A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
FIGYELŐ m ivünk fsuöme Nyelvi különfejlődési tendenciák a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában A szlovákiai magyar nyelvhasználatnak a magyarországiétól mutatkozó eltéréseit csak akkor tudjuk valóban meghatározni, ha jobban megismerjük a magyarországi nyelvváltozatokat. Például az operál (műt) ige vonzata a standard magyarban -val/-vel rágós: pl. epével operál valakit-, esetleg birtokos szerkezetet használunk: megoperálták valaki epéjét. Mivel a megfelelő szlovák ige (operovať) vonzata na elöljárós, Jakab István A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései című tanulmányában ezt írja: "Az erősebb szlovák nyelvi hatású közegben élő vagy dolgozó személyek nyelvhasználatában figyelhető meg ez a jelenség (t.i. a szlovákos vonzat), némely magyar ige mellet} a szó szerint lefordított szlovák vonzat jelenik meg: vakbélre operálták — operovali ho na slepé črevo (helyesen: vakbéllel)". Nos, ezt a vonzatot is vizsgáltuk egyik kérdőívünkben. Az adatközlőknek a következő mondatban szereplő hiányos szóalakot kellett kiegészíteniük: Nagyanyám kórházban van, tegnap operálták épé... A szlovákiai gimnazisták válaszaiban várakozásunknak megfelelően jelentkezett a -re rag. A nyugat magyarországi Csorna középiskolájának diákjai ugyanakkor a -val/-vel ragot vagy a birtokos személyjelet írták be. A kelet-magyarországi tokaji adatközlőink közül viszont 51,9 % választotta a -re ragot, s csak 26,4 %-uk a szabályos -val/-vel ragot. A -re ragot választók kb. 50 községben élnek Tokaj környékén, ugyanakkor egy-egy helységből különböző válaszokat kaptunk, a legtöbb -re rágós válasz (8) taktaharkányi diáktól érkezett, 4—4 pedig Sátoraljaújhelyből, Tokajból és Bodrogkeresztűrból. Természetesen nem lehet kizárni egyfajta szlovák vagy szláv szubsztrátum létét ezen a területen, de ennek régebbi keletűnek kell lennie, mert például Ján Siráckynak a 18. századi magyarországi szlovák telepítésről írt monográfiájában e települések közül csak Sátoraljaújhelyei és Tokajt említi, mint olyan községeket, ahol szlovák telepesek éltek. Mellesleg a legtöbb -re rágós adat nem is a határmenti területről, hanem a Tisza mellékéről származik. Hasonló válaszokat kaptunk a szécsényi mezőgazdasági szaktanintézet diákjaitól is: 72 %-uk részesítette előnyben a -re ragot. Az is igaz viszont, hogy az ipolysági iskolások közül 10 %-kal többen választották ezt a ragot. Úgy tűnik tehát, hogy a -ra/-re rag használata ebben a szerkezetben nyelvjárási sajátosság; szükséges volna meghatározni izoglosszáját is. A jelenlegi kutatási eredmények mindenesetre arra utalnak, hogy nálunk elterjedtebb, mint Magyarországon, s ebben nyilván szerepet játszik a szlovák vonzat hatása is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egymástól független, de azonos irányú fejlődést sem. Itt két példát említenék: a feljátszik igét és az anyaságit. Mindkettő használatos Szlovákiában, s véleményünk szerint szlovák hatásra terjedt el. Jakab István egyértelműen a szlovák nahrávať és nahrávka hatásának tulajdonítja a feljátszik sző létrejöttét. Bár Magyarországon ilyen értelemben valóban a felvesz és a felvétel a használatos, olykor előfordul a feljátszik is: magam is hallottam a Magyar Rádióban egy 14 A HÉT magyarországi zenésztől ezt a szót. Jakab István is utal arra, hogy a magyarban van lejátszik és átjátszik ige, s valószínűleg ennek analógiájára jön létre - egyelőre csak alkalomszerűen - a feljátszik. Mivel ezt a szót magyarországi beszélőtől hallottam, aligha feltételezhető, hogy szlovák hatásra élt volna vele. Ugyancsak egy magyarországi, egy tatai olvasó írta a Magyar Nők Lapjában megjelent levelében, hogy anyaságon van. Az az érzésem, hogy a szlovakizmusokkal lassan úgy leszünk, mint egykor a germanizmusókkal voltunk: ott is szlovakizmust "szimatolunk", ahol nincs. Az Anyanyelvűnkért Alap pályázatára beküldött egyik munkában például az olvasható, hogy a visszahív ige (pl. visszahívták a frakcióvezetőt) szlovák hatásra (<odvolať) alakult ki. Tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen ez a szó Magyarországon is használatos. Természetesen azonos szerkezet esetén valóban nehéz megállapítani, hogy a mi esetünkben egy-egy szó létrejöttét, használatát nem éppen az azonos szerkezetű szlovák szó vagy kifejezés motiválta-e. Véleményem szerint azt is meg kell különböztetni, hogy a különfejlődés mely nyelvváltozatokat, stílusokat érinti. Mivel a hivatalos érintkezés és részben a közélet nyelve (főleg írásban) a szlovák, a közéleti-hivatalos nyelvhasználatban érhető tetten leginkább a szlovák hatás; annál is inkább, mert a megfelelő magyar mintát meg sem ismerjük. Sok témáról tudomást szerzünk a tömegtájékoztatás révén, s ezáltal ha passzívan is, de megismerjük a magyar kifejezéseket, addig alig akad szlovákiai magyar, aki kitöltött volna egy magyarországi űrlapot, megismerkedett volna magyar hivatalos irattal. Én legalábbis úgy látom, hogy tovább hagyományozódnak az öröklött magyar minták, s ezek keverednek a szlovák mintákkal (pl. meghívók, értesítések). Természetesen különbség mutatkozik az írott és a beszélt szövegek között is, hiszen írásban a közvetlen szlovák átvételek csak ritkán jelentkeznek, az írott szövegekre inkább a közvetettebb hatás a jellemző, a beszélt nyelvben viszont gyakran előfordul a kódváltás, de az átvétel is. A szlovákiai magyarok nyelvhasználatában természetesen kimutathatók közös vonások, általánosan használt sajátságosán szlovákiai magyar fejlemények, a beszélőközösség azonban e tekintetben is tagolt: a szlovák hatás, de tágabb értelemben véve is a standard magyartól való eltérés a szlovák iskolát, főleg alapiskolát yégzettekre a leginkább jellemző. Az anyanyelvi iskolának tehát mindenképpen meghatározó szerepe van az esetleges nyelvi különfejlődés meggátolásában, mert lényegében ez az egyik legfontosabb színhelye a magyar köznyelv elsajátításának. Milyen konkrét nyelvi megnyilvánulási formái vannak a magyarországi nyelvhasználattól való eltérésnek? A legfeltűnőbb a szlovák szavak használata, ezzel olyan sokat foglalkoztunk, hogy bővebben nem szeretnék kitérni rá. Sokkal kevésbé feltűnőek viszont a következő jelenségek: Az idegen szavak használata elsősorban az írott nyelvre a jellemző. A szlovákban gyako■? * ribbak az idegen szavak, s ez kihat a szlovákiai magyar nyelvhasználatra is. A szlovákiai magyar sajtó például olyan idegen szavakkal is él, melyek a magyarban már elavultnak tekinthetők, esetleg más jelentésűek, pl. novella, novellizáció, grémium, konverzió, legiszlatív tanács, restitúció, lusztráció, expertízis stb., sőt ezek némelyike szinte szakszó értékű. Elég általános egy-egy szó jelentésének kibővülése (mint a tükörfordítás sajátos esete), pl. iskolázás, bazár (használtcikk-kereskedés), börze (piac), fal (szekrénysor). Ugyanazt a dolgot, fogalmat, jelenséget mi a magyarországiakétól eltérő módon nevezzük meg. Ennek klasszikus esetei az alapiskola - általános iskola, pionír - úttörő stb. Ebbe a csoportba tartoznak azonban a következő szavak is: munkahivatal - munkaügyi központ, bejárat - lépcsőház, nanuk - jégkrém stb. A különfejlődés sajátos és leginkább rejtett esetei azok, amikor a magyarban meglévő változatok közül a szlovákiai magyarok azokat részesítik előnyben, melyek szemantikai vagy morfológiai, esetleg szintaktikai szerkezetüket tekintve azonosak a megfelelő szlovák elemmel. Vizsgálataink tanúsága szerint például nálunk a balkon, Magyarországon viszont az erkély az elterjedtebb. A diákok nálunk intemátus-ban (vagy még inkább intri-n) laknak, magyarországi társaik pedig kollégium-ban vagy kolesz-on (Kelet-Magyarországon pedig köti-ban). Kutatásaink azt mutatják, hogy a női foglalkozásnevek esetében a szlovákiai magyarok nemcsak a tipikusnak tekinthető női foglalkozásnevek (pl. óvónő, tanítónő) esetében választják a -nő utótagos formát, hanem máskor is (pl. mérnöknő, vezetőnő), de mindenképpen gyakrabban élnek vele, mint a magyarországi adatközlők. A magyar igealakok szintetikus jellegüknél fogva nemcsak a beszélő számára és személyére, hanem a mondat tárgyára is utalnak, ezért - főleg az egyértelmű első és második személyű tárgy esetében — felesleges személyes névmással is jelezni azt. A szlovákban viszont a grammatikai tárgy kivétele szükséges. A szlovákiai magyar adatközlők vélhetőleg ezért választották nagyobb százalékban a névmási tárgyat tartalmazó mondatot, mint a magyarországiak: Tegnap láttalak téged a tévében. - Tegnap láttalak a tévében. A nyelvi különfejlődésnek azonban nemcsak ilyen "pozitív", vagyis tényszerű, egy-egy szóban, szerkezetben megragadható megnyilvánulásai vannak. Különfejlődésnek kell tekinteni azt is, ami nincs, pontosabban azokat az újdonságokat, melyek Magyarországon mint centrumban keletkeznek, ám nem jutnak el a periférikus helyzetű szlovákiai magyar nyelvbe/nyelvhasználatba. Mindent megértünk ugyan, viszont nyilván vannak olyan (újabb) nyelvi fejlemények, melyeket aktívan nem használunk. Azt is meg kellene vizsgálnunk, miben különbözik például a szlovákiai magyarság egyes konkrét csoportjainak aktív és passzív szókincse a megfelelő magyarországi csoportétól. Végül szóljunk néhány szót a jövőről is. Ma még nehezen látható előre, milyen irányt vesz nyelvünk fejlődése, hiszen ez számos különböző tényező együtthatásától függ. A már említett vizsgálatainkba bevont szlovákiai magyar adatközlők döntő hányada mindenesetre úgy véli, hogy a nyelvi különfejlődéstől való félelem alaptalan, hiszen a határ közelsége és a kapcsolatok intenzívebbé válása miatt, valamint a tömegkommunikációs eszközök jóvoltából állandó kapcsolatban vagyunk a magyarországi nyelvhasználattal.
