A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
HETHÍRMONDÓ Dióspatonyban római katolikus templom épül Mózes I. könyvének 28. részében írja, hogy a Mezopotámiába igyekvő Jákob, fáradtságtól gyötörve álomra hajtja fejét a pusztában. Vánkosa csak egy durva kődarab. Mégis gyorsan elalszik. S álmában megjelenik előtte az Úr, aki egy égig érő lajtorján ereszkedett le hozzá. Bemutatkozik Jákobnak, majd közli vele: Ha továbbra is jó és szófogadó lesz, segíti őt élete további útjain. Felébredvén, megrendült hősünk csak ennyit mond: "Bizony, ez a hely nem egyéb, mint Istennek háza és az égnek kapuja"! S a követ, amelyen feje nyugodott, leöntötte olajjal, és úgy állította fel, mintha az egy oltár lenne. Jákobnak eme egyszerű és kezdetleges mozdulatában üzenet van. Isten házát csak az Úr akaratával összhangban szabad építeni! Hagyni kell, hogy először ő építsen a lelkekbe a szeretet fundamentumán! Elég a dióspatonyi templom épülő falaira tekinteni, és láthatjuk azt a hatalmas változást, amelyre az emberi lélek képes, mihelyt Isten szelleme szabadon végezheti átalakító munkáját. Akár bibliai példabeszédnek is beillene, ahogy a múlt ártó szándékait feledve imádkozik, adakozik és dolgozik ez a közösség. A templomépítésnek úgy fogtak neki, mint a szomjúhozók a kútásásnak. Bizonyságot tesznek arról, hogy nekik Istenük van és ők az Istenéi. A régi templomokat legtöbbször magányos helyeken, félreeső oldalakon, ligetekben építették. Talán, mert Jákob is a világtól távol, a pusztában találkozott Istennel. Napjainkban a racionális gondolkodás, már kevés ilyen helyet kínál, Dióspatonyban a temetőhöz közel rakták te Isten házának alapköveit. Biztosan azért, hogy jobban érezzük azt a folytonosságot, amit az étet két döntő pillanata mutat leginkább: Összefüggést a keresztvíz alá tartott kisdedek és a feltámadásra váró testvéreink között. Mert nemcsak a születésre váró magzattal tartozunk össze, hanem halottainkkal is. Ők azok, akik előre mentek ugyan, de mindig mögöttünk állnak. Dióspatonynak tehát két temploma lesz. A református után, immár katolikus is. Szülőfalum sokat sérült telkiismeretére kellenek ezek a csendes oázisok, kultúrálódásunk monumentumai. Aki átlépi küszöbüket, Istennek kötött szövetségének adja tanújelét. Mert imádkozni ugyan otthon is lehet, de az otthon zaja, légköre, megszokottsága lehetetlenné teszi az elmélyülést. A templom csendjében viszont, megszűnik az élet lármája, nincs más célom, csak az, hogy létekben találkozzam Istennel. S ezekben a világtól elszakadt percekben döbben rá a hívő, hogy milyen kis porszem az ember. Élete csak akkor érték, ha az Evangélium igazságainak válik részesévé. BRÁNYIK SÁNDOR Határon Túli Magyarok Fesztiválja Egy másfél éve működő tánccsoportnak nagy megtiszteltetés, ha külföldi vendégszereplésre hívják. így volt ez a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete mellett működő Mátyus Táncegyüttes esetében is. Szeptemberben értesültek arról, hogy Pécsett a Mediterrán Ősz rendezvénysorozatának záróakkordjaként megrendezik a Határon Túli Magyarok Fesztiválját, s ott Szlovákiát ők képviselik. Miután az együttes vezetője, Simkó Mária egyeztette a programot a Bendő zenekarral, a csoport szívós próbákba kezdett. A gazdag kínálatból a szervezők az október 22-i gálaműsorra a Mátyusföldi eszközös és friss című táncot választották. 1994. október 21 -én utaztunk Pécsre. A szombati ünnepélyes megnyitó a Pécsi Nemzeti Színház előtt történt, ahol felvonultak a csoportok: a felsőszelieken kívül a kórógyi tánccsoport Horvátországból, a nevetlenfalusi néptáncegyüttes a Kárpátaljáról, a doroszlói hagyományőrzők a Vajdaságból, valamint a csókaiak és a topolyaiak. Eljöttek még Burgenlandból az alsóőriek, Erdélyből a szamosújváriak, a Muravidékről (Szlovéniából) pedig a lendvai népdalkor. A térre érkezve mindenki táncolt, muzsikált egy lélegzetnyit, majd a Himnusz elhangzása után dr. Szűcs József, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta, hogy a Fesztivál célja nemcsak színpadon találkozni az itt élő emberekkel, hanem közelebbről is megismerni egymást. A szónok beszédében kiemelte, hogy miért fontos a faültetés. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni, s emlékezetessé tenni a találkozást, bízva a jövőben, hogy máskor is együtt tehetnek majd. A Barbakán tövében a csoportok képviselői egy-egy tujafát ültettek el. A délutáni városnézés után a főpróba következett. A gálaműsort a Pécsi Orvosi Egyetem aulájában rendezték. Valamennyi csoport egy a saját tájegységére jellemző táncot mutatott be. A zsúfolásig megtelt nézőtér lelkesen üdvözölte a táncosokat, énekeseket. A közös zárószám után a vendéglátók megköszönték a színvonalas összeállítást, majd táncházba hívták a résztvevőket. A hangulat igazán szívet melengető volt. Sok új barátot, ismerőst szereztünk. A fesztivál befejező részében vidéki fellépések voltak a megye számos községében. A felsőszeliek Majson vendégszerepeitek. Útközben megtekintették Mohács nevezetességeit. Este került sor a majsi művelődési házban az önálló műsorra, amelyen fiataljaink átadták a Mátyusföld üzenetét. A fesztiválhangulat hazafelé is éreztette hatását. Zenészeink még az úton is gyakorolták a szebbnél szebb mezőségi és dunántúli dalokat. MÉSZÁROS MAGDOLNA A "Kakukkfészek" komáromi sikeréről November végén a zsúfolásig megtelt Komáromi Jókai Színházban — a tatabányai Jászai Mari Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciójaként — került bemutatásra a Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" című világhírű regényéből Dale Wasserman által írt kétrészes színmű (Bátki Mihály fordítása). Az előadás egyik mézesmadzagja volt a Bromden Főnököt játszó Bujtor István színre lépése, aki egyúttal a rendező szerepében is tündökölt (aszszisztense: Herpai Rita). Hozzá hasonló élvezetes játékot nyújtott a Randié P. McMurphy fővagányt alakító Sörös Sándor is. A történet színhelye egy elmegyógyintézet, szereplői betegek és ápolóik. A Hornyánszky Tamás által tervezett díszlet a bemutatott film világát idézi, akárcsak Kiss Margit jelmezei. Izgalmas cselekménybonyolítás, hiteles emberábrázolás jellemezte a produkciót, miközben figyelemmel kísértük a kiszolgáltatott emberroncsok szabadságért, a megaláztatás, illetve a manipulált társadalom elten vívott élet-halál harcát. "Lázadni kell az embertelenség elten, mert az áldozat — fájdalmas bár — nem céltalan: talán van még visszatérés az elvesztett emberséghez..." Kép és szöveg: Miskó I. 22
