A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-05 / 32. szám

CJZomorúan ücsörögtek a magyar csapat ^ játékosai 1949 májusában, a Prágából Budapestre száguldó vonatban. A 2:5-ös vereséggel senki nem számolt, még Sebes Gusztáv sem, akinek ez volt a bemutatkozó mérkőzése a csapattal. Otthon több szakember és sportújságíró azt javasolta az MLSZ vezetőségének, hogy Sebestől vonják meg a bizalmat, és a következő mérkőzésen már ne ő üljön a csapat kispadján. De ez nem következett be. Az

A válogatott, a híres aranycsapat kispadján Mándi Gyula szövetségi edző (balról) és Kreisz László főorvos (jobbról) társaságában

Aki végigverette a világot

osztrákok ellen is ő maradt a szövetségi kapitány, és a magyar tizenegy — már átformált csapattal — 6:l-re verte a "sógorokat". Sebes már 1945-től ott volt a csapatnál segédedzőként Gallowich Tibor, illetve Guttmann Béla mellett. 1949-től 1956-ig 66 alkalommal vezette a magyar nemzeti tizenegyet.

Sebes Gusztáv, már a második világháború idején részt vállalt — ha kis mértékben is — a kommunista párt és a magyar ellenállók hívei közt a németek elleni harcban. Amikor a Hungáriát 1940-ben megszüntették, személyesen tiltakozott több játékostársával Gidótálvy miniszteri biztosnál. Sőt a zsidó származású és örökké "emtékás" Brüll Alfréd (akinek szállodái voltak Nizzában), is hazajött külföldről, de ő is eredménytelenül próbálkozott az említett miniszternél. Később, hasonlóan Braun "Csibihez" (aki akkor Oslóban edzősködött) őt is elhurcolták és kivégezték. Sebes könyörögve kérte Brüllt, hogy menjen azonnal vissza Franciaországba, de a híres mecénás vagy naiv volt, vagy túl becsületes —, azt válaszolta Sebesnek: "Gusztikám, nekem most itt a helyem, semmit nem követtem el, és én magyar vagyok." Sebes Gusztáv is éveket töltött Franciaországban és a billancourt-i Renault-cégnél is dolgozott. 1986-ban 80 évesen érte a halál, nem sokkal könyve (Örömök és csalódások) megjelenése után. A válogatott csapatból 1956-ban "búcsúzott" (lemondatták) és megint a csehszlovákok elleni mérkőzésen.

Az a bizonyos 1954-es vb-döntő őt is alaposan megviselte. Annak idején bezúzták lakása ablakait, és az 1956-os forradalom idején, még be is lőttek hozzá. Még 80 esztendősen is kapott fenyegető leveleket. A döntő (2:3) elveszítése után, szomorúan sétálgatott Szepesivel a magyar csapat szálláshelyén a solothoumi-parkban. Keményen oda is mondta a népszerű

kommentátornak: "Ti szemetek, Ti vagytok az oka mindennek, mert Te a rádióban, az újságírók meg a lapokban nagyítják fel a dolgokat." E szavakat Sándor "Csikartól" tudom, aki akkor nem mint tartalékjátékos, hanem mint néző (!) volt kinn a vb-én. Erre a vb-re egy sztahanovista gyalust (ő volt az ország legjobb gyalusa) is kivittek egy sportvezető helyett — egy bizonyos Pióker Ignácot. Szegény, ő jó melós volt, nem is tehetett arról, hogy az elvtársak többször is kitüntették és besorolták a kommunista pártba. Amikor 1956-ban kitört a forradalom, az a Pióker annyi verést és pofont kapott, mint a köszörűs lova. Amikor az emberek megpillantották az utcán, egyből rámutattak: "Aha, ott jön a "vörös Pióker" — pofozzuk meg."

A Bozsik "Cucuról" írott könyvben Sebest is megszólaltatták. A könyv elkészült, elolvasták a kiadó szerkesztői, lektorok stb. Később a Franklin-nyomdából felhívta őt egy szedő, hogy a könyvben van egy mondat, amely az adott összefüggésben félreérthető, de senki sem vette észre. Sebes Gusztáv szájába a következő mondatot adták: "Még ma is kapok

rágalmazó leveleket, azt hiszem többet érdemelnék..." A "többet érdemelnék" helyébe, így bekerült a "több elismerést" érdemelnék. 1956 novemberében személyesen haza akarta hívni az akkor — Nyugat-Európában feketén portyázó csapatot, amely Hungária név alatt még Dél-Amerikába is eljutott (a csapatot Östreicher Emil a Honvéd egykori pénztárosa vezette, később Spanyol- és Olaszországban játékos ügynök), ahol 10 ezer dollárért játszanak (egy Mercedes ára akkor 2000 dollár volt) és káprázatos eredményeket értek el. A csapat tagjaira — főleg Kocsisra, Cziborra és Puskásra, nagyon lesújtóan hatottak az otthonról kapott hírek. Egy belga újság még Puskás halálhírét is közölte. Ennek ellenére több játékos —

1957 telén — haza merészkedett (Bozsik, Grosics, Szusza, Hidegkúti, Tichy, Machos stb.). Egy bizonyos Nagy Marcell keményen szorgalmazta Puskásék megbüntetését. Az a kommunista Nagy Marcell, akinek már a zsebében volt az Ausztráliába szóló kivándorló levél, és a Horthy-rendszerben is komoly pénzügyi funkcióban foglalatoskodott. Még 1960-ban, a római olimpia idején (ekkor Sebes a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke volt) tett egy titkos kísérletet (állítólag Kádárék is beleegyeztek), hogy Öcsit hazahozza. Személyesen ment el Madridba a Real—Penarol Világ Kupa döntőre (Puskás két gólt rúgott — 5:1), és a győzelmet Puskás lakásán ünnepelték. Sebes mindent bevetett, hogy a "száguldó őrnagyot" meggyőzze, de ő nem állt kötélnek.

Az 1952-es helsinki olimpia után több hazai újságíró megkérdezte a neves edzőt, hogy milyen rendszerben játszott a magyar válogatott. E kérdés többször is elhangzott.

— "Hazádnak rendületlenül" — felfogásban vágta ki magát keményen Sebes. Megesett, ha ritkábban is, hogy az aranylábú fiúk is vereséget szenvedtek. így volt ez 1949-ben is — amire e írásom bevezetőjében már utaltam — a csehszlovákok elleni 2:5 után. A meccs után nyomott volt a hangulat. De a vonaton lassan oldódott a levertség és mire magyar földre értek, már daloltak is a játékosok. A kedélyes nótaszó hallatán egy állomáson valaki felszólt az ablakban könyöklő Sebesnek.

— Inkább futballozni tanította volna meg őket, mint énekelni.

Valahogy Sebes Gusztávot sem tudják a "helyére" rakni a sporttörténészek. 1985 tavaszán a magyar TV-ben Vitray Tamás egy Sebessel készült interjúban találóan jegyezte meg: "Remélem, egyszer majd megbocsátják a sikereit Guszti bácsi."

BABIÁK LÁSZLÓ