A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-27 / 4. szám
LÁTOGATÓBAN Ötéves a Bibliotheca Hungaricapi Öt esztendő egy nemzet életében csupán egy pillanatnak a töredéke, de ha nemzetiségről van szó, akkor nemcsak öt esztendőnek, hanem minden eltelt pillanatnak jelentősége van. Öt esztendővel ezelőtt történt Somorján — de történhetett volna az ország magyarlakta vidékének más területén is —, hogy okos fők összeborultak, és elhatározták: megalakítják a Bibliotheca Hungaricát, azt a magyar könyvtárat, amely összegyűjti a szlovákiai magyar szellemi termékeket. Az országra szóló felhívás valamivel később fogalmazódott meg, de aláírói — dr. Zalabai Zsigmond és Presinszky Lajos — világosan jelezték a könyvtár távlati céljait és a gyűjtés haszhosságát. A felhívásra megérkeztek az első adományok, amelyeket ideiglenesen a városi múzeumban, hivatalos nevén a Somorjai Honismereti Házban helyeztek el, vettek leltárba és onnan szervezték a könyvadományozókkal a kapcsolatot. Manapság más a helyzet: a somorjai magyar könyvtár a városi könyvtár szomszédságában kapott helyet, és nemcsak a könyvek elhelyezésére van mód, hanem akad egy dolgozószoba is, ahol a kutatók és pusztán az érdeklődők, kíváncsi olvasók dolgozhatnak, illetve olvasgathatnak. A könyvtár plafonig érő polcain megtalálhatjuk a szlovákiai magyar sajtó — A Hót, Szabad Földműves, Dolgozó Nő, Nő, Barátnő, Új Szó — bekötött példányait, de akadnak ott más regionális és irodalmi lapok is. Gyarapodik a könyvtár irattára is, amely a szlovákiai magyarság tényfeltárását tartalmazza, sejtem, akadnak ott olyan írott dokumentumok is, amelyek szellőztetése, világosabban szólva: nyilvánosságra hozatala a jelenlegi politikai körülmények közepette nem lenne időszerű... Mondom, elégedetten jártam körül a polcokat, és vettem kézbe egy-egy kötetet, amelyek hiányoznak könyvtáramból, vagy a Bibliotheca Hungarica eszmei küldetése miatt váltam meg tőlük és csak a fénymásolt oldalakat őrzöm, amelyeket a Bibliotheca Hungarica szervezői küldtek meg. Hozzáteszem gyorsan: bórmentesen! Ez a több ezer kötetes gazdagság adományokból és anyagi támogatásokból jött létre, most hosszadalmas lenne felsorolni az egyéni és a támogató intézmények névsorát, de talán majd lesz rá mód, hogy megismerje a nagyközönség és az utókor a sok-sok somorjai, pozsonyi, dunaszerdahelyi támogatót, de akadtak támogatók a keleti végekről, a Zoboraljáról, a Csallóközből és Magyarországról is. A könyvtárban Presinszky Lajos kalauzolt egy tavasznak is beillő téli délutánon. Nyomban rákérdeztem: mi történt az elmúlt öt esztendő alatt, hogyan alakult a könyvtár arculata? — Az elmúlt öt esztendő bizony nem volt zökkenőmentes, de azért a Bibliotheca Hungarica fejlődését mindig sikerült abban az irányban tartanunk, amiért végül is megalakítottuk. Ma már elmondhatjuk, hogy önszerveződéssel létrejött, alapítványi formában működő nemzetiségi tudományos kutatókönyvtár, gyűjteményének törzsanyagát a felvidéki — szlovákiai hungaricák alkotják. — Ha jól értem a fentiekből, akkor bizonyos szakosodás, tagozódás is létrejött a könyvtáron belül? — Igen, de nevezzük inkább részlegeknek, ha a könyvtár keresztmetszetéről beszélünk. Talán a könyvtári részleggel kezdeném, amelyben megtalálható az egykori, történelmi Felvidék magyar vonatkozású honismereti, helytörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi, egyszóval önismereti irodalma. Idetartozik a szlovákiai magyar írók, költők és közírók műveinek gyűjtése, amelyek történelmünkkel, a nemzetiségi kérdés feltárásával foglalkoznak. Az utóbbi témakörben igen fontos a külföldi irodalom gyűjtése, mert szükséges, hogy mások rólunk alkotott véleményét is megismerjük. Presinszky Lajos az irattári anyag egy részét mutatja A könyvtár nagyon fontos részét képezik a hungarológiai diszciplínák, a műveléséhez szükséges alapmunkák: monográfiák, kézikönyvek, lexikonok és szótárak stb. A fentiekhez hasonlóan nagy fontosságú a Kisnyomtatvány-tár részlegünk, amely felöleli a szlovákiai magyarság szellemiművészeti életével kapcsolatos dokumentumokat (színházi műsorfüzeteket, múzeumi kalauzokat, Csemadok-dokumentumokat, iskolai évkönyveket). — Az egyik polcon irattömböket láttam, ha jól sejtem, akkor irattári anyagról van szó? — Feladatul tűztük ki a szlovákiai magyarság életével összefüggő levéltári anyagok gyűjtését, de idetartoznak a közéleti személyiségek, művészek, írók, költők, irodalmárok levelezései és hagyatékai is. Megemlíteném még a "folyóirattár" anyagát, amelynek háború utáni részlege majdnem hiánytalan. De akadnak még a szlovenszkói korszakból — és a Szlovák Állam idejéből — újságok és folyóiratok, amelyeket eredetiben vagy akár másolatban is szívesen fogadunk. Főleg az 1919—1938 közötti időszak — de előtte is — igen gazdag lapkiadói tevékenységet tudhat maga mögött. — Most egy nagyon hétköznapi kérdésről szeretném tájékoztatni olvasóinkat: adott a Bibliotheca Hungarica szépen, elfogadhatóan berendezett helyisége, de miből tudjátok eltartani, miből fizetitek a fűtést, világítást és a terem bérleti díját? — Az öt esztendő alatt, vagyis a Bibliotheca megalakulása óta egy picit előbbre lépett, konkrétan a magyar könyvtárról ma már mint Bibliotheca Hungarica Alapítványról beszélünk, amely önszerveződéssel alakult tudományos könyvtár, de fennállása óta állami támogatást, szóval egy koronát sem kapott. Tény, hogy a könyvtár kezdetben csak magántámogatásokból tartotta fenn magát, de itt említeném meg, hogy dr. Zalabai Zsigmond, dr. Végh László és jómagam, 1992-ben úgy láttuk, hogyha tovább akarunk lépni és élni, akkor alapítvánnyá kell átalakulnunk. Mivel egy olyan könyvtártudományi önszerveződésről van szó, amelynek kibontakozása nagyon anyagigényes, a jövőben feltétlenül szükséges lesz, hogy állami támogatást is kapjunk. Arról van szó, hogy olyan formák megteremtésére készülünk, amelyek eddig még nem léteztek, egyszerűen "könyvtári tudományos szolgáltatásnak" lehetne nevezni, amelynek keretében adott a báziskönyvtár, az információs központ, de működtetni akarjuk egyes tanulmányok kiadását és a még kéziratban lévő anyagok nyomdai előkészítését is. Ám mindezeken túl foglalkoztat bennünket egy nagyon prózai, ámde gyakorlati kérdés, hogy legyen a könyvtárnak legalább egyetlen, akár félállásban lévő alkalmazottja. Most, hogy konkrét legyek: elsősorban Somorja honatyái — élükön az újonnan megválasztott Ján Babej polgármesterrel — tartották és tartják közügynek a magyar könyvtár létezését, tehát azokból a juttatásokból tudjuk fedezni mindazokat, amik a mindennapi élethez szükségesek. Nem titok, hogy alapítványunk jelenlegi pénzvagyona kétszázezer korona és a Magyarországon elhelyezett százezer forint. Ám ez a kis vagyon nem lesz elegendő, hiszen az 1995-ös évre tervezett céljaink megvalósítására legalább kétszázötvenezer koronára lesz szükségünk. Akkor lenne az alapítványnak igazi küldetése, ha az említett összeget az alapítvány tőkéjének kamataiból tudnánk fedezni, amit csakis az alaptőke folyamatos növelésével tudunk majd elérni. Szeretném felhívni minden támogatónk figyelmét, hogy a Somorjai Magyar Könyvtár esetében közösséghasznú, hosszan tartó szellemi vállalkozásról van szó... Beszélgetésünk még hosszan tartott, sok-sok dologról szó esett, ám Presinszky Lajos egy mondata nagyon megmaradt bennem, Teleki Sámuelt idézte: "Semmi sincsen inkább szívemben, mint Gyermekeimnek s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni." MOTESIKY ÁRPÁD 6
