mi erről a véleményed? — Húszévesen lettem a MISZ országos elnöke, majd a Központi Iroda főszervezője, és hát vegyészként mindaddig nem kóstoltam bele a vezetésbe, ami nagyon kemény "szakma". Főleg olyan fiatalokat nehéz eredményesen vezetni, irányítani, akik csupán társadalmi munkában, a szabadidejük rovására tevékenykednek. Szép feladat egy ilyen szervezetet vezetni, de nagyon nehezen mérhetők le a konkrét eredmények, hiszen egy non profit szervezetnél "mindössze" szellemi-erkölcsi nyereségről számolhatunk be. Mások ítéljék meg, hogy milyen vezető voltam! Bár cserélődtek a különféle elképzelésű emberek mellettem, a Dél-Szlovákia-szerte élő tagság — a távolság, a találkozások gyakorisága miatt — igazából nem láthatta át a komáromi központbeli helyzetet, ezért sosem állt ki határozottan az egyik vagy másik ember mellett. Ilyen helyzetben nagyon nehéz volt eldönteni, hogy ki is válna leginkább a MISZ hasznára, ki a legmegfelelőbb vezéregyéniség. Szerintem kár a múltbeli hibákon töprengeni, inkább a jövővel kell foglalkozni! — Kíváncsian várjuk a MISZ Alapítvánnyal kapcsolatos fejleményeket! Addig is köszönöm az információkat! MISKÓ ILDIKÓ 12
