A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
HÉT ÉRDEKESSÉGEK KALAPBAN Tipikusan európai emberek földi maradványaira bukkant Victor Mair, a pennsylvaniai egyetem Kína-kutatója. A múmiák egykor barna vagy szőke emberek voltak nagy orral, hosszúkás fejformával és kaukázusi arcvonásokkal. A nagyon jó állapotban fennmaradt tetemek több ezer évesek, és Ázsiából, a mai Kína észak-nyugati tartományából, Xinjiangból származnak. Ilyen, európai kinézetű múmiákat Victor Mair először 1987-ben, a wulumuqi-i múzeumban, Xinjaiang tartomány fővárosában látott. Azóta sem hagyja nyugodni a kérdés, hogy vajon lehettek ezek az emberek, és kerülhettek több ezer évvel arra a vidékre. A kínai politikai helyzet tavaly nyáron lehetővé számára, hogy ellátoarra a helyre, ahol a konzervált tetemeket kiásták. Wapu közelében találta meg Wang Binghua 1978-ban az első különös múmiákat. A kutatók a homokréteg alatt további, fatörzsekkel letakart és sártéglákkal körbefogott sírkamrákba bukkantak... "Mikor ott álltam a tökéletes állapotban megmaradt testek mellett, valamilyen személyes közelséget éreztem. Mintha a kiszáradt testekben még mindig lenne élet" — számolt be Mair első benyomásairól. A száraz klíma, ahol a napi hőmérséklet-ingadozás az ötven fokot is meghaladhatja, gyorsan kivonta a tetemekből a vizet és — hasonlóképpen, mint az 1991-ben az Alpokban megtalált gleccserember, "Ötzi" esetében — konzerválta azokat. A kínai tudósok szerint a wapui múmiák körülbelül a Krisztus előtti 1200. évből származnak. A többi tetemet, amelyeket négy más helységben — a Tian-hegység lába és a Takelemagan sivatag között elterülő vidéken — találták meg, Krisztus előtt 2000 és 300 között temették el. A kutatók összesen több mint száz múmiát ástak ki, melyek nemcsak európaías kinézetükben, hanem öltözködésükben is nagyon hasonlítanak egymásra: élénk színű gyapjú felsőrészt viseltek, bőr- vagy szövetkabátot, lábukon filcből vagy bőrből készült csizmát. A sírokba használati tárgyakat is temettek, agyagedényeket és fafésűket. Néhány női holttest mellett bőrtarisznyákat találtak, melyekben kis késeket és gyógynövényeket helyeztek el, ami bizonyos orvosi ismeretekre utal. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyik férfi nyakán lószőrrel bevarrt sebre bukkantak. A múmiák ruházatának egy darabkáját Victor Mair megvizsgáltatta egy amerikai szakemberrel, aki az eurázsiai textiliák specialistája. Az eredmény: az anyag birka vagy kecske durva külső szőréből, igen fejlett szövési technikával készülhetett. Ebben a korban hasonló textiltermékeket Németországban, Ausztriában és Skandináviában állítottak elő. Van még egy lelet, amely ezeknek az embereknek európai származását támasztja alá: egy fából készült kerékdarabka. Hasonló, három párhuzamos fadeszkából csapokkal összefogott kerekeket Ukrajna füves síkságain használtak az i.e. 3. évezredig. Egy fából készült lószerszám, bőrgyeplők és -ostorok, valamint egy pofaszíj amellett szólnak, hogy a Xinjiangban kiásott emberek jól ismerték a lovat, az is lehet, hogy lovasnóp voltak. Az "idegenek" származását örökítő anyaguk elemzésével lehet majd pontosabban megállapítani. Az eddig rendelkezésre álló adatok is alapos kétséget ébresztenek afelől, hogy a kelet-ázsiai kultúrák, amint azt a tudósok nagy része eddig gondolta, minden külső hatás nélkül fejlődtek volna. "A kínaiak nem voltak egészen elszigetelve a Nyugattól", állapítja meg Mair, és hangsúlyozza, hogy a kultúracsere kétirányú lehetett. Az archeológusok közül többen azt is elképzelhetőnek tartják, hogy sok fontos találmány, mint a kerék vagy a fémfeldolgozás, a nyugati "barbároktól" jutott el a Távol-Keletre. (IPM) A "jelölt hal" A süllőben talált jelölés, melyet a Szlovák Tudományos Akadémia szakemberei helyeztek el a halban A "Látott hal"-ról még annak idején, a múlt század végén (1897) Herman Ottó számolt be a Magyar halászatról írott híres könyvében. "Jelölt hal"-ról ez ideig nemigen olvastunk, pedig van ilyesféle is! A Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Ökozoológiai Intézete 1992 óta foglalkozik halak jelölésével, abból a célból, hogy pontos adatok birtokába jusson halaink vonulását, mozgásterét, életkorát, növekedését, súlygyarapodását stb. illetően. Hogy munkájukat olykor siker koronázza, íme egy hír a magyarországi Sütőről. Kedves atyai jóbarátom dr. Sághy Antal tudósít levelében, hogy Anti fia süllőt fogott a Dunán, melynek hátuszonya alatt egy furcsa jelzést találtak. Mivel tudta, hogy én annak idején mint akadémiai dolgozó mentem nyugdíjba, megkért, nézzek utána a dolognak. Sikerült megállapítanom a süllő hátuszonyára erősített 2 mm átmérőjű, 3 cm hosszú műanyaghengerben elhelyezett felirat: UZE SAV 01232 segítségével, hogy a halat 1993. május 10-én jelölték meg Dunaradványnál a Dunán. Sághy Antal leveléből viszont megtudtuk, hogy a fenti halat 1994. július 27-én fogta ki fia a Dunából, amikor is hosszmérete elérte a 440 mm-t, súlya az 1,2 kg-ot. Egykori kollégáimtól megtudtam, hogy már több visszajelzés van birtokunkban, s egyben kérik az A Hét olvasóit, amennyiben megjelölt halra bukkannak, szíveskedjenek a leválasztott feliratos jelet a hal és a lelőhely pontos megnevezését, illetve a hal hosszméretét, súlyát beküldeni az alábbi címre: UZE SAV, Mánesovo nám. 2, 851 01 Bratislava. A tisztelt olvasó, amennyiben úgy hozza a sors, hogy "jelölt halat" sikerül fognia, úgy a fenti adatok beküldése által egyben részesévé válik egy különleges kutatási programnak. Dr. STOLLMANN ANDRÁS 40
