A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-27 / 4. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV HÉT ban minősíteni, hiszen mint laikus nem is lennék rá hivatott, ám mint olvasó nagyon fontosnak tartom a hozzácsatolt versválogatást, sőt tán akkor sem túloznék, ha azt mondanám, hálás vagyok érte, hiszen ami eddig eljutott hozzám Czuczortól, alig volt több annál a néhány költeménynél, melyet a Hét évszázad magyar versei című antológia tartalmaz. Azok közt fedeztem fel, hogy Czuczor egyik megzenésített versét én is énekeltem nem egy alkalommal. — Az Alföldi legényre gondolsz? — Csak azt ismerem, de úgy, hogy "Fúj, süvölt a Mátra szele ". A többi verse pedig azzal lep meg, hogy mennyire egyszerűek, szinte a népi mondókákra emlékeztetnek. Mások is írtak hasonlókat, mégsem ennyire közvetlenek. — Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Próbáljuk meg összehasonlítani Kisfaludy Károly, Kölcsey vagy az ő verseit. — Hát ez az. — Ne felejtsük el az előbbi kettőnek és Czuczomak a származását. Ők hiába éltek az egyszerű nép között, annak lelkivilágát egy bizonyos magasságból szemlélték, de Czuczor a pómép közül való. Ha nem jobbágycsaládban születik, valószínű, hogy nem lett volna szerzetes. Nem is annak való volt, csakhát mint unokafivérének Jedlik Ányosnak, neki sem volt más választása az értelmiségi pálya felé. Származását viszont költői munkásságában sem volt képes elfelejteni. Életútját elemezve azt is állíthatnánk róla, hogy bizonyos tekintetben szerencsés ember volt. Anyanyelvén, latinul és németül tanulhatott, de jól elsajátította a szlovák beszédet is. — Azt viszont aligha tudja róla a nagyközönség, amit a monográfiádban feltársz, tudniillik, hogy pap létére kitűnően táncolt. — Sőt, tánckört vezetett, s így akaratlanul is diáktársai hangadójává vált, amit viszont a rend főnöke nem hagyhatott szó nélkül. —• Azért sietve hozzá kell tennünk, hogy a kispapok a "társalkodási teremben " nem holmi társastáncot lejtettek, hanem mint írod, "víg toborzót, és verbunkost". — Czuczor fogékony volt a nemzeti kultúra mindenfajta megnyilvánulására. Az akkori közgondolkodást, akár a spongya, magába szívta, így ragadhatták meg figyelmét Kulcsár Istánnak az írásai, melyekben a szerző a nemzeti tánc, a nemzeti és a köznépi dalok időszerű kérdéseit taglalja. — Amikor Czuczor pályájának családi hátterét leírod, nyomatékosan hangsúlyozod, hogy már kamaszkorában elhatározta, paptanár lesz, ami ellen édesapja igen keményen tiltakozott. Viszont ami a monográfiáddal kapcsolatban önkéntelenül felmerül bennem, nem teljes életművet írtál, hiszen csak a 30-as évekig jutottál el. Vajon miért? — Jelzem, hogy a munkámat nem tekintem befejezettnek. Ha erőm és egészségem engedi, folytatni szeretném a kutatást, és Czuczor műveiből egy átfogó válogatást is szándékomban áll közreadni, hiszen negyven év óta nem jelent meg ilyen. — Pedig épp az imént állapítottuk meg, hogy Czuczor művei manapság nem nagy olvasói igényre tarthatnak számot. Akkor, mi motivál mégis? — Többek között a hagyományossá vált, s évente megrendezett Érsekújvári Czuczor Gergely Napok. Meg bizakodom is, hogy a legújabb nemzedék hátha felismeri az írott szó ízét, igazát. — Ebben egyetértek veled. Mégha naivságnak tűnik is, a pedagógus az önként vállalt szerepéről és a vele járó feladatairól sohasem mondhat le. Monográfiáddal kapcsolatban még sok kérdeznivalóm lenne. Nem szóltunk Czuczor balladáiról, a paprikásversekről, a tudós Czuczor Gergelyről és sok minden másról sem, melyekhez ugyan nem kell kommentár, hiszen aki kíváncsi a véleményedre, elolvashatja a könyvedet, azt viszont megkérdezném, miért Esztergomban adattad ki és nem idehaza, hiszen már nem egy kiadó működik nálunk. — Mert sikerült megnyernem egy pályázatot, a magyar oktatásügyi minisztériumét, melyről csakhamar kiderült, hogy a kiadás költségeihez sokkal több pénzre van szükség, amelyet aztán itthon sikerült megszereznem, azoktól a támogatóktól, akiket a könyvemben fel is tüntetek. Hadd mondjak nekik érte ezúton is köszönetét. — En pedig neked köszönöm a beszélgetést, és munkád folytatásához sok sikert kívánok. CSICSAY ALAJOS VIGYÁZZUNK JOBBAN A SZAVAK JELENTÉSÉRE! Egy szerkesztő kolléga hívta fel a figyelmenet a következő helytelen szókapcsolatra: a vírusok elszigetelése. Ez a kifejezés bizonyára úgy keletkezett, hogy valaki az izolácia vagy izolovanie vírusov szlovák szókapcsolatot "pontosan" lefordította, abból kiindulva, hogy az izolácia, illetve izolovanie elszigetelést jelent. Ez ugyan igaz, csak éppen nem minden esetben. A magyar szakirodalomban a vírusoknak a gazdasejt részeitől s az esetleg ott jelenlevő más kórokozóktól való elkülönítését — mert ezt jelenti az izolácia vírusov kifejezés — vírusizolálásnak nevezik. Ebben az esetben tehát a magyarban is megtartjuk az idegen szót. A szlovákban gyakran használatos izolovať ige, illetve az izolovanie, izolačka, izolácia, izolátor stb. főnevek lefordításakor nagyon kell vigyáznunk arra, mikor melyik magyar szó ezek helyes megfelelője, illetőleg, mikor kell vagy lehet megtartanunk a magyarban is az idegen szót. Először is nézzük meg, mit jelent a magyarban az izolál ige és néhány származéka! Tehát: izolál: 1. elszigetel, elkülönít, 2. a műszaki nyelvben: szigetel; izoláció: 1. izolálódás — elkülönülés, elszigetelődés, 2. elszigetelés, elkülönítés, 3. műszaki értelemben: szigetelés, védekezés a fény, hang, nedvesség, hő, elektromos áram stb. nem kívánt ki- és beáramlása ellen, 4. az élettanban: a fajok szétválása. Az izolátor szó jelentései: 1. szigetelőanyag, 2. szigetelő, az elektromosságot rosszul vezető test, 3. az orvosi nyelvben: elkülönítő (kórházban, gyermekotthonban stb.) a betegek, főleg fertőző betegek számára. Már ennyiből is kiderül, hogy amikor szlovákul például azt mondjuk: pacientov trpiacich na infekčné choroby treba izolovať, ezt nem fordíthatjuk le így: a fertőző betegségben szenvedő pácienseket el kell szigetelni. A helyes kifejezés ebben az esetben: el kell különíteni, illetőleg azt is mondhatjuk, hogy a fertőző betegeket izoláljuk a környezetüktől, csak éppen azt nem mondhatjuk, hogy elszigeteljük őket. Ugyanígy a beteg háziállatokat sem elszigeteljük az egészségesektől, hanem elkülönítjük őket, s erre a célra az elkülönítő istálló — nem elszigetelő istálló! — szolgál. A piacgazdaság bevezetése rengeteg új fogalmat hoz magával. Ezek megnevezését hazánkban sokszor először szlovákul ismerjük meg, ezért aztán nem mindig tudjuk, mi is a helyes magyar megfelelőjük. Ide tartozik például a szlovákban konkurz formában használatos latin eredetű konkurzus szó, amelyet régebben leginkább csak pályázat értelemben ismertünk. A szótárak ugyan közölték a szónak csőd jelentését is, de ezt a szót a szocialista gazdaságban nevelkedett ember többnyire csak átvitt értelemben ismerte. Használta is a csőd szót a kudarc, vereség, bukás jelölésére, de azt nemigen tudta, mi a csőd — szlovákul konkurz — eredeti, gazdasági jelentése. Most már tudnunk kell, hogy a csőd a természetes vagy jogi személyű adós fizetésképtelen állapota elégséges anyagi és pénzeszközök híján. Azt is meg kell majd még tanulnunk, hogy van csődeljárás — konkurzné riadenie, csődtömeg — konkurzná podstata, csődbiztos — konkurzný komisár, csődtömeggondnok — správca konkurznej podstaty és így tovább. Ugyanakkor nem volna szabad elfelejtenünk olyan dolgokat, amelyeket a szocializmus korszakában minden újságíró és szerkesztő tudott. Például azt, hogy az egykori Szovjetuniónak azt a fontos iparvidékét, amelyet oroszul Donyeckij basszein-nak, röviden Donbasznak neveznek, magyarul nem Don-medencének, hanem Donyec-medencének hívják. Az igaz, hogy ez az iparvidék a Don és a Donyec folyók és az Azovi-tenger közt fekszik, az is tény, hogy a Donyec a Don mellékfolyója, mégis az a mérvadó, hogy az oroszok ezt a területet Donyec-medencének nevezik. Géczi Lajos nemrég megjelent önéletrajzi jellegű érdekes könyvében többször is előfordul a Don-medence kifejezés mint annak a területnek a megjelölése, ahol a kényszermunkára elhurcolt civilek dolgoztak az egykori Szovjetunióban. Nem kétséges, hogy voltaképpen a Donyec-medencéről van szó. MAYER JUDIT 15
