A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
ERDEKESSEGEK HÉT SZÁRNYAS UJJAKON Több mint ötvenmillió esztendeje, az eocén korszakban fejlődött ki a rovarevö ősöknek ez a különös utóda, cickányok és vakondok közeli rokona. Mintegy kilencszáz faja az összes emlősfajok körülbelül negyedét teszi ki. Igen életképes, elterjedt és szapora. Az emberek legfeljebb azt tudják róla, hogy ultrahangos radarral tájékozódik, és többnyire babonásan rettegnek tőle, pedig alig ismerik. Az antropológusok legalább háromszáz éve tudják, hogy a denevér szárnyát ugyanolyan formájú és elhelyezkedésű ujjpercek alkotják, mint az emberi kezet. Vagyis a denevér szárnya nem más, mint megnyúlt alsókar és — a hüvelykujját kivéve — rendkívül hosszú ujjak, amelyek két vékony bőrréteg között helyezkednek el. A kifejlett rovarevő denevér a szárnyával üti le a zsákmányát is, csak azután ragadja meg a lábával, azaz a szárnyát kézként is használja. Ezért is kapta az emlősöknek ez a különös rendje a Chiroptera (kéz-szárnyú) nevet. A denevérszárny fejlődése érdekes folyamat. A legtöbb denevérfaj ötvenhatvan napon át növekszik az anyaméhben, s az embrión még a harmincötödik napon sem mutatja semmi, hogy repülő emlős lesz belőle. Csupán a negyvenedik nap után indulnak az embrió ujjai drámai fejlődésnek, és csak közvetlenül a kis állat megszületése előtt lépi túl az ujjak hossza az alsókar hosszát. Bár a denevér legmeghökkentőbb része kétségtelenül a szárnya, vannak egyéb egyedülálló anatómiai sajátosságai is. Már a születésekor megvannak rendkívül görbe tejfogai — bizonyára ezekkel ragadja meg szopáskor az anyaállat csecsét —, ám ezeket más emlősöknél jóval korábban, még az elválasztás előtt elveszíti. Ráadásul a táplálékot megőrlő zápfogai, amelyeknek nincsenek tejfog elődei, már a magzati szakaszban fejlődésnek indulnak. A felnőtt fogazat korai kifejlődésére azért van szükség, hogy mihelyt a kis állat repülni kezd, nyomban felnőtt táplálékot tudjon fogyasztani. A születés utáni első három hétben a kis denevér szárnya még gyorsabban növekszik, mint a születést megelőző szakaszban. Ám amikor a fiatal állat először kísérli meg a repülést, úgy négyhetes kora táján, ez még nem megy simán. Nagyobb denevértanyák táján nem ritka látvány, amint az apró denevérek gyalogosan igyekeznek vissza biztonságos hálóhelyükre. Ebben az életszakaszban meglehetősen sok állatka pusztul el. Nem is csoda: a szárnyuk folyamatosan nő, és ahányszor repülni próbálnak, az állandóan változó alakú és nagyságú szárnynak mindig mások a repülési tulajdonságai. Képzeljük csak el, mi lenne, ha miközben vezetni tanulunk, állandóan változna gépkocsink gyorsulása és forgékonysága! Mi sem kerülhetnénk el a katasztrófát. A fiatal denevérnek szinte egyszerre kell elsajátítania a repülést és a vadászatot, hiszen rengeteg rovart kell bekebeleznie ahhoz, hogy elegendő "üzemanyagot" biztosítson repülés közben percenként több mint ezeregyszázat verő szívének. Ám ha sikerül átvészelnie a növekedés nagy kalandját, ha nem esik mosómedve vagy borz, kígyó vagy prérifarkas áldozatául, sötétben is pompásan tájékozódó, sajátos "radarjával" zsákmányt és csapdát egyaránt fölismerő boszorkányos ügyességével a kis őslény azt bizonyítja, hogy denevérnek lenni rendkívül sikeres vállalkozás. A Natural History nyomán Kopernikusz udvarol? Szó sincs róla, hiszen szemmel láthatóan hidegen hagyja őt a csinos hölgy. Kopernikusz egyébként sem nőügyeiről volt híres, hanem arról, hogy kitartóan kémlelte az eget. Ezzel nagyjából el is telt az élete, ám nem hiába. Rájött ugyanis arra, hogy nem a Föld, hanem a Nap a bolygórendszer középpontja. Ptolemaiosz sem rajongott volna hősünkért, mert az ő elmélete dőlt volna romba. Mit sem bánja ezt a képünkön látható múzeumlátogató, aki közelről figyeli a Mestert, illetve Heinrich Apel szobrát. Az ékszerek királya Ne a hölgyet nézzék, bár ő is szép, hanem a fejdíszét! Az 1830-ban Charles Christof le által alapított műhelyben készült, ahová királyok, császárok jártak ékszert készittetni. A kis bolt mára híres alkotóműhellyé nőtte ki magát. Itt készültek a század első éveiben a legszebb arany és ezüst ékszerek. Bár Christofle már nem él, a cége a mai napig népszerű. A képünkön látható fejfedő — Jean Barthet munkája — a legendás műhelyben készült darabokból. 41
