A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-03 / 9. szám
MINDIG MEGTALÁLTAK A SZEREPEK... A véletlen hozta úgy, hogy a röpke időre kinyíló öltözőajtóban "átmeneti állapotban" láttam meg először riportalanyomat. Kiszemelt áldozatom ugyanis éppen a túlvilágra készült, ahonnan a színpadon Tevje jó szellemeként tér vissza, rábírva őt éa egyben segítve is a helyes döntésben. A látvány egy tilmélményemet juttatta eszembe. Hanna Schygulla Miss Arizonaként tudott így, félig öltözötten ülni az öltözői tükör előtt, amelyben visszatükröződött asszonyiságának minden bája, kacérsága, a női kívánatosság pikantériájának teljessége. Mindez szerencsére megmarad a beszélgetés idejére is, amikor már Cs. Tóth Erzsébet művésznő jelmezben fogad a Hegedűs a háztetőn előadása előtt. Haja rakoncátlanul szalad szét minden irányban, fogai között meg kerek gyöngyökként gurul ót a nevetés. Dráma és vígjáték, mindkettő sajátja, sőt, táncolni, dalolni sem szégyell. • Gondolom nem szereti, ha előadás előtt zavarják? — Nem nagyon. Ilyenkor azt szeretem, ha csak a produkcióhoz tartozók lebzselnek az ember körül. • Hadd legyek most a produkció póttagja. A zenés vagy prózai műfajt kedveli inkább? — Mindkettőt, bár számomra a zenés játék a hab a tortán. Ha az ember tud énekelni is, akkor ez lehetőséget ad arra, hogy egy másik énjét is kiélje a színpadon. • Hirtelen két alakítása is eszembe jut a múltból. A doktor úr kacér, kicsapongó nagyasszonya meg a Kaland nagyszerű kamaraalakltása. Melyik jelentett több gondot? — A Márai-darab sokkal nehezebb szülés volt. Úgy tudom, ezt a szerepet Budapesten valamikor Tőkés Anna játszotta. — • Elmondaná mi előzte meg a sok-sok remek alakítást? — Pici korom óta szerettem fellépni különböző kulturális rendezvényeken. Gimnáziumba Kassára kerültem, ahol az akkor megalakult Thália felfigyelt rám. Soha nem felejtem el első szerepemet, amely Osztrovszkij Viharjában Barbara volt Most meg nagyon szeretem Muskátnét a Liliomban. Pályám kezdetén sok naiva szerepet kaptam, amelyeket nemigen szerettem, kettőt kivéve. A Csongor és Tünde Tündéjét azért, mivel nagyon keservesen jött létre, így rengeteget adott is, és az Elveszett paradicsom Mirája is ilyen szerep volt • Aztán jöttek az ‘asszonyszerepek". Jól látom, hogy ebben a szerepkörben szinte lubickol? — Lehet, hogy ilyen érett típus vagyok. • A Doktor úrban nagyon jól állt Önnek a végzet asszonya... — Ez volt az első igazán zenés darab, amelyben élő zenével játszottam. Utána jött az Osztrigás Mid. • Egyik sem kíván Twiggi alakot, és az Öné nem is ilyen. Szokott azért fogyókúrázni? — Szoktam, hogyne, de inkább hiúságból. • Mennyire hiú mégis? — Csak annyira, amennyire egy nőnek szüksége van. • Van ahol kiélheti hétköznapi asszonyságát is? — A családomban. A lányom húszéves, a kisfiam meg tíz. Be volt osztva, hogy ne maradjunk kicsi nélkül, és most már nyugodtan jöhet az unoka Nem félek az öregedéstől sem, ez nekem nem okozott soha lelki gondot, sőt az sem, hogy naivakból, akiket egyébként nem is nagyon szerettem játszani, áttérjek a középkorú asszonyokra. Néha belülről hatvanévesnek érzem magam, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. • A művésznő férje nem színházi ember, jobb így? — 1974-ben mentem férjhez, a férjem neve Csóka — azért a Cs. a nevemben. Nem tudom jobb-e, hogy nem színházi ember, mert a másik lehetőséget még nem próbáltam ki. • A lánya követi Önt a pályán? — Nem, pedig tehetséges, a Jókai Napokon is nyert, de menet közben elriadt, mikor látta, mennyire viszontagságos ez a pálya. • Hogy fér meg együtt a család és a színház? — Valahogy úgy alakult az életünk, hogy mindennek megvan a rendje. Egyelőre nem panaszkodnak otthon, és nem is lázadoznak, inkább én vagyok dühös néha • El sem hiszem, hogy dühös is tud lenni. Ilyenkor mit csinál? — Kikiabálom magam, mint a kocsis, és ezzel el is múlik a dühöm. • Mivel lehet Önt felidegesíteni? — Mindennel. Elég egy cérnát másként letenni. De szerencsére hamar kiadom a mérgemet, és nincs folytatás. • A munka vagy a család van az első helyen? — Mikor mi kerül előtérbe. A házasságunk is úgy alakult, hogy mindig az tette takarékra a saját érdekeit és akkor, amikor a másiknak kellett jobban a szekerét tolni. • Szerencsés család. Hol ismerkedtek meg a férjével? — A férjem szülei a színháznál dolgoztak, és fennállásának huszadik évfordulóján volt egy ünnepség Kassán. • Elárulná, mióta van a pályán? — 1971-ben írtam alá az első szerződést, de ha a koromra célzott, azt sem szégyellem bevallani, 43 éves vagyok. • Ennyi idő és robbanékony természetét figyelembe véve, mennyire rendezhető? — Nagyon ritkán berzenkedem, de ha úgy alakul, kerek-perec ellentmondók. Ha nincs igazam, általában sikerül meggyőzni engem, de ez igaz fordítva is. Általában hallgatok a rendezőre. • Ön most tart pályája közepén. Milyen szerepeket '§ • Kedvenc darabomban, a Doktor úrban elég szeretne megkapni? ^ alaposan meg is markolászták őnagysága dombo— Nincsen és nem is volt szerepálmom. Soha oo rulatait. Ez ellen sem berzenkedett? nem kértem és nem is adtam vissza szerepet, de o — Nem, mert ez hozzátartozott a figurához, szerencsés ember vagyok, mert mindig megtaláltak £ A gyöngyfogak között végigcsilingel az utolsó a megfelelő szerepek. Keletről származom, de már ,ö nevetóSi és következik a játék, tizenkét éve Komáromban élek, és minden vágyam ^ az, hogy megtaláljam környezetemmel a harmóniát u- BEKE ISTVÁN
