A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-02-03 / 5. szám

H OTT JÁRTUNK játék avagy az életért A két főszerep­lő: Szvrcsek Anita és Sebők András Lent: A Rydell diákjai Vajon még hányszor kell a GIMISZ­­SZÍNPADnak (a Komáromi Városi Művelődési Központ, a Selye János Gimnázium és a MISZ színjátszó csoportjának) jótékonysági előadást tartania, hogy a környékbeli lakosság számára szükséges számítógépes ré­tegröntgen megvásárlása végre meg­történhessen? — tűnődtem a tettre kész ifik decemberi bemutatója előtt. Persze nemcsak ők szorgoskodnak az említett cél érdekében, ám a "közös tarsolyba" jól jött az a több mint tízezer korona is, amely a Romádé című zselatini-musical, illetve a diákok si­kerének köszönhető, akárcsak a ko­rábban bemutatott Popfesztivál ha­sonló bevétele. Olivia Newton-John és John Tra­volta komáromi utódai önfeledten csibészkedtek, rockiztek, daloltak, ahogy azt Kis Péntek József rende­zővel együtt jónak látták — részben ''időutaztatva" ezáltal a Jim Jacobs— Warren Caesy-szerzőpáros által az ötvenes évekbe álmodott darabot. Élethű egyéni alakítások születtek, hiszen az olykor felszeg, máskor pimasz, az életet félvállról, illetve véresen komolyan vevő "Rydelles-gi­­mis" nagykamaszok önmagukat- bá­natukat, örömüket, szerelmi élményü­ket... fedték fel előttünk — játszották el nekünk. Bár még néha el-elcsuklott egy-egy hang, félreropta egy-egy táncos láb, ám az ötletes díszletek, jelmezek, jó minőségű zenei felvéte­lek, több tucat táncost igénylő kore­ográfia segítségével megvalósult pro­dukció végén felzúgott a tapsvihar. A közönség elismeréseként-hálájaként a jószándékért, kamaszkorunk visz­­szaidézéséért, az élményért. A Városi Művelődési Központbeli bemutató után az alkotó gárda néhány tagját arra kértem, hogy nyilatkozzon önma­gáról, a saját feladatáról, a Pomádé elő- és utóéletéről. Az alábbiakban közlöm a lerövidített válaszokat: KISS PÉNTEK JÓZSEF (rendező): — A Popfesztivál sikere is azt bizonyítja, hogy a műkedvelő színját­szóktól, rendezőktől is elvárja a filmet alig láttam, viszont a Gór Nagy Mária-színitanodások által bemutatott előadás nagyon tetszett — fegyelme­zett a csapat, nagyon pontos a produkció, mégsem akartam lekop­­pintani. Egyáltalán nem törekedtem a korhűségre — az ötvenes évek ifjú­ságának ábrázolására. Szerintem a musicalek nem valamiféle történelmi filmek, hanem mindig ahhoz a korhoz kell igazítani a mondanivalójukat, amelyikben éppen színpadra kerül­nek. Lényeg, hogy vissza tudjuk hozni a darab hangulatát! így a főszereplő Danny kiválasztásakor sem egy zse­­léfrizurás fickót kerestem, hanem egy tehetséges egyéniséget, aki jól éne­kel. Úgy érzem, hogy a hosszú hajú Sebők András felelt meg leginkább ezeknek a feltételeknek félszeg-va­­gánykodó természetével, énekhang­jával, hiteles játékával... Ezután to­vábbi előadások következnek, de csak megfelelő műszaki körülmények kö­zött vagyunk hajlandók fellépni, mert bizonyos betétek, hatások (pl.: eső, a további előadásokban filmvetítés stb.) kihagyása az előadás kárára válna. A Popfesztivált huszadik alka­lommal a budapesti Euro-Woodstock­­fesztiválon mutattuk be, és talán a Pomádé is megér ugyanannyi előa­dásszámot... Nyáron mindkét produk­ciónkkal fel szeretnénk lépni a Bástya Színházban, de addig még néhány bemutatkozás vár ránk... SZVRCSEK ANITA (Sandy): — Kis­lány korom óta színésznő szeretnék lenni, gyakran mondtam verset, éne­keltem, majd a Komáromi Jókai Színház Mária evangéliuma című előadásában táncosként végre szín­padra léphettem. Azóta még jobban vonz ez a pálya, ezért az érettségi után vagy a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán, vagy Gór Nagy Mária budapesti színitanodájában, esetleg a Komáromi Jókai Színház stúdiójában szeretnék készülni erre a hivatásra. A zenés műfaj, a musical áll hozzám legközelebb, így örülök a Pomádé női főszerepének. Úgy érzem, hogy a szende, gátlásos és a tomboló, tem­peramentumos Sandy egyformán megtalálható a saját énemben, így könnyen azonosultam vele. Egyéb­ként is legalább az előadásban sza­badon szárnyalhatok, ha már a diák­életben beleszólnak az öltözködé­sünkbe, a hajviseletünkbe, a viselke­désünkbe... — ezáltal nem nyújthatjuk teljesen saját egyéniségünket! SEBŐK ANDRAS (Danny): — Én nem kacsingatok a színészi pálya felé, mert inkább "reál-beállítottságú" vagyok. Közgazdasági főiskolán szeretném folytatni a tanulmányaimat, a színját­szás egy kis kitérő — klassz buli. Egyszer már szerepeltem színdarab­ban, amelyet az angoltanárunk ango­lul tanított be velünk. Ja, merthogy egyik kedvenc tantárgyam az angol nyelv, és a nyelvtudásom tökéletesí­tése végett egy évfolyamot egy ka­nadai középiskolában végeztem el — magánúton, a nagynéném jóvoltából. GIMISZ-POMADE közönség a musicalek bemutatását. A számításba jöhető zenés darabok közül a Pomádé hoz találtunk megfe­lelő szereplőket — hangokat, tánco­sokat a diákok között. Az azonos című FOTO: VARGA RÓBERT ÉS VALLACH LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents