A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-02-10 / 6. szám

HÉT MINERVA ségben egy-egy csatornát (info-kanal) a helyi önkormányzat rendelkezésére is bocsát. Ennek keretén belül biztosítanak helyi műsort Szepsi lakosainak. Ez a társaság aránylag dinamiku­san terjeszkedik a magyarlakta vidékeken, napjainkra a következő dél-szlovákiai városokra kapott működési engedélyt: Losonc, Zseliz, Léva, Kassa, Szepsi, Dunaszerdahely és Nagykapos. A pozsonyi székhelyű Unifon foglalja el a képzeletbeli dobogó második helyét dól-szlo­­vákiai viszonylatban: Ipolyság, Párkány, Galán­­ta és Dunaszerdahely területén kaptak üzemel­tetési engedélyt, míg Érsekújvárt (a jelenlegi adatok szerint) az ugyancsak pozsonyi Slovak­­kabel, Rozsnyót a poprádi K.I.D., Kassa egy részét a sároseperjesi Tatra Temex Cable hálózza be. A losonciak a Kabel Plus szolgál­tatásain kívül saját erőre is kívánnak támasz­kodni: Kora nevű részvénytársaságuk sugárzási engedélyt kapott, viszont eddigi információk szerint sajnos magyar nyelvű saját műsorai nem lesznek (a jogegyenlőség nagyobb dicső­ségére). Természetesen a kábeltévék körül a helyzet napról napra változik, hiszen Közép- Európában még csak a kezdeteknél tartunk. Talán mire e sorok megjelennek, már a nagymegyeri Kováts Press számára is sikerül kiadni a licencet. Bár a kábelesítést tekintve kis hazánkban korántsem tekinthető a helyzet kielégítőnek, felmerül a kérdés, van-e elegendő mennyiségű, megfelelően képzett szakemberünk a műsorok készítéséhez, a műszaki berendezések üze­meltetéséhez? A válasz korántsem egyszerű. Mindennapos tapasztalat, hogy amatőr videó­sok vagy kisvállalkozók, akik családi ünnepekről vagy helyi eseményekről készítenek (olykor feleslegesen) többórás felvételeket, nagy me­részen belevágnak helyi tévéstúdiók üzemel­tetésébe. Eközben a televíziózás műszaki alapjait alig sejtik, az elektronikus szerkesztés fogásait nem ismerik, dramaturgiai és produk­ciós kérdésekről alig hallottak, és őszintén csodálkoznak egy-egy film több tucat nevet tartalmazó stáblistáján, nem értve, mi a csodát keres annyi ember egy-egy tévéfelvétel körül. A kezdeti lelkesedés természetesen minden tiszteletet megérdemel, viszont egy sor mes­terségbeli fogás elsajátítása nélkül igazi műsort egyszerűen lehetetlen készíteni. Nem árt újra hangsúlyozni, hogy a legkisebb közösségen belül is hamar elmúlik az újdonság érzése, néhány hét, hónap múltán már szemére vetik a helyi műsorkészítőknek a hiányosságo­kat, hiszen a kábelen keresztül több tucat műsor jön a házhoz, a néző pedig akarva-akaratlan is ezek színvonalához hasonlítja a "hazai" adásokat. A gyors csalódás ellen csak egyetlen orvosság van: szervezett keretek között nagyon gyorsan el kell sajátítani a televíziózás alapjait. Ezt vagy magánkezdeményezés formájában vagy tömegszervezet támogatásával (Csema­­dok, Pedagógusszövetség stb.) lehetne meg­valósítani. Előadóként számba jöhetnek azok a hazai magyar szakemberek, akik a Szlovák Televízió pozsonyi és kassai stúdiójában dol­­goztak/dolgoznak, és a kisujjukban van a szakma minden csínja-bínja. Egy, segítségükkel szervezett gyorstanfolyam keretén belül bizto­sítható lenne a hazai magyar televíziózás szakmai alapjainak a lerakása. A kábelesítés folyamata Nyugaton már új szakaszába lépett, a többirányú információs rendszerek kiépítése van napirenden. Ezzel szemben Közép-Európában egyelőre a tisztes­ségesen, megbízhatóan működő kábeltelevízió bevezetése a cél. Hogy ebben a folyamatban nekünk, szlovákiai magyaroknak mekkora sze­rep jut, az elsősorban tőlünk függ. Egy dolgot érdemes megjegyeznünk: amit nem végzünk el, azt mások teszik meg helyettünk. A mi kárunkra. Abban pedig nem lesz köszönet. OZOGÁNY ERNŐ Ma már nem jelent gondot, ha egy cukorbeteg nő úgy dönt, hogy gyereket szül, hiszen a terhes anya megnövekedett hormonigényét könnyen fedezheti rendkívül pontosan adagolt inzulinadagokkal. Csak­hogy a terhes nő gyakran nem is tud arról, hogy cukorbeteg. A közismert cukorbaj mellett létezik ugyanis egy úgynevezett terhességi diabetes is: ilyenkor a nő csupán a terhesség alatt cukorbeteg. Ez a leendő anyák körülbelül két százalékánál fordul elő. Oka, hogy a terhességi hormonok közvetett módon gátolják a vércukor lebontását. Ezért az anya hasnyálmirigye több cukorbontó hormont, inzulint termel. Ha azonban a mirigy nem képes erre, kialakul a terhességi cukorbetegség. Nem könnyű megjósolni, melyik kismama tarto­zik majd ebbe á csoportba, bár vannak olyan tényezők, melyek növelik a betegség valószínűsé­gét: ha a nő elsőfokú rokonai között (anya, testvér stb.) van cukorbeteg; ha a kismama elmúlt harmincéves; ha túlsúlyos, vagy ha korábbi terhessége során nagy (négy kiló feletti) babának adott életet. Beszél ön boontlingul? Kevesen tudják, de Kaliforniában létezik egy alig 750 lakosú városka, Boonville, ahol az emberek a maguk saját, mások számára érthetetlen nyelvét beszélik. A több mint száz esztendeje létrejött boontling nyelv ősrégi, immár feledésbe ment skót, angol és pomoin­­dián szavakat és kifejezéseket éppúgy tartalmaz, mint bizonyos érdekes helybéli események és személyiségek elnevezéséből képzett szavakat. Ma már nemigen tudni, hogy a rendőrtiszteket miért nevezik Boonville-ben "magas saroknak", azt viszont pontosan tudják még, hogy a telefonfülke boontling nyelven azért kapta a "Buckey Walter" nevet, mert az első fülkét bizonyos Walter Levy állíttatta a városban, és az ötcentes érme boontlint neve "buckey". Régebben hölgyeknek nem illett használniuk a tájnyelvet. Kivált olyan szavakat, hogy "jutázni", ami annyit tesz magyarul, hogy "szeretkezni". Állítólag az aktus azért kapta ezt a nevet, mert jó száz esztendeje rajtakaptak egy párocskát a boonville-i szatócsbolt raktá­rában, amint éppen önfeledten szeretkeztek — a jutazsákok tetején... A betegség tünetei jellegzetesek: az anyát szomjúság kínozza, a baba túl gyorsan növekszik, túl sok a magzatvíz, és a vizeletben is kimutatható a cukor. Végleges bizonyságot olyan vizsgálattal nyer­nek, amely azt mutatja meg, hogy milyen gyorsan bontja le az anya szervezete a cukrot. Ha a diabetes gyanúja igazolódott, az anyának a terhesség alatt ugyanúgy kell élnie, mintha "valódi” cukorbeteg volna, mert csak így óvhatja meg magát és magzatát a szövődményektől. Vércukorszintjét állandóan ellenőriztetnie kell, és megfelelően adagolt inzulinmennyiséget kell kap­nia. Mivel a mozgás is segíti a vércukor lebontását, jó, ha a kismama sokat sétál vagy úszik. És ami a legfontosabb: be kell tartania a megfelelő diétát. Naponta több-kisebb étkezés során teljes őrlésű gabonából készült termékeket, gyümölcsöt, zöld­séget kell ennie, és nem fogyaszthat édességet. (IPM) Hogyan lehet 347 kilót fogyni? A világ legkövérebb nője, Rosalie Bradford 1987-ben szerepelt a Guinness Rekordok könyvében 476,5 kilogrammos testsúlyával, ám nem sokkal később szívproblémákkal kórházba került. Ott kereste fel Richard Simmons, a diéták varázslója, és különleges — egyébként napi 1200 kalóriás — fogyókúrát állított össze. Rosalie addig bizony elfogyasztott napi 15 000 kalóriát is! Az életmentő kúra következtében 1992-re az asszony megszabadult 347 kilótól, de azóta is diétázik, mert a mindössze 80 kilogrammos súly elérése a célja. Ám a fogyáson kívül egyéb igen pozitív változások is történtek azóta Rosalie életében. Miután tíz esztendőn át az ágy és saját zsírjának a foglya volt, az idén májusban sikeresen diplomázott pszichológiából, és önál­ló fogyókúrás tanácsadó céget alapított, hogy segítségére legyen a hasonló gondokkal küsz­­ködőknek. Természetesen a céghez özönlenek az érdeklődők, hiszen a siker eleven reklámja maga Rosalie. 21

Next

/
Thumbnails
Contents