A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
MINERVA «ÉT háromszáz ezer néző figyelte izgatottan a fejleményeket. A megérdemelt jutalom sem váratott sokáig magára, amint azt már korábban jeleztem, pedig e kísérletekkel szinte egyidőben megszületett a léghajó modernebb változata is. Egy párizsi fizikaprofesszor, Jacques Alexandre Charles, miután hírét vette, hogy Angliában Henry Cavendish felfedezte az éghető levegőt, a hidrogént, elhatározta, hogy ezzel a levegőnél sokkal könnyebb gázzal tölti meg a ballont, amely nem papírból, hanem kaucsukkal átitatott selyemből készült. Léggömbje sokkal kisebb méretű volt ugyan, ráadásul egy napig tartott, míg a vasreszelékből és kénsavból annyi hidrogén képződött, hogy megtöltötte a ballont, de közel negyven percig volt a levegőben és Párizstól 22 kilométerre ért földet. Ez a nevezetes kísérlet 1783. augusztus 27-én zajlott le, jóval kisebb csinnadrattával, mint Montgolfierék párizsi bemutatója, ráadásul a vége is egy kissé komikusra sikeredett. A földeken szorgoskodó parasztokat annyira megijesztette a közelükben leszálló hidrogénballon, hogy szerszámaikkal rögtön miszlikbe szabdalták. A forró levegővel töltött montgolfierek és a hidrogénnal töltött charlierek versenye ezzel kezdetét vette. Alig tíz nappal azt követően, hogy Rozier és d'Arlandes a levegőbe emelkedett, 1783. december 1-én Charles professzorral és a speciális gumibevonatú selyemballont készítő Robert-fivérek egyikével a fedélzetén felszállt a charliere is, s közel 3000 méter magasba jutott. Franciaországon úrrá lett a léggömbőrület. S mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a divatot is utolérte. 1783 karácsonyán már mindenki léggömb alakú gombokkal, legyezőkkel, kalapokkal és ruhakölteményekkel lephette meg szeretteit, feltéve, hogy volt elegendő pénze. Közben persze tovább folytak a repülések is. 1784 januárjában Joseph Montgolfier is kipróbálta a járművet, s egy esztendővel később már Anglia felől sikeresen átrepülték a La Manche-csatornát is. Jean-Pierre Blanchard és John Jeffries volt a két bátor férfi, akik szó szerint végig vacogták a repülést, nem csupán a félelem miatt, hanem a hideg miatt is, mert kénytelenek voltak megszabadulni minden holmijuktól, hogy sikeresen földet érhessenek. Pilatre de Rozier hat hónappal később egy kombinált léghajó fedélzetén (a gömb felső részét hidrogénnel töltötte meg, az alsó részébe pedig meleg levegőt bocsátott) Franciaországból Angliába szeretett volna eljutni, de feltehetően a gyúlékony hidrogén belobbant és a léghajó égő fáklyaként a tengerbe zuhant. Odaveszett Rozier kísérője, Pierre Romain is. A tragikus balesetet követően a léggömbmánia kissé alábbhagyott, talán azért is, mert hosszú ideig nem sikerült megoldani a légi járművek kormányzásának problémáját. A két Montgolfier testvér visszatért Annonay-be, s a királyi kegy folytán nemcsak kényelmesen élhettek, hanem még fel is virágoztathatták papírgyárukat. A léggömbről több könyvet is írtak, sőt Joseph a papírgyártás technológiáját is tökéletesítette néhány új találmányával. Aligha gondolták még akkor, hogy alkotásuk az űrhajózás és a szuperszonikus repülőgépek korában ismét sok ezer ember kedvenc járműve lesz. LACZA TIHAMÉR A CSÚCSTARTÓ MÉRNÖK Kevés olyan mérnök és repülőgép-tervező akad a világon, mint a kilencvenes éveit taposó Bánhidi Antal. Bánhidi professzor jópár rekorddal büszkélkedhet, és nem csak a tudományok világában! Az 1903-ban született magyar tudós már 1939-ben 5000 kilométert repült Svédországig és vissza Magyarországra, a Műegyetemen elkészített kétüléses túragépén. Ez azóta is világrekord! Hiszen ilyen kis gépen sem előtte, sem utána, senki sem tett meg ekkora légiutat! Egy évvel később megépítette a saját tervezésű, Gerlének elkeresztelt kétüléses túra-, oktató- és műrepülésre egyaránt alkalmas gépét, amelynek mindössze 10 méteres nekifutásra volt szüksége a felszálláshoz! A Gerlével 1933-ban 12 258 kilométert tett meg, körberepülve a Földközitengert. Négy évvel később, Dél-Amerikában, Paraguay őserdei fölött szárnyalt a magyar tudomány és szellem jeles képviselője. Tudományos munkája mellett, 1931-ben ő készítete elő Endresz és Magyar, legendába illő repülőútját, amelynek műszaki kivitelezése azóta is példaértékű, arról nem is beszélve, hogy a Magyar és Endresz teljesítménye minden kétséget kizáróan felér Lindbergh teljesítményével, azzal a különbséggel, hogy míg az utóbbiról filmek és legendák sorozata született, addig a mi fiainkról mindössze néhány sorban emlékeztek meg a magyar sajtóban... Magyar és Endresz Amerikából rajtolva, egymotoros gépükkel átrepülték az Atlanti-óceánt, és Magyarországon landoltak, pontosabban Bicskén egy kukoricásban, miután elfogyott az üzemanyaguk. A két hős pilóta gépére nagy betűkkel volt fölírva, hogy "Justice for Hungary!", azaz "Igazságot Magyarországnak!" Káprázatos teljesítményüket 1981-ben megismételte újabb két magyar pilóta, nevezetesen Krug László és Németh Zsigmond, akik New Foundlandról rajtolva egy teljes álló napig tartó repülés után, leszállás nélkül tették meg a távot, és Budapesten a Ferihegyen landoltak. Megérkezésükkor mindössze egy szűk, hivatalos kör fogadta a legendateremtő pilótákat és a "Beachcraft Bonanza" repülőgépet. Valószínűleg azért, mert az a kor sem éppen kedvezett az "Igazságot Magyarországnak" töltetű jelszavaknak és cselekedeteknek, hiszen Magyar és Endresz vállalkozásának apropójához hasonlóan, Krug és Németh is feltüntette gépén a párhuzamot kifejező "1931 — 1981" feliratot. A kivételes tehetségű mérnök és repülőgép-tervező bábáskodása nélkül nem valósulhatott volna meg a legendás repülőút, és a magyar mérnöktudomány is szegényebb lett volna. (Az általa képviselt világrekordokról nem is beszélve.) Cúth János MÓKÁS MÓKUS Zugivók kedvence lehetne a nyolcéves, Brandy névre hallgató mókus, de nem ők rajonganak érte elsősorban, hanem gazdái. Steve Herbert és felesége szokatlan hobbinak hódolnak. Állatokat fogadnak be és — elnézést, de — majmot csinálnak belőlük. Csipkébe, bársonyba, tüllbe öltöztetik őket. A képünkön látható "hölgyet" tartják a legfotogénebbnek. Felfogás kérdése, hogy "cuki- í nak" vagy szánalmasnak tartjuk Brandyt, egy azonban biztos: az állatok nem modellnek születtek. Herberték egyébként állítólag szeretik is kedvenceiket. ÉLETMENTŐ VAGY ÁRTALMAS A HEPARIN? Az egyes szívmegbetegedéseknél alkalmazott gyógyszer, a Heparin, nagy adagokban halálos lehet: erre az eredményre jutott két amerikai vizsgálat. Mindkét kísérletsorozatot félbeszakították, a szer a kezelt szívbetegeknél több esetben is agyvérzést okozott. Hasonló következtetést vontak le német orvosok is. A Heparint nyolcvan éve írják fel az orvosok szívinfarktus után a vér hígítására, és a második infarktus elkerülésére. Amint azt megállapították, a szer az infúzió húsz százalékos emelésekor ellenhatásokat mutat, az agyvérzés kockázata a megemelt dózis esetében kétszeresére nő. A Heparinnal kezelt kettőezerötszázhatvannégy szívbeteg közül a clevenlandi klinikai kísérletben 26-an kaptak agyvérzést, a Harvard Egyetemen kezelt hétszáztizenhárom kísérleti személy közül 13-an. Ezért a kísérletekkel idő előtt leálltak. Mind az amerikai, mind a német vizsgálatok kiterjedtek a Hirudin nevű szerre is, de az aggasztó eredményekre tekintettel ezt a kutatást is abbahagyták a tudósok. Az amerikai egészségügyi minisztérium azonban óv a pániktól. A pácienseket általában kis adag Heparinnal kezelik. Dr. Matos Lajos kardiológus szerint az infarktus után a Heparin alkalmazása szinte elkerülhetetlen. Túladagolása, mint bármilyen más gyógyszer túladagolása, valóban kiválthat kellemetlen mellékhatásokat, de a gyógyszer be nem adása nagyobb veszélyt jelent. A Heparin egyes esetekben életmentő gyógyszer, a kutatások tovább folynak. 21
