A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
MT MINERVA CIRCUMCISIO DOMINI Negyven év következetes vallásellenes kurzusának köszönhető, hogy sok egyházi emléknap, ünnep kiesett a köztudatból. Vonatkoztatható ezen állítás mindjárt az óv első napjára is, melyet ma már csak a polgári év ünnepeként, újév napjaként ismerünk. Csupán az idősebbek emlékeznek rá, hogy az új esztendő első napja egyben Jézus nevenapja is, és hogy szoros összefüggés van e nap és a karácsony között. Erre utal az újév másik elnevezése: kiskarácsony. S ehhez az időben is behatárolható összefüggéshez, karácsony nyolcadjához, azaz a december 25-e utáni nyolcadik naphoz kapcsolódik az újesztendőnek az egyházi naptárakban egykor használatos, ma már szinte teljesen elfeledett harmadik megnevezése: Krisztus Umnk körülmetéltetésének emléknapja. (A 16. és 19. század között keltezett latin okmányokban gyakori az évkezdet ilyen jelzése: Circumcisio Domini, ami a latinban járatosak számára egyértelműen jelezte a január elsejét.) Körülmetéltetós (latinul circumcisio, héberül milah) — ősiség és titokzatosság árad e szavakból. Kultúr- s orvostörténeti források felhasználásával próbáljuk meg ez utóbbi jelző jogosultságát a minimumra csökkentefotó: archívum ni. fi, kitűnő katolikus történetíró, a nyitrai születésű Dedek Crescens Lajos 1900-ban megjelent monumentális munkájában, a Szentek életé-ben így magyarázza az emléknap eredetét: A megszületett Megváltó "hogy a törvény megtartására buzdító példát adjon, meghajtá isteni fejét, engedelmeskedett ama nép szokásainak, melynek soraiban élt és alávetette magát a haldokló O-szövetség fájdalmas szertartásának. Az Isten fia, a választottak választotta, belépett a választott nép kötelékébe. A szenvedő emberiség megváltója, születése után nyolcadnapra, a szenvedés örök emlékezetéül, a szenvedés útján lépett a világ elé. Ezt hirdeti a körülmetéltetós ünnepe". A körülmetéltetós a hímvessző fitymájának késsel való eltávolítása. A zsidó hit szerint a körülmetélés szokása Ábrahám korából ered. Ábrahám, a zsidó nép legendás ősatyja Jahveval (Istennel) kötött szerződése jeléül metéltette magát körül. A Szentírás Genesis című könyvében, Káldi György fordításában ez olvasható: "Mondá ismét az Isten Ábrahámnak: Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és ivadékod utánad nemzedékeiben. Ez az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok közöttem és közöttetek, ivadékoddal együtt utánad: hogy közületek minden férfi körüimetéitessék. Férfiasságtok előbőrét metéljétek körül, hogy ez jeléül legyen a közöttem és közöttetek való szövetségnek. A nyolcnapos gyermek metéltessék körül köztetek, minden férfi nemzetségetekben; metéltessék körül, akár házatokban született, akár pénzen vett szolga, és aki nem a ti ágatokból leszen is. És az én kötésem testeteken lesz örök szövetségül. A férfi, kinek férfiassága elöböre körülmetélve nem leszen, az a lélek ki fog töröltetni népe közül', mert kötésemet felbontotta." A bibliai időktől kezdve tehát a zsidósághoz való tartozás biztos jelének a körülmetélés megléte számított. Saul király a filiszteusoktól elszenvedett veresége után saját kardjába dőlve követ el öngyilkosságot azért, hogy "valami módon reám ne jöjjenek e körülmetéletlenek (azaz a filiszteusok) és keresztül szúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem (Sámuel I. könyve). Maga a körülmetélés azonban már jóval a bibliai idők, tehát a bronzkorból a vaskorba vezető időszak előtt létezett. A történetírás atyjától, a görög Hérodotoszt tudjuk — ő Kr. e. 450 körül járt Egyiptomban —, hogy az egyiptomiak és etiópiaiak emberemlékezet óta végzik a körülmetélést. Az orvostörténeti monográfiák elmaradhatatlan illusztrációja az a Sakkarából (Egyiptom) származó sírkép, melyen jól látható a körülmetélés korabeli technikája. A férfi múmiákon is gyakori a nemi szerv "előbőrének" hiánya, ami arra utal, hogy a circumcisiot már az egyiptomi birodalomban is végezték. Vallási jelentőségre azonban csak az Újbirodalomban, a XXV. dinasztia idején tett szert. A körülmetélés valószínűleg első művészi ábrázolását, a sakkarait, később, már Jézus személyéhez kapcsolva több remekmű követte. Közülük is kiemelkedik a magyar származású Albrecht Dürer metszete — Dedek Crescens könyve is ezt közli. E "barokkosán" gazdag képeken maga a "műtét" alig látható, s így csak a kultúrtörténetben járatosak tudatosítják a Dürer-metszet és a sakkarai relief közötti tagadhatatlan összefüggést. A lengyel Szumowszki, magyarul is kiadott orvostörténeti könyvében megállapítja ugyanis, hogy Ábrahám valószínűleg az egyiptomiaktól vehette át ezt a rituális szokást. Ábrahám, az Úr parancsának megfelelően saját férfi házanépót is körülmetélte. Fia, Izmáéi, ekkor már 13 éves volt. Az iszlám vallást követő arabok, akik Izmáéit tekintik ősatyjuknak, rá emlékezve saját gyermekeiket is e kor táján metéltetik körül, s nem nyolcnapos korukban, mint a zsidók. Eredetét tekintve tehát a körülmetélés elsősorban a vallás- s kultúrtörtónészek figyelmére tarthat számot, ám tegyük hozzá, hogy a circumcisiot eredeti, primitív formájában még ma is végzik Afrika kevésbé civilizált területein. Balázs Dénes, a kitűnő magyar utazó 1979-ben kiadott A Zambezitöl délre című könyvében így írja le Dól-Afrika legerősebb fekete népcsoportjánál, a xhoszák-nál megfigyelt ceremóniát: "Miből áll a circumcisio? Titkos ceremónia, amelyen csak a varázsló és ifjú páciensei vehetnek részt. A varázsló késével lehasít egy darabot az ifjú nemi szervének előbőróből, amit aztán elásnak egy hangyaboly tövében. Jó mélyen kell elrejteniök, mert a xhoszák hite szerint, ha megtalálja egy gyík, gonosz ördögként jelenik meg a férfi életében. Avarázsió ezután gyógynövényekkel bekötözi a sebet, a fiú arcát pedig fehér agyaggal mázolja be. Amíg a seb be nem gyógyul, az ifjú tisztátalannak számít, és nem hagyhatja el az erre a célra épített kunyhót. A kunyhóba nő nem léphet be, az ifjakat a varázsló látja el élelemmel. Ha úgy ítéli meg, hogy az ifjú megtisztult — azaz begyógyult a seb —, lemoshatja arcáról az agyagot, és újra megjelenhet a nyilvánosság előtt. Most már férfinak számít, akár meg is házasodhat." A körülmetélésnek azonban nemcsak rituális, vallási, hanem egészségügyi jelentősége is volt, és van ma is. Már Szumowszki említett müve is hivatkozik egy 1966-os tanulmányra, melynek szerzője, Fels a cirkumcízióból fakadó előnyöket összegezi. A körülmetéléssel lemeztelenített makkon szarus hámréteg alakul ki, mely ellenállóbb a feldörzsölések és hámsérülések ellen. A nemi betegségek, elsősorban a vérbaj (szifilisz) kórokozója éppen a 30
