A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
HÉJMINERVA Levegőben repdeső alkotmány 250 ÉVE SZÜLETETT JACQUES ÉTIENNE MONTGOLFIER Angliában is akadtak bátor vállalkozók, köztük egy bájos hölgy is, Ann Sage asszony Százharminc ezer ember szeme láttára emelkedett magasba a Montgolfier-fivérek hőlégballonja, kosarában három állattal Mielőtt a fenti címet olvasván bárki is azt hinné, hogy a következőkben egy vezércikket vagy politikai helyzetelemzést talál, sietve alárulom: e furcsa elnevezés a több mint kétszáz esztendeje Pozsonyban megjelent Magyar Hírmondó szerkesztőjének találmánya, és az akkortájt nagy feltűnést keltett léghajót jelöli. Nem csoda, ha nehezen talált alkalmas szót a szerkezetre, hiszen maguk a franciák is a feltalálókról nevezték el a járművet montgolfiere-nek, különösebben nem bajlódva a megfelelő elnevezés keresésével. No de nekik azért egyszerűbb volt a dolguk, mert a találmányt több száz ezer ember működés közben láthatta, míg a magyarországi olvasónak a tudósítás alapján kellett az egészet elképzelnie. íme: "Már nagy híre jutott mindenütt Montgolfier meleg levegővel megtelt golyóbisának. Elejentén csak magát repdestették, azután emberekkel, is, de nemigen magasan, tovább magasabbra is, de nem nagy messze. Ihol, most már szörnyű magasan is, s jó tova földre is járnak rajta. Szent András múlt havának 21. napján először lett meg ez a vakmerő tapasztalás." A Magyar Hírmondó a lehetőségekhez képest rendszeresen beszámolt a léghajó körüli fejleményekről, bár a szakmai részletekkel különösebben nem bíbelődött. Magukról a feltalálókról is csak annyit közöl, hogy a király kellőképpen megjutalmazta őket. Az öreg Montgolfiert nemessé tette, két fiát pedig kinevezte a Szent Mihály rend tagjaivá. Az atyának, az igazat megvallva, csak annyi köze volt az egészhez, hogy apjuk volt a feltalálóknak. A Montgolfier-család Lyon közelében, Annonayban egy papírgyárat működtetett. A legidősebb Montgolfier-fiú, Joseph Michel (1740— így látta Benjamin Franklin Rozier és d'Arlandes történelmi repülését 1810) magasabb fokú matematikai, fizikai és mechanikai ismeretekre is szert tett, de a nálánál öt évvel fiatalabb Jacques Étienne (1745—1799) sem volt tudatlan ember, noha kétségtelen, hogy az új ötletek többnyire Joseph fejéből pattantak ki. Állítólag egyszer egy hatalmas esernyővel a kezében leugrott a papírgyár tetejéről, s viszonylag szerencsésen földet is ért. A felszállás módját is ő eszelte ki. Erről különböző legendák vannak forgalomban, kezdve a kandalló fölött lebegő pernyeszemcsék viselkedésétől, egészen Montgolfierné meleg levegőtől duzzadó frissen mosott és száradni kiakasztott fehérneműjéig. Az egyik — talán a leghitelesebbnek látszó — verzió szerint a nagy rádöbbenés pillanata egy vidéki fogadóban jött el, amikor a kandalló mellett melegedő Joseph váratlanul előkapta selyemzsebkendőjét és a meleg levegő útjába helyezte. Később a kendő négy sarkára cérnaszálakat kötött és így még jobban a selyem alá tudta gyűjteni a felszálló légáramokat. Tapasztalatairól sürgősen levelet küldött öccsének, hogy mire hazaérkezik, készen álljanak a szükséges kellékek. Ez 1782 novemberében történt, s nem telt bele fél esztendő, már túl voltak az első nyilvános bemutatón is. A selyemnél a papír alkalmasabbnak bizonyult a levegő "befogására", ezért az első hőlégballonok papírból készültek. Igaz, néha porig égett az egész, de idővel megtanulták a módját, hogyan kell a felfújandó papírzsák alatt úgy tüzet rakni, hogy csak a meleg levegővel érintkezzen. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanom, bár ez mit sem von le a derék feltalálók érdeméből, hogy valójában nem tudták, mi az oka a ballonok felemelkedésének. Joseph Montgolfier kezdetben úgy vélte, a különböző anyagok elégetése során különböző gázok keletkeznek, ezek valószínűleg elektromos tulajdonságokkal is rendelkeznek (abban az időben sokat beszéltek Benjamin Franklinról és felfedezéseiről Párizsban, hiszen a zseniális amerikai hazájának franciaországi nagykövete volt), s mindez így együtt felemeli a gömböket. Úgy találta egyébként, hogy a nedves szalma és gyapjú egyvelege a legalkalmasabb "fűtőanyag", s véleménye mellett Párizsban is kitartott, amikor a király előtt mutathatta be a szerkezetet. Talán mondanom sem kell, micsoda füstöt produkált ez a keverék, ráadásul Étiennek az az ötlete támadt, hogy az elhasznált cipőket is a tűzre vessék, ettől meg elviselhetetlenül büdös is lett, így nem csoda, ha XVI. Lajos gyorsan elhajtatott a hőlégballon közeléből. Az első nyilvános bemutatóra 1783. június 5-én Ánnonay főterén került sor. A sikeres kísérlet híre csakhamar eljutott Párizsba, ahová a Francia Akadémia azonnal meghívta a két Montgolfier-fivért, hogy a királyi udvar és a tudományos világ előtt is elvégezzék a nagy mutatványt. 1783. szeptember 19-én a versailles-i palota előtti pódiumról felemelkedett a léghajó, kosarában három utassal: egy birkával, egy kacsával és egy tyúkkal. Felszállás közben ugyan kissé felhasadt a papír, de így is nyolc percig lebegett a léghajó a város fölött és négy kilométerrel odébb, ha némi bonyodalmakkal is földet ért. A helyszínre vágtató szolgákat idilli kép fogadta: az utastérként szolgáló fűzfakosár egy bokor ágán himbálózott, a birka békésen legelt, s a madarak is túl voltak a nagy meglepetésen. Aligha meglepő, hogy e sikeren felbuzdulva néhány bátor vállalkozó azonnal bejelentette szándékát: a legközelebbi alkalommal kipróbálják a légi járművet. Ez a pillanat két hónap múlva, 1783. november 21-én érkezett el. A boulogne-i erdőben álló La Muette királyi vadászkastély elől délután 1 óra 54 perckor emelkedett magasba a léggömb, fedélzetén Pilatre de Rozier-va\ és d’Arlandes márkival; feltehetően az elsők voltak a világon, akik több száz méter magasból egy repülő alkalmatosságból gyönyörködhettek az alattuk elterülő panorámában. Közel félórás repülés után értek földet, s útjukat egész Párizs szemmel követte. Sokan a háztetőkön szurkoltak a bátor férfiaknak, de az utcákon is legalább 20
