A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
H OTT JÁRTUNK játék avagy az életért A két főszereplő: Szvrcsek Anita és Sebők András Lent: A Rydell diákjai Vajon még hányszor kell a GIMISZSZÍNPADnak (a Komáromi Városi Művelődési Központ, a Selye János Gimnázium és a MISZ színjátszó csoportjának) jótékonysági előadást tartania, hogy a környékbeli lakosság számára szükséges számítógépes rétegröntgen megvásárlása végre megtörténhessen? — tűnődtem a tettre kész ifik decemberi bemutatója előtt. Persze nemcsak ők szorgoskodnak az említett cél érdekében, ám a "közös tarsolyba" jól jött az a több mint tízezer korona is, amely a Romádé című zselatini-musical, illetve a diákok sikerének köszönhető, akárcsak a korábban bemutatott Popfesztivál hasonló bevétele. Olivia Newton-John és John Travolta komáromi utódai önfeledten csibészkedtek, rockiztek, daloltak, ahogy azt Kis Péntek József rendezővel együtt jónak látták — részben ''időutaztatva" ezáltal a Jim Jacobs— Warren Caesy-szerzőpáros által az ötvenes évekbe álmodott darabot. Élethű egyéni alakítások születtek, hiszen az olykor felszeg, máskor pimasz, az életet félvállról, illetve véresen komolyan vevő "Rydelles-gimis" nagykamaszok önmagukat- bánatukat, örömüket, szerelmi élményüket... fedték fel előttünk — játszották el nekünk. Bár még néha el-elcsuklott egy-egy hang, félreropta egy-egy táncos láb, ám az ötletes díszletek, jelmezek, jó minőségű zenei felvételek, több tucat táncost igénylő koreográfia segítségével megvalósult produkció végén felzúgott a tapsvihar. A közönség elismeréseként-hálájaként a jószándékért, kamaszkorunk viszszaidézéséért, az élményért. A Városi Művelődési Központbeli bemutató után az alkotó gárda néhány tagját arra kértem, hogy nyilatkozzon önmagáról, a saját feladatáról, a Pomádé elő- és utóéletéről. Az alábbiakban közlöm a lerövidített válaszokat: KISS PÉNTEK JÓZSEF (rendező): — A Popfesztivál sikere is azt bizonyítja, hogy a műkedvelő színjátszóktól, rendezőktől is elvárja a filmet alig láttam, viszont a Gór Nagy Mária-színitanodások által bemutatott előadás nagyon tetszett — fegyelmezett a csapat, nagyon pontos a produkció, mégsem akartam lekoppintani. Egyáltalán nem törekedtem a korhűségre — az ötvenes évek ifjúságának ábrázolására. Szerintem a musicalek nem valamiféle történelmi filmek, hanem mindig ahhoz a korhoz kell igazítani a mondanivalójukat, amelyikben éppen színpadra kerülnek. Lényeg, hogy vissza tudjuk hozni a darab hangulatát! így a főszereplő Danny kiválasztásakor sem egy zseléfrizurás fickót kerestem, hanem egy tehetséges egyéniséget, aki jól énekel. Úgy érzem, hogy a hosszú hajú Sebők András felelt meg leginkább ezeknek a feltételeknek félszeg-vagánykodó természetével, énekhangjával, hiteles játékával... Ezután további előadások következnek, de csak megfelelő műszaki körülmények között vagyunk hajlandók fellépni, mert bizonyos betétek, hatások (pl.: eső, a további előadásokban filmvetítés stb.) kihagyása az előadás kárára válna. A Popfesztivált huszadik alkalommal a budapesti Euro-Woodstockfesztiválon mutattuk be, és talán a Pomádé is megér ugyanannyi előadásszámot... Nyáron mindkét produkciónkkal fel szeretnénk lépni a Bástya Színházban, de addig még néhány bemutatkozás vár ránk... SZVRCSEK ANITA (Sandy): — Kislány korom óta színésznő szeretnék lenni, gyakran mondtam verset, énekeltem, majd a Komáromi Jókai Színház Mária evangéliuma című előadásában táncosként végre színpadra léphettem. Azóta még jobban vonz ez a pálya, ezért az érettségi után vagy a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán, vagy Gór Nagy Mária budapesti színitanodájában, esetleg a Komáromi Jókai Színház stúdiójában szeretnék készülni erre a hivatásra. A zenés műfaj, a musical áll hozzám legközelebb, így örülök a Pomádé női főszerepének. Úgy érzem, hogy a szende, gátlásos és a tomboló, temperamentumos Sandy egyformán megtalálható a saját énemben, így könnyen azonosultam vele. Egyébként is legalább az előadásban szabadon szárnyalhatok, ha már a diákéletben beleszólnak az öltözködésünkbe, a hajviseletünkbe, a viselkedésünkbe... — ezáltal nem nyújthatjuk teljesen saját egyéniségünket! SEBŐK ANDRAS (Danny): — Én nem kacsingatok a színészi pálya felé, mert inkább "reál-beállítottságú" vagyok. Közgazdasági főiskolán szeretném folytatni a tanulmányaimat, a színjátszás egy kis kitérő — klassz buli. Egyszer már szerepeltem színdarabban, amelyet az angoltanárunk angolul tanított be velünk. Ja, merthogy egyik kedvenc tantárgyam az angol nyelv, és a nyelvtudásom tökéletesítése végett egy évfolyamot egy kanadai középiskolában végeztem el — magánúton, a nagynéném jóvoltából. GIMISZ-POMADE közönség a musicalek bemutatását. A számításba jöhető zenés darabok közül a Pomádé hoz találtunk megfelelő szereplőket — hangokat, táncosokat a diákok között. Az azonos című FOTO: VARGA RÓBERT ÉS VALLACH LÁSZLÓ
