A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
FIGYELŐ «Ét Visszatérve a Pomádéhoz: elvállaltam a felkínált főszerepet, mert több területen szeretem kipróbálni önmagamat, és ez a lelkes, vidám közösség is vonzott (hetvennégy föl). A rendezői utasítás szerint érintetlen maradhatott a külsőm, a természetemből kifolyólag pedig Dannyhoz hasonlóan én is palástolom az érzelmeimet, de a csínyekre is kapható vagyok. A szerep kapcsán nőtt az önbizalmam, magabiztosabbá váltam: bármit érdemes kipróbálni, hátha sikerül... HORVÁTH XÉNIA m.v. (koreográfia): — Az érettségi után Beke Sándor igazgató úr felvett stúdiósnak a Komáromi Jókai Színházba, de az igazgatóváltás után többedmagammal — indoklás nélkül — távozni kényszerültem a stúdióból, és másokat vettek fel helyettünk. Ez egy máig tisztázatlan kérdés... Jelenleg egy tánckört vezetek a VMK-ban, elkészítettem a Gimisz-ben második (a Popfesztivál után) koreográfiámat, felvételi vizsgákra készülök a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola táncpedagógia szakára. A Pomádé koreográfiája nehezebb, munkaigényesebb, jobban megmozgatta a fantáziámat, mint a Popfesztiválé. Majdnem hetven fiatalt egyszerre mozgatni a színpadon nem egyszerű feladat! A rendezővel egyeztettük az elképzeléseinket, és a darab sikere érdekében hallgattak ránk a többiek. Többször végignéztem a filmet és a budapesti előadást... remélem, hogy nem fogják összehasonlítgatni a profik teljesítményét a műkedvelő diákokéval, bár szerintem a társaság igyekszik a tehetsége legjavát nyújtani. BOLCSKEI ZOLTÁN m.v. (díszletkosztüm): — Képzőművészeti Főiskolára, grafika szakra készülök. Ez az első díszlet- és jelmeztervem, bár már próbálkoztam szürrealista ballagási osztálydíszítésekkel, ahol szintén a tér adottságait használtam ki, akárcsak e produkcióban. A rendezővel sokat vitatkoztunk eltérő elképzeléseink miatt — például ón az egyik jelenetbe valódi filmvetítést akartam beiktatni, amelyet ő ellenzett (a további előadásokban megvalósult — a szerző megjegyzése) — a műszaki feltételek hiánya miatt stb. A jelmezeim a régi darab új megfogalmazását tükrözik (pl.: napjainkban divatos bakancsok stb.). Bízom a sikerben, és kitartok az életcélom mellett: egyszer csak bejutok a főiskolára, mert a képzőművészetnek szeretnék élni! HANZSÉR ÁRPÁD m.v. (zenei felvétel): — A Popfesztivál zenei felvételeit is én készítettem, de a Pomádé nehezebb anyag zeneileg — nehezebb harmóniák találhatók benne. Végül is sikerült közösen megoldanunk a feladatot, s ez egy műkedvelő társulat esetében komoly eredménynek számít! Mintegy harminc éve működöm együtt profi és amatőr színtársulatokkal, és úgy tűnik, hogy a Gimisz színpaddal is további produkciókat készítünk majd együtt... MISKÓ ILDIKÓ A nemzet emlékezete Öt esztendeje immár hogy létrejött a Bibliotheca Hungarica Alapítvány. Céljairól, elképzeléseiről, terveiről és — sokszor reménytelennek látszó — küzdelmeiről az elmúlt években többször is hallhattunk-olvashattunk, köszönhetően elsősorban az egyik alapítónak, dr. Zalabai Zsigmondnak, aki számtalan vállalkozás kezdeményezője és megszervezője lett a rendszerváltozás óta. Egyik motorja volt például annak az akciónak, amely 1989 végén a romániai szenvedők megsegítésére szerveződött Dól-Szlovákiában, de ott láthattuk őt a Komenský Egyetem Magyar Tanszékének megreformálásáért indított küzdelem frontvonalában is, miközben írt, agitált, és régen várt könyveket szerkesztett vagy rendezett sajtó alá. Roppant nagy feladatokat vállalt, önpusztító módon hatalmas szellemi terheket cipelt a vállán, s mi csupán együttérzően figyeltük igyekezetét, de vajmi keveset tudtunk segíteni neki. Pontosabban szólva: kevesebbet, mint lehetséges lett volna. Talán a Bibliotheca Hungarica kivétel ezalól, hiszen az alapítvány kuratóriuma is lelkes, tettre kész emberekből áll, akikről szintén illik szólni. Presinszky Lajos, Bárdos Gábor, Végh László, Gadus Györgyi, Mácza Mihály és a többiek nélkül a Bibliotheca Hungarica ma kétségtelenül nem ott tartana, ahol tart, s noha az eredeti célkitűzés, hogy intézménnyé váljon, még nem valósult meg, de már körvonalazódnak azok a keretek, amelyek között ez az intézmény várhatóan belátható időn belül teljes értékű munkát fog végezni. Tavaly, a somorjai önkormányzat hathatós segítségével sikerült enyhíteni a helyisóggondokon, örvendetesen gyarapszik az alapítvány alaptőkéje is, amelynek kamataiból szeretnék majd fedezni a működés költségeit. Sajnos ma még nincs mód arra, hogy a BH segítse a szlovákiai magyarság múltjával kapcsolatos tényfeltáró munkát, hiszen anyaga hiányos, munkatársai pedig csak a szabadidejükben tudnak az érdeklődők rendelkezésére állni. Sok mindent elmondtak már a BH-ról, de hogy most ismét szólunk róla, annak egy kedves esemény az oka. Első alkalommal adta át ugyanis az alapítvány kuratóriuma a BH díját, amelyet azok számára hozott létre, akik a legtöbbet tették nemzeti közösségünk múltjának megismeréséért, illetve a múlt dokumentumainak összegyűjtéséért. Az első BH-díjas dr. Liszka József lett, aki immár közel két évtizede szorgos munkása a szlovákiai magyar néprajzkutatásnak, s publicisztikai, tudományszervezői tevékenysége is ^ nagy jelentőségű. A Szlovákiai Ma-V gyár Néprajzi Társaság elnökeként o időt és fáradságot nem kímélve azon 0 fáradozik, hogy szakemberek és ama- ° tőr néprajzosok bevonásával a lehető 2 Liszka József, az SZMNT elnöke Zalabai Zsigmond, a BHA kuratóriumának elnöke legszélesebb körű gyűjtőmunkával megmentse az utókor számára azokat a szellemi és tárgyi értékeket, amelyek a szlovákiai magyarság kincsei. Liszka József szerteágazó szakmai tevékenységét értékelte most a BH Alapítvány kuratóriuma, s jutalmazta a lehetőségekhez mérten egy jelképes összeggel, valamint egy díszoklevéllel. A díj átadásakor dr. Végh László, a BH Alapítvány kuratóriumi tagja méltatta Liszka József munkásságát, amely — mint azt valaki tréfásan megjegyezte — már akkor a BH szellemében folyt, amikor még a BH nem is létezett. Áz SZMNT is tudatosan gyűjti azokat a kiadványokat, amelyek a szlovákiai magyarság népi kultúrájával és néphagyományaival foglalkoznak, s Liszka József rendszeresen jelentet meg néprajzi vonatkozású bibliográfiákat. Nemrégen, a Mercurius Csoport kapcsán írtam le, hogy a szlovákiai magyar társadalomtudományi kutatások kiszélesítése érdekében nagyon nagy szüksége lenne egy önálló intézményre, amely megfelelő anyagi hátteret és szakmai körülményeket biztosítana ehhez a munkához. Őszintén bízom abban, hogy a különböző kezdeményezéseknek idővel lesz foganatjuk, s a Bibliotheca Hungarica is intézményként folytathatja tevékenységét. LACZA TIHAMÉR 3
