A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-10 / 6. szám
MINERVA A DRAGA MULATSÁG Miközben rádióadást már százezer koronás tőkével be lehet indítani, a televízió ennél jóval drágább mulatság: tíz és százmilliókban számolják a költségeket. Nem csoda hát, hogy a magántévézés jóval döcögősebben indult. Ennek ellenére — közhiedelemmel ellentétben — működik már magántévé Szlovákiában. Mi amiatt tudunk keveset róla, mivel mindhárom adó az északi "végeken1' működik: a Sever TV Zsolnán, az OTF-NTT Nižnán, a TV Dolný Rubin Alsókubinban. Közülük csupán a Sever TV adása fogható nagyobb körzetben, tekintve, hogy nem kis átjásztóállomásról sugároz, hanem a TA 3 hálózatból kiemelt nagy zsolnai adótornyot kapta meg. Naponta átlagban öt óra a műsorideje, akik látták, nagyon ritkán ejtenek dicsérő szót róla: műszaki jellemzőit, szerkesztési módszereit, művészi színvonalát tekintve egyaránt harmatgyengének jellemzik. Sajnos ez a helyzet általános problémát vet fel: egy kis országban egyáltalán mennyi műsor biztosítható saját erőből a minőség radikális romlása nélkül? A televíziózás a műszaki berendezések bonyolultsága, a szerkesztés és a művészi munka sajátosságai miatt elméletileg és gyakorlatilag jól felkészült, igazi szakembereket kíván. Ugyanis a néző ösztönösen is a nagy műholdas és közszolgálati tévék műsorával veti össze a helyi adó teljesítményét, így egy bizonyos színvonal alatt egyszerűen nem hajlandó idejét vesztegetni a "hazai" műsorra. A magántelevíziózásnak csak az adná meg a túléléshez szükséges kezdősebességet, ha nagy, lehetőleg országos adóhálózattal tudna indulni. Csupán ekkor van reménye a fenntartáshoz szükséges reklámbevételekre. Erre élő példa a cseh televíziózás esete: jelenleg két magántelevízió sugároz az éteren, egy kábelen keresztül, a nálunk is jól ismert Nova, valamint a hamarosan országossá bővülő Premiéra, illetve a Kabel Plus. Ráadásul hamarosan, még az idén indul az eddigieknél is sikeresebbnek ígérkező adás — amelyet még a műholdon keresztül is fognak sugározni — a Supernova. Nálunk a szerényebb lehetőségek miatt megelégednénk azzal, ha végre rendeződne a TA 3 és esetleg az STV 2 problémája. A múlt év folyamán mindkét kérdés megoldására több kísérletet tett a Frekvenciatanács. Mivel az STV 2 már szinte megalakulásától fogva—húsz éven át — az egyes (ún. föderális) műsor "szemétládája" volt, vagyis szinte kizárólag a már egyszer lesugászott filmek ismétlésében merült ki a tevékenysége, nem sokkal a nyolcvankilences változások után felmerült privatizálásának kérdése. Csakhogy az illetékesek közül senki sem akart erről hallani, mondván, hogy az adólánc "nemzeti kincs", különben is (a jóval gazdagabb) Ausztriának is két közszolgálati tévéje van. Nos ez a nemzeti kincs gyorsan fogyatkozni kezdett azt követően, hogy a Szlovák Televízió egyre kevesebb állami támogatást kapott, így még az STV 1-et sem tudja megtölteni megfelelő mennyiségű és minőségű műsorral. Az elszegényedési folyamat láttán végre két év múltán úgy tűnt, legalább a kettes csatorna felét privatizálják. Az elképzelés szerint a huszonnégy órásra bővítendő műsoridőt hajnali öttől délután ötig a Szlovák Televízió használná (ha tudja), míg délután öttől tizenkét órán keresztül a magántévé céljaira bocsátanák. A Frekvenciabizottság első javaslatát a parlament újratárgyalásra visszaadta, majd a következő javaslatot is elvetette. Az odaítélés körüli hosszadalmas huzavona arról tanúskodik, hogy a képviselők többsége nem látna szívesen egy magántévét tájainkon, SZKUKAIEK LAJOS ILLUSZTRÁCIÓJA amely esetleg a Nova mintájára kipécézi a hatalom képviselőit. Tehát ismét kísért a jól ismert "nóta": a különvélemény csak addig jó, amíg egyezik a "miénkkel". Ha nem, akkor veszedelmes felforgatás lehet belőle. Érthető módon az STV 2 iránt nyilvánult meg a nagyobb érdeklődés, hiszen az ország területének kilenctizedét besugározza. Ezzel szemben az egykori TA 3 műsora csupán a nagyvárosok (Pozsony, Besztercebánya, Kassa) területén és közvetlen környékén fogható, Szlovákia területének mindössze egyötödén. Viszont amikor egyértelművé vált, hogy a kettes csatorna egyhamar nem kerül magánkézbe, felértékelődött a TA 3 szerepe. Annál is inkább — igaz óriási beruházások árán, amit minden bizonnyal a sugárzónak kell majd viselnie, mivel a Távközlési Hivatal ugyancsak szegény —, mert lehetőség van az adóhálózat bővítésére: a stockholmi frekvenciaelosztás értelmében néhány további adó felállításával nagyjából az ország négyötöde besugározható a műsoraival. Ha pedig a "süket" helyeken kábelen keresztül is továbbítanák, akár országossá is tehető. Döntéshozatali szempontból a TA 3 óriási előnye, hogy a Frekvenciatanács minden felső jóváhagyás nélkül kiadhatja rá az engedélyt. Úgy tűnt, a múlt nyáron ez be is következik: a pályázat annak rendje-módja szerint lezajlott, a kérvényezők részt vettek a nyilvános meghallgatáson, majd a Frekvenciatanács — többségi szavazással — odaítélte az engedélyt. Még a licenc kiadására sem volt idő, amikor kiderült, hogy a győztes — finoman szólva — nem az igazat közölte a meghallgatáson: az általa benyújtott dokumentáció nem felel meg a valóságos helyzetnek, elsősorban a társaság alaptőkéjét és a részvényesek hozzájárulását, tehát a legfontosabb kérdéseket illetően. Ennek tudatában érthető, hogy a Frekvenciatanács az új tények hatására megsemmisítette előző határozatát. A decemberi "gyorstisztítást" követően már ez a kérdés is a vadonatúj tagok lelkét nyomhatja. Legyen az ő gondjuk viselni egy újabb döntés ódiumát. Míg az éteren keresztül csak korlátozott számú adó sugározhat egymás zavarása nélkül, a kábeltévénél csupán pénzügyi akadálya van a csatornák bővítésének: pénzszűke esetén rosszabb minőségű berendezéseket vagyunk kénytelenek használni, amelyekkel "csupán" harminc-negyven műsor továbbítható, viszont ha anyagilag jól áll a szénánk, akár száz műsort is tudunk biztosítani a nézőknek. Ráadásul ezek minősége a legtöbbször jóval felülmúlja az éteren keresztül fogható adásokét, így aligha csodálható, hogy a nyugati országokban a kábeltévé közkedvelt. Nálunk gyors ütemű bevezetésének az akadálya épp a pénzeszközök hiánya: hazai forrásból aligha lehet biztosítani. Kábelesítés szempontjából Pozsony kivételnek számít: a Philips Telecommunications magára vállalta a rendszer telepítési költségét (amely minden bizonnyal csillagászati összeg, hiszen százezernél is több készülék bekapcsolásáról van szó!), amelyet a bérleti díjból remélnek megtéríteni. A nagy anyagi nehézségek ellenére napjainkig huszonöt társaság kért és kapott kábeltévé-üzemeltetési engedélyt. Az 1991. évi 468 Tt. törvény értelmében ugyanis a kábelrendszerek üzemeltetőinek is engedélyért kell folyamodniuk a Frekvenciatanácshoz. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha csupán a "hivatalos" tévék és műholdadók műsorát továbbítják, saját csatornát nem üzemeltetnek. Érdekességként említendő, hogy van már "szlovákiai magyar" tévétársaság is, éspedig a Köbölkúti Önkormányzat személyében, amely szlovák és magyar nyelvű műsort egyaránt sugároz. A közeljövőben kezdi el saját műsorait adni a révkomáromi Prometheus TV, hetente egy-egy alkalommal. Kettejükön kívül figyelmet érdemel a Kabel Plus Slovakia hálózata, amely önálló műsort nem készít, sugárzásra rendezkedett be, ennek keretén belül minden hely-20
