A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-27 / 4. szám
INTERJÚ HÉT KIBONTAKOZÁS TERMÉSZETKÖZELSÉGBEN Sokszemközt a Freinet-féle óvodai programról A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Óvodapedagógiai Társasága a Komáromi Iskolaügyi Hivatal Módszertani Osztályával karöltve óvodapedagógiai napot rendezett a Komáromi,, Dunaszerdahelyi, Galántai, Nyitrai, Ersekújvári és Lévai járás hetven óvodapedagógusa számára a komáromi Eötvös utca 48. szám alatti óvodában. A gyakorlati foglalkozással egybekötött szemináriumon néhány soproni és hazai óvónő beszélt az egyre népszerűbb ún. Freinet-módszer meghonosításáról, alkalmazásáról: — A Deákiban megtartott nyári egyetemen alakult meg az Óvodapedagógiai Társaság, amely többek között felvállalta az óvónők továbbképzésének ügyét is, melyek sorába tartozik bizonyos alternatív óvodai programok bevezetése hazai óvodáinkba. A mai szakmai napon a Freinetmódszerről beszélgetünk, amellyel kapcsolatban már rendelkezünk némi hazai tapasztalattal, hiszen mai házigazdánk, Fekete Mária igazgatónő kollektívája már két éve alkalmazza. Azután további módszerekkel való ismerkedés következik, hogy kolléganőink kiválaszthassák közülük az adott helyi viszonyok között leghatékonyabban megvalósítható! — nyilatkozta Svec Ilona, a Módszertani Osztály munkatársa. Ezután dr. Zsámboki Károlynál, a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola tanárát kértem meg, hogy szóljon Célestin Freinetről, illetve a róla elnevezett óvodai programról. — Freinet (1896—1966) francia néptanító a század eleji francia reformpedagógiai mozgalom elismert egyénisége volt. Pedagógiai módszerének központi kérdése: hogyan lehet a gyermek egyéniségét tisztelve, leghatékonyabban kibontakoztatni a képességeit, tehetségét — minél kevesebb direkt pedagógiai beavatkozással? Tehát a szabad önkifejezés útját választotta, maximálisan igazodott a gyermek testi-lelki szükségleteihez és fejlődésének üteméhez. Mindezt a foglalkozások színes palettájának segítségével valósította meg. Három alapelve a természet- és életközeliség, valamint a szabad alkotás elve. Mivel a természet és az élet állandóan változó, dinamikus kategória, ezért elvei napjainkban is aktuálisak, pedagógiája nemzetközileg elismertté vált. Egyik fontos jelszava volt, hogy nyissuk ki az óvoda kapuját az életre! Nem létezhet óvoda vagy iskola természetes környezet nélkül! A megszervezett élet által tanulunk, így az óvónők újabb és újabb tevékenységi lehetőségeket kínálhatnak a kicsiknek — az adott feltételektől, egyéniségüktől, az évszakok változásától függően. Nem tananyagközpontú a programja, azaz nem választja szét a világot a különféle tudományok területére, hanem magából a gyermek közvetlen környezetéből származtatja ezeket az ismereteket — saját tapasztalás útján. Tehát a végcélja az, Fridrichné, Eperjessyné, Svecné, Zsámbokiné és Feketéné ami egy tananyagközpontú pedagógiának a kiindulópontja. Magyarországon 1989 őszétől minisztériumi engedéllyel is alkalmazzuk ezt a módszert, de a módszertani szabadság keretében engedély nélkül is meghonosítható ez a szellemiség, mivel nem igényel külön oklevelet az óvónőktől. Örömmel érkeztünk a szlovákiai magyar óvónők közé, hogy — egy nemzetközi mozgalom részeként — nekik is átadjuk az e téren szerzett tapasztalatainkat. — Magyarországon szívesen alkalmazzák az óvónők az alternatív oktatási programokat, köztük az említett módszert? — kérdeztem a másik soproni vendégtől, Eperjessy Barnánétól. — Úgy tapasztalom, hogy az óvónők zöme szívesen él a módszertani szabadsággal — kamatoztatja saját fantáziáját, próbál ki új, hatékony módszereket. Viszont akadnak olyanok is, akiknek könnyebb volt a hajdani kötelező tananyag, útmutatások alapján oktatni — ők kevésbé kreatívak, fantáziagazdagok. Igazából a kicsiknek a Freinet-módszer azért felel meg, mert konkrét tapasztaláson alapszik, nem pedig absztrakciókon. Ennek során minden napra valamilyen komoly tevékenységsorozatot tervez az óvónő, ahol a gyerekek kiélhetik játékos kedvüket, felfedhetik igazi énjüket — a bennük rejtőző értékeket. Ezáltal a világ felé nyitott, alkotóképes felnőttekké válhatnak, amilyen a korunknak megfelelő új embertípus, aki önállóan képes megoldani a ráváró feladatokat. — Ezt a módszert a gyerekeken és az óvónőkön kívül a szülők is nagyon élvezik, akik bármikor betekintést nyerhetnek oktatási módszerünkbe. Sőt, ennek kapcsán valódi együttműködés alakulhat ki a szülők és a pedagógusok között, mert az óvodában elkezdett munkánkat odahaza a szülők segítségével folytathatják a kicsik — barangolhatnak a természetben, gyűjtögethetik a faleveleket, gesztenyét, magvakat, amelyekből különféle játékokat is készíthetnek. Kérjük a szülőket, hogy állandóan meséltessék csemetéiket az óvodai életről, hívják fel a figyelmüket a természet- az élet szépségeire, történéseire, felderítésre váró jelenségeire — kapcsolódott be beszélgetésünkbe Fridrich Árpádné, aki szintén Sopronból, az egyik gyakorló óvodából érkezett. Végül a vendégek között sürgő-forgó házigazdát, Fekete Mária óvónőt kaptam mikrofonvégre, hogy röviden vázolja az óvónők itthoni helyzetét és kilátásait, Keseródes válaszát az illetékesek figyelmébe ajánlom: — 1989 után végre helyet kaptak az alulról jövő kezdeményezések — élhetünk a módszertani szabadsággal, fokozatosan áttérhetünk az alternatív oktatási programokra. Mindez tőlünk, óvónőktől is újabb és újabb ismereteket igényel — önszorgalomból kell elsajátítanunk e hatékony módszereket. Ez idő- és energiaigényes tevékenység, ezért nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel. Vannak, akiknek kényelmesebb volt a régi, felülről jött utasítások betartása. Sajnos, 1989 után nem kaptunk új hazai módszertani segédanyagot, könyveket. E téren mi a Komáromi Városi Egyetemmel együttműködő soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola munkatársainak nagyon sokat köszönhetünk — szakmai továbbképzésünket, hasznos tanácsokat, könyveket, módszertani lapokat stb. Néhány szlovák kolléganőnk is érdeklődött új módszereink iránt, és mi szívesen megosztjuk velük is új ismereteinket, segédanyagainkat... Azonban az óvónők többletmunkáját nem becsülik eléggé az illetékesek! Például míg a pedagógusok bérét emelték az ősz folyamán, addig az óvónők "fizetésemelését" a heti harmincórás munkaidő huszonnyolcra való csökkentésével oldották 8 meg! Remélem, hogy miután a helyi £ önkormányzatokhoz kerülnek az óvodák, m figyelembe veszik a teljesítményünket, < eredményeinket is, mert egyre fenyegeti több az óvodabezárások rémképe... 2 MISKÓ ILDIKÓ 7
