A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
HÉT ELŐ MULT Majer István Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az ünneplő Kürti közönség előtt egykori plébánosukról, a neves múlt századi népismereti íróról, népnevelőről, jeles egyházi személyiségről, Majer Istvánról beszélhetek itt. Ha megengedik, akkor most nem sorolom elő a jeles férfiú életútjának egyes állomásait, itt Kürtön amúgy is ismert érdemeit, hanem a számomra kiszabott idő alatt inkább hadd gondolkodjak el hangosan azon, hogyan él Majer István emléke a mai kürtiek tudatában, s ennek a látszólagos múltbarévendésnek ma vajon milyen jelentősége lehet? Korabeli leírásokból tudjuk, hogy az itt eltöltött szűk egy évtized alatt mi mindent tett a faluért, annak népéért, "akinek volt papja, tanítója, mindene”. Vasárnapi iskolát szervezett, a tanulóifjúság számára különféle mesterségek elsajátítására alkalmas tanfolyamokat indított el, az ott készült termékekből kiállításokat rendezett, a legügyesebbeknek külön jutalmakat ajánlott fel, "a jó kürthi gyermekek számára" betlehemes játékot írt, a helyi iskola támogatására alapítványt tett és még sorolhatnám, szinte a végtelenségig. Tehát akkor nyilván szerették őt hívei. Azt is tudjuk, hogy ő is nagyon jól érezte magát kürti plébánosként, s állítólag később is gyakran mondogatta, hogy élete legszebb esztendeit töltötte Kürtön. De vajon hogy él az emléke a mai kürtiek tudatában? És itt elsősorban nem arra a tudatos hagyományápolásra, már-már kultuszra gondolok, aminek eredményeként például a helyi Rocroi 2600 lakosú város Észak-Franciaországban, Ardenes megyében, két és fél kilométernyi távolságban a belga határtól. Minden francia diák ismeri a nevét, mert ott győzte le a legyőzhetetlennek hitt spanyol gyalogságot. Enghien herceg, XIV. Lajos unokatestvére, 1643. május 19-én. A győzelem után a Napkirály elhatározta, hogy a jelentéktelen kis községből bevehetetlen erődöt csinál, s Vauban hadmérnök utasítására olyan várat építettek a katonák az akkori spanyol Belgiummal szemben, amelyet valóban soha nem vehettek be támadó hadak. Most is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején, teljes épségben, különleges csillag alakjával, hegyes bástyáival, tömör vódősáncaival, megerősített lakóházaival, kaszárnyáival, felvonóhídjaival. A mellette lévő szétszórt falvak közül két kis tanyacsoportra figyelhetünk fel, melyeket Les Hongreaux-nak hívnak. Ellenállhatatlanul emlékeztet a magyarok francia nevére: Les Hongrois-ra. Lehet-e valóban köze a magyarokhoz ennek az isten háta mögötti ardenes-i falunak, mely alig ötven házból áll? A válaszért a XVIII. századba kell visszatekintenünk, amikor is Esterházy Antal kuruc vezér II. Rákóczi Ferenccel együtt 1713-ban Franciaországba menecserkészcsapat az ô nevét vette fel, halála évfordulóján kiállítást rendeztek tiszteletére, vagy időről időre meglátogatják esztergomi sírját. Nagyon lényeges, tiszteletet parancsoló gesztus, illetve folyamatos tevékenység ez, s mindenképpen folytatni kell. Ennél azonban sokkal, de sokkal fontosabb az a spontán emlékezet, aminek köszönhetően a falu egyszerű népe tudatában él. Mert igenis bátran kijelenthetem, hogy Majer István emléke, mindenféle tudatos emlékfönntartástól, hagyományápolástól függetlenül, saját tetteinek tükrében, azóta is élénken és spontán él a falu népe körében. Bizonyítja ezt többek között az, hogy a helyi hagyomány szerint "vót egyszer itt egy Major pap, aki megtelepítette azt a finom, ropogós cseresznyét". Ugyancsak emlékeznek rá, hogy a filoxéra elleni védekezéshez milyen tanácsokat adott; 1861-ben megjelent kis dolgozata Kürt történetéről azóta is terjed, kézről kézre adják és másolják le az emberek... Olykor már nem is tudják, hogy kitől származik az eredeti szöveg. Ám ez nem baj, hiszen éppen ez az út vezet az igazi örökkévalósághoz! Gondoljuk csak meg, milyen nagy dolog ez! Több mint száz esztendő távlatából emlékeznek rá! Rettenetesen nagy idő! S tudják, hogy "volt itt egy Major pap"! Az eszembe ötlik, hogy a minap órák hosszat kellett azon tűnődnöm, ki volt az 1989-es változások után az első szlovák miniszterelnök, míg nagy nehezen rájöttem, pedig újságolvasó, tévéhíradó-néző kült. A fia, Esterházy Bálint József, felajánlotta XV. Lajosnak, hogy négy zászlóaljból álló huszárezredet toboroz erdélyi magyar katonákból. A király engedélyezte új lovas alakulat 1735. január 27-én bevonult Rocroi városába. Ettől kezdve Esterházy ezrednek nevezték. Most is létezik: ez a második francia huszárezred, mely a Pireneusokban állomásozik. Bálint József feleségül vette Philippine de La Nougaréde de La Garde dél-francia grófkisasszonyt, tőle született 1740-ben fia, kit Bálint Lászlónak nevezett el. Tízéves korában a fiú a volt lengyel király, Szaniszló lotaringiai fejedelem udvarába került apródnak, s már a 12 éves korában alhadnagyi rangot kapott Bercsényi magyar származású francia tábornok vezérkarában. Részt vett a hétéves háborúban és vitézségéért alezredes lett Bercsényi hadseregében, majd új huszárezredet verbuvált, mely manapság a 3. francia huszárezred. Ez is Rocroiban állomásozik. A bátor magyar katonára özönlöttek a kitüntetések, címek, fényes állások. Többek között Rocroi kormányzójává nevezte ki az új király XVI. Lajos. Abban az időben, a kis észak-franciaországi város valóságos magyar kolónia volt. Nem ember vagyok, akit a tájékozódás igénye szintjén talán még érdekel is a politika... S annak pedig mindössze öt esztendeje! Bizony nagyon elgondolkoztató dolgok ezek, s arra intenek: jobban oda kell figyelnünk az ilyen Majer Istvánokra, mert bár a mostani ünnepelt valóban kiemelkedő egyéniség volt, de kisebbnagyobb hasonmásai százával voltak-vannak az országban. Ők a Gárdonyi megrajzolta fáklyák, akik átsegítették mindenkor népünket a nagypolitika boszorkánykonyhájában kifőzött szörnyűségeken. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán vagyunk! A kürtiek tehát már megtalálták azt a személyiséget, akire fel lehet nézni, akitől még ma sem szégyen tanulni! Végezetül azt kívánom, hogy tartsák is meg jól emlékezetükben, s tanuljanak tőle! Persze ne a kosárfonást, a filoxéra elleni védekezés módjait vagy azt, hogy milyen iskolapadba ültessük gyermekeinket. Erre ma már vannak korszerű példák, módszerek. Szemléletmódot tanuljunk tőle állandóan, azt a nyitottságot, a folyamatos tanulni- és tanítani vágyást, ami Majer István sajátja volt és minden haladás alapvető feltétele. S végezetül, hadd kívánjam innen Kürtről másoknak is, más települések, kis és nagyfalvak, városok népének, hogy ki-ki találja meg a maga Majer Istvánát... Többek között ők a biztosítékai annak, hogy valóban hazára leljünk szülőföldünkön, s manapság csak ez jelenthet számunkra igazi biztonságot! LISZKA JÓZSEF *Elhangzott 1994. november 26-án, Kürtön, a Majer István mellszobrának leleplezését követő ünnepségen. csoda tehát, ha ezeket a helyeket, ahol a magyar katonák lovaikat tenyésztették Hongreaux-nak nevezték az ottani francia parasztok. Alighanem azért is, mert a huszárok általában csak kiherélt lovakon harcoltak, és franciául a lóherélóst így mondják: hongver. A francia forradalom kitörése után egy évvel Esterházy Bálint József kivándorolt Aachenbe és onnan Lengyelországba. Ott halt meg 1805. július 23-án, a II. Katalintól kapott grodeki birtokon. Ő eltűnt, de megmaradt mostanáig a magyarok emléke Rocroiban. (VH) FRANCIA FALU - MAGYAR MÚLTTAL Ahol a Bercsényi huszárezred született 11
