A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
HÉT hámsérüléseken keresztül juthat be az emberi testbe. A körülmetéltek közt ezért kevesebb a nemi betegség — véli Fels, ám siet hozzátenni — s véleményünk szerint is ez a döntő! —, hogy ehhez hozzájárul a zsidók nagyobb nemi erkölcsössége is. A körülmetélés további előnyét Fels abban látta, hogy az előbőr (fityma) eltávolítása megóv a makk- és fitymagyulladástól. E gyulladás egyik oka ugyanis az ún. fitymafaggyú bomlása, amely különösen a forró égöv alatt igen gyakori. Az iszlám világ közismert vízhiánya miatt a nemi szervek higiéniája is elégtelen, ezért a fitymafaggyút termelő előbőr eltávolítása ilyen szempontból is hasznosnak bizonyult. Fels századeleji állításait kibővítette az angol "rákújság” (British Journal of Cancer) cikksorozata 1947-ben és 48-ban. Szerzője, dr. Kennaway azt állítja, hogy a születésükkor körülmetéltek a későbbi életkorban nem betegszenek meg hímvesszőrákban. Ritka e rák a mohamedánoknál is — ők, Izmáéi példáját követve, később, 3—14 éves korban metéltetik fiaikat. Az ázsiai népeknél viszont — ők körülmetéletlenek — a hímvesszőrák igen gyakori. Két amerikai kutató 1981-ben pedig még ennél is meglepőbb tapasztalatot közölt a cirkumcízió hasznáról — a nőkre nézve! Vizsgálataik szerint az izraeli zsidó asszonyok méhnyakrákja az egész világon a legritkább! R. Doll és R. Pető nem kevesebbet sugall ezzel mint azt, hogy a körülmetélt férfival házaséletet élő feleség védettebb az egyébként gyakori móhnyakrák ellen. Ismerve a rákbetegség keletkezésének többtényezős voltát, hiba lenne a körülmetélést rákmegelőző műtétnek feltüntetni, s rutinszerű elvégzését ajánlani. Már csak azért is meggondolandó a körülmetélés orvosi indok (fitymaszűkület stb.) nélküli végzése, mivel nem teljesen veszélytelen beavatkozásról van szó. Ha ugyanis az újszülött vérzékenységben (hemoflliában) szenved, a cirkumcízió csillapíthatatlan vérzéshez vezethet. Ma jól tudjuk, hogy a vérzékenységért felelős gént a nők örökítik tovább és csak a fiúgyermekek betegszenek meg. Az orvostörténészek véleménye szerint azonban már a biblia-korabeli zsidók sejthették az anya szerepét a betegség létrejöttében. Erre utal az ún. babilóniai Talmudban szereplő történet: "Négy nővér élt Cipporahban. Az első körülmetéltette a fiát és az meghalt. A második ugyanígy járt és hasonlóképpen a harmadik. A negyedik felkereste Simon ben Gamaliel rabbit. Hallván családja történetét, a rabbi ezt mondta: — Ne hagyd fiadat körülmetéltetni." Ugyancsak a babilóniai Talmud — végső formáját Kr.u. 500 körül nyerte el — ajánlotta, hogy "ha egy asszony első fiát körülmetéltette és az meghalt, a harmadikat nem kell körülmetéltetnie". Ma, amikor az ökumenikus gondolkodás egyre nagyobb teret hódít, talán nem volt haszontalan e kis kultúr- és orvostörténeti kalandozás a cirkumcízió körül. S talán ennyi adathoz rögzítve könnyebben a köztudatba kerül újra január elsejének egyháztörténeti vonatkozása is: a nyolcnapos kis Jézus körülmetéltetésének emléknapja. Dr. KISS LÁSZLÓ Gyógynövény-történelem A rebarbara (Rheum) szintén érdekes eredetű növény. Az antik időben úgy használták, mint "mindent hegesztő" szert, és univerzális gyógyszerként alkalmazták. Kínában termesztették, és onnan kereskedtek vele egész Európában a Vöröstengeren keresztül egészen a Volga folyóig. Azért kapta a rheum nevet, mert a Volga folyót régen “Rha”-nak nevezték. Latinul a teljes neve Rheum palmatum, a másik nevét a levele alakja miatt kapta, mert palma - tenyér. A görögök és a rómaiak viszont másféle rebarbarát használtak, a ponti rebarbara gyökerét. Mindez a 10. század idején történt. A következő értékes és egyben érdekes történetű gyógynövény a sárga tárnics (Gentiana lutea), amely Dioscorides szerint az Illír királyról, Gentianról kapta nevét, ugyanis pestis ellen a tárnics gyökerét adta a betegnek. Később Celsus a Római Birodalomban mint ellenmérget ajánlotta. A 15. században úgy alkalmazták a tárnics gyökerét, hogy behelyezték a sebbe, megduzzadt, a sebet jobban kinyitotta, és ezáltal kitisztult a gyulladás. Mint már hasonló keserű gyökeret, ezt is lázcsillapítóként alkalmazták. Még egy hatása van: használható a bélparaziták ellen is. A martilaput (Tussilago farfara) a középkorban a gyógyítók úgy alkalmazták, hogy a tűzön égették, és ennek a füstjét lélegeztették be a betegekkel. Valójában innen számítódik az első száraz inhaláció (begőzölés). Először megvárták míg a ciprusfa a tűzön izzani kezd, és akkor szórták rá a száraz martilaput. Mivel a martilapu levelének a felszíne sötétzöld, fonákján pedig fehéren molyhos, mintha liszttel volna behintve, innen kapta a latin nevét is: "farfara" (far = liszt). Az első latin neve viszont a gyógyhatását rejti magában, mert "tussis" köhögés és "ago" - hajtom — ami tökéletesen kifejezi köptető hatását. Mattioli P.A. viszont "lópatának" nevezi a martilaput, azért, mert a növény levele hasonlít a lópata nyomaihoz. Mattioli már akkor ajánlotta fulladásra, hangszálak gyulladására és köhögésre. Sőt, a nyers levelét a fájós testrészekre és ízületekre rögzítette. A nagy csalánt (Urtica dioica) az ókori és a középkori orvosok különleges módon alkalmazták. Fogtak egy csomó friss csalánt, és ezzel jól megcsapkodták a fájós testrészt. Mindenki jól tudja, hogy égető fájdalmat okoz, és ezen a helyen kivörösödik a bőr, “babos" lesz. Barbár módszernek tűnik, mégis elérték vele azt, amit ma is elérünk a legmodernebb bedörzsölő szerekkel, amelyek helyileg izgató szereket tartalmaznak. A modern módszerek hatásmechanizmusa is azon alapszik, hogy a kenőcsbe bedolgozott kámfor-, mentol-, erős paprikakivonat vagy kígyóméreg helyileg felgyorsítja a vérkeringést, ezáltal a gyulladásos testrészben jelenlévő folyamatok felgyorsulnak, ami enyhülést hoz a betegnek. Az orbáncfű (Hypericum perforatum) is értékes és történelmileg érdekes növény. Állítólag a gyógyhatását a vadkecskék fedezték fel olyan módon, hogy ha nyíllal eltalálták őket, akkor azok az orbáncfüvet keresték, s azt legelték le. A nyíl nemcsak hogy magától kiesett a sebből, de a sebet e növény használata be is gyógyította. Ilyen legendáról szól több antik író műve. (Például Cicero és Vergilius.) Vergilius egyik eposzában céloz az orbáncfű gyógyító hatására. Turném nyílja megsebesíti Aeneas lábát. Mivel halálos sebet kap, és senki sem tud rajta segíteni, kiteszik Aeneast a ház elé. Remélik, hogy ha egy vándor arra jár, és már gyógyított hasonló reménytelen eseteket, akkor biztosan segíteni fog Aeneason is. Maga Vénusz istennő, aki valójában Aeneas anyja, láthatatlanul meglátogatja haldokló fiát, aztán felmegy az Ida-hegyre, orbáncfüvet szedni. A növényt elhozza, és meggyógyítja vele Aeneast. A kakukkfű (Thymus serpyllum) kellemes illatánál fogva ősidőktől kezdve felkeltette az emberek érdeklődését. Az antik időkben, amikor a katonák harcba indultak, a nők kakukkfűvel díszítették fel a ruháikat. A thymus jelentése erő, férfiasság. Görögországban mint frissítőt alkalmazták és női betegségeket is gyógyítottak vele, valamint Frei istennőnek szentelték ezt az aromatikus növényt. Augustus római császár stratégiai növénynek tartotta. A császár katonaorvosai por formájában alkalmazták a sebvérzés elállítására. Az örvénygyökér (Inula helenium) keletkezéséről még megemlíthetjük a régi görög legendát. Szép Heléne a kedvesét, Menelaost a kertben találta betegen, ugyanis megmarta egy mérges kígyó. Könnyei örvényszerűen hullottak, s ahol a földre estek, ott egy szép nagy sárga virágú gyógynövény bújt elő, az örvénygyökér. Ezt a növényt odaadta a kedvesének, és ezzel megmentette. Ezért kapta a növény a latin nevét — "helenium". Más magyarázat szerint máshonnan kapta a nevét. A helios jelentése nap, aranysárga virágai a napra emlékeztetnek, de egy harmadik magyarázat is lehetséges, a helenion - kosár-MINERVA Sárga tárnics Martilapu ka. Az Inula az ináéin szóból ered, ami annyit jelent, hogy kihajtani, tisztítani. Ez viszont a gyógyhatását fejezi ki, mert az örvénygyökér epehajtó és vértisztító. Kitűnő hatással van a légzési utakra. Mattioli szíverősítőként alkalmazta, és gyógybort készített belőle. E növény gyökere nem hiányozhatott egy görög konyhából sem. Dr. NAGY GÉZA 31
