A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Magányosok vallomása a társkeresésről Magányos nők és férfiak párhuzamos síneken, amelyek talán csak a végtelenben találkoznak. Vagy mégsem? Akadnak fényben úszó állomások — meghitt randevúk. No, meg vakvágányra jutott kapcsolatok... Ám tovább zakatol a szív — "száz vágy muzsikál az éjben". Ünnep- és hétköznapokon. Vajon lesznek-e, akik meghallják e keserédes melódiát? Hogy mindnyájan elmondhassuk: sínen vagyunk — a szeretet-szerelem vágányán, röpítve a boldogság felé! Ehhez próbáljuk hozzásegíteni társkereső olvasóinkat lapunk "Magányosok Klubjával". Az elmúlt két esztendő ismerkedni vágyó hirdetői közül néhányat felkerestünk, hogy osszák meg velünk e téren szerzett tapasztalataikat, illetve meséljenek sorsuk alakulásáról. Következzen egy csokornyi lerövidített vallomásaikból! MÁRIA, 65 éves özvegyasszony: — Kilenc évvel ezelőtt halt meg szeretett, jó férjem. Bár egyre fájóbb volt a magány, eleinte csak a munkámmal törődtem — naponta este hatig dolgoztam. A munkahelyemen nem is nyílt volna lehetőségem ismerkedésre. Majd lakást cseréltem, és találkoztam a közelben lakó gyermekkori ismerősömmel, egy özvegyasszonnyal. Együtt határoztuk el, hogy hirdetés útján próbálunk egy emberséges barátottársat szerezni. Sajnos, csak kevesen válaszoltak, és az ismerkedések során nagyon rossz tapasztalatokat szereztünk. Például az egyik férfi kerek-perec bevallotta, hogy ő a hétvégéket a kocsmában tölti a barátaival, mialatt keressek magamnak valamilyen elfoglaltságot. A másik azzal kedveskedett, hogy főznöm sem kell, csak a borát árulnom, és persze annyit ihatok belőle, amennyi jólesik. A harmadik a kabátja alól egy kést vett elő — mondván, hogy bárhol meg tud védeni engen. Hát köszönöm, inkább nem kérek belőle! Hát hol vannak az antialkoholista, nem dohányzó úriemberek? Akadt egy amatőr festő is, aki megfelelt volna, de kicsinek tartotta a lakásomat, műteremre lett volna szüksége. Odébbállt. Azután két évvel később mégis jelentkezett, hogy meggondolta magát, mert már az unokákkal kell egy lakásban élnie, és akkor inkább hozzám költözne. Hát most a lakás fontosabb, vagy egy megbízható társ? A barátnőmnek sem sikerült társra találnia. Eljárogattunk a helybeli nyugdíjasklubba is, de ott meg óriási versengés folyt egy-egy szimpatikus férfiért, hát inkább kimaradtunk e vetélkedésből. Néhány hirdetésre mi is írtunk, de nem válaszoltak az illetők. A szentpéteri találkozóra is elmennénk egyszer, de hétvégén éjjel nem tudnánk miképp hazautazni. Egyébként sok időt töltök a Magyarországra férjhez ment lányoméknál, de azért néha nagyon rossz egyedül... tudja, a férjem nagyon jó ember volt. VINCE, 22 éves nőtlen kamionsofőr: — Állandóan úton vagyok, havonta csupán négy—öt napot töltök otthon, ezért nincs időm másképp ismerkedni. Az előző kapcsolatom is a távollétem miatt romlott el. Persze megértem én a lányokat is, de nekem is szükségem lenne egy megbízható, engem hazaváró társra. Sokféle mendemonda járja a kamionosok és az alkalmi nőcskék viszonyáról, de én nem ilyenre vágyom. Efféle nőket bárhol kaphatnék, de attól jobban félek a különféle betegségektől. Tehát az idén tavasszal feladtam egy apróhirdetést, amelyre mindössze három válasz érkezett. Az egyik lány még nagyon fiatalka volt, a másik túl primitív (pár sort írt magáról, hogy ne gondoljam, ő árulja magát...), éppen a harmadik, aki szimpatikus lett volna, nem válaszolt a levelemre. Egy intelligens lányt kerestem, aki illik az én Bak-természetemhez, és fotót is kértem. Senki sem vette figyelembe e feltételeimet. Ezek után ismét próbálkozzak... érdemes? ARANKA, 26 éves hajadon pincérnő: — A barátnőmmel egyszerre adtunk fel hirdetést — ő egy szlovák lapba, én pedig az A HET-be. A válaszlevelek többsége szörnyű értelmi szintről árulkodott, mindössze három—négy levélre tartottam érdemesnek válaszolni. Azt is megbántam! Többnyire züllött, lerongyolódott alakok látogattak meg, akikből dőlt az alkoholszag. Mivel foglalkoztam harci művészetekkel, ezért bátran beengedtem őket a lakásomba, ahol elbeszélgethettünk volna, ha lett volna miről. Javarészt én beszéltem, ők pedig hallgattak, alig árultak el valamit magukról. Ez meglepett, mert én eléggé nyílt, barátságos természetű vagyok, és az őszinteséget várom el a jövendő társamtól is. Végül a baráti környezetemben jöttem össze egy régi ismerősömmel, akivel azóta élettársi viszonyban élünk. A férfi külsejét illetően sosem voltak különösebb elvárásaim, ám fontos számomra, hogy legyen közös érdeklődési területünk, témánk. Mindketten hasonló zenét szeretünk, sportolunk, és ő is pincér, így tolerálni tudja, hogy én szezonban nem tartózkodom idehaza, hanem a turistaközpontokban dolgozom. Úgy érzem, hogy révbe értünk... ERZSÉBET és KATALIN, 36—37 éves elvált barátnők: E.: — Már hét éve elváltam, azóta a két lányommal együtt élek. Hamarosan fiatal nagymama leszek, de azért hiányzik egy társ, ezért adtuk fel az újsághirdetést nemrég. 32
