A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-23 / 52. szám

KIN- ES KECSKERIMEK Darázsfészek A padláson darázs vala, onnan áradt varázsdala. Angolna halászat Angol tóban angol nádak közt fogtam az angolnámat. A férj dohogása Ne erőltesd Flóra, szádat! Este van már, szóra fáradt. Sorrend Előbb jön a társasház, utána a házastárs. Benzináremelés Drágul Szása szágul­dása. Az anya korholja fiát Mit kaptál e házassággal? Egy vén banyát nádas házzal? Elhanyagolt lakónegyed Ó, micsoda lakónegyed! Rajzanak a fakó legyek. Időjárás Az ég borul, az ég derül, megveszteget­hetetlenül. Ilyenek az esztéták Köröttem e pár esztéta olyan, mint a száraz tészta. Lopott játék A vásárban Anti lopott egy műanyag antilopot. Bankrablás Kirámolták az új bankot, elcipeltek nyolc zsák bankót. Holdas éj Szemben a zord meredéllyel, a Hold feléd mered éjjel. Képzelgés Poharamban lopott szesszel, koccintgatok Szophoklesszel. A főnök félelme Mert fegyelmet követelek, bosszúállón követ Elek. Szerelem Jó neked, hogy Karolád, vágyakozva karol át. Ukrán buli Megpendült a balalajka, kezdődhet a kalamajka. Donát búja Azért olyan komor Donát, elkötötték komondorát. Költő Költőnk, ez a kóbor szellem, tudja, mint lesz szóból kellem. Elutasítás Tíz perc múlva talán bánom, de most nem kell banán tálon. Bankrott Kiürült a ládafia, azért olyan fád a Lia. Dénes György ördögi csábítás Brigitta Harglade mezítláb és fürdőruhában gyorsan leszaladt a lépcsőkön. Mindjárt éjfél, s ilyenkor senki sem tartózkodik az öböl strandján. Belevetette magát a habokba. Most nem akart gondolni semmire. A lubickolás után a testét befedte egy hatalmas törülközővel, majd felkapaszkodott a lépcsőkön, és egy bokor mellett cigarettára gyújtott. Egy fiatalember lépett az aszfaltra, a táskáját letette maga mellé. A villa felé indult, de a bejárati ajtót óvatosan megkerülte, s eltűnt a bokrok mögött. A hátsó ajtó előtt megállt majd sürgősen munkához látott. Sorra próbálgatta a kulcsokat. Végül besurrant a lakásba. Egyet-kettőt villant a zseblámpa. Egyik zsebéből a ház tervrajzát szedte elő, s átsétált a dolgozó­­szobába. Minden értesülés, minden adat pontos. A házvezetőnő nem csapta be. Most azt tehet a Wancover-házban, amit akar. A turisztikai szezon nagy kihívás. Sokat látott, sokat tudott, hiszen szobapincér volt az egyik előkelő szállodában. Na, szóval a Wancover-család házon kívül tartózkodik: az úr, a madam és a girl. Bálba mentek. Hol is van az a páncélszekrény? Az egyik Cézanne-kép mögött a falban. Először mégis az íróasztalnak esett neki. 10 000 frankot talált. Harminc perc múlva nagyot kattant a páncélszekrény zárja. A betörő azonnal a nehéz fémdoboz után nyúlt. Aranyat talált benne. Több borítékot is megvizsgált, de az értékpa­pírokhoz nem értett. Szigorúan bizalmas, olvasta le az egyikről. Nem érdekelte az ügyfél magánélete. Az ékszeres doboz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A madam és a csemetéje minden bizonnyal súlyos ékszerekkel csörtetve vonultak be a bálterembe. A doboz alján mégis talált egy diadémot. Vagyon! A pénztárcában némi pénz, ez is valami. Végül a dobozt meg a pénztárcát visszadobta a páncélszek­rénybe. — Befejezte végre? Brigitte meggyújtotta az állólámpát. A kezében revolvert szorongatott. A betörő megdermedt: először érték tetten. Csak nyögni tudott. — Én... én... szeretném megmagyarázni. — Emelje a karjait a magasba, fiatalember. — Nincs nálam fegyver... — Még csak lopni sem akart, mi? A szobapincér hallgatott. Csak nézte a gyönyörű bikinis leányt, aki hidegvérrel tartotta sakkban. Megpróbált magya­rázkodni. — Súlyos anyagi problémáim vannak, emiatt törtem be az édesapja villájába... ön... nem ment a bálba? — Édesapám majdnem elvesztette az eszméletét, amikor közöltem vele, hogy a házban maradok. Valaki megmondta magának, hogy ma bálba megyünk. — Értesíti a rendőrséget? Könyörgöm,., ne hívja a zsarukat. Ha mégis megteszi, nekem végem. — Tudja mit? Meneküljön — mondta Brigitte szárazon. — Meneküljön, de lóhalálában. A betörő nem akart hinni a fülének. — Elenged? — El. Mire vár? Meneküljön! A betörő el akart surranni a leány mellett, de Brigitte éles hangon megállította: — Hoppá! Vissza a pénzt meg az ékszert! A hotel alkalmazottja gyorsan letette az asztalra a pénzt és a diadémot, majd gyors léptekkel elhagyta a villát. Menekült, akár a nyúl. Brigitte mosolyogva végigsétált a termen. Milyen szeren­cse, hogy nem kapott szobát a szállodában. Először feldühödött, s arra gondolt, hogy megint a gépkocsiban tölti az éjszakát. Most azonban madarat lehetett vele fogatni. Ha nem rohan le a partra, akkor sohasem leplezi le a betörőt. — Színészi tehetségem elsőrangú — szögezte le magában a tükör előtt. — Az a marha betörő nem vett észre semmit!... Brigitte eljátszotta a gazdag lány szerepét, azét, aki nem akart elmenni az öreggel a bálba. A betörőt tulajdonképpen egy öngyújtóval rémítette meg, tartotta sakkban, de a félhomályban nem lehetett észrevenni, hogy mit tart a kezében. A pénzt és a diadémot betette a táskájába, és elhagyta a villát. Most irány a város, nagylában élhet néhány hónapig. Egyszer egy egyetemistának is felragyoghat... Belépett egy szerényebb szállodába. — Nincs szabad szobánk — mondta a portás. — Hát akkor most mit csináljak? — Menjen a Hiltonba, hölgyem. — Nagyszerű ötlet — mondta Brigitte. — Miért ne alhatnék én a Hiltonban? Most már ezt a luxust is megengedhetem magamnak. 42

Next

/
Thumbnails
Contents