A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
FIGYELŐ HÉT SAKK - KARÁCSONYTÓL A HÁROMKIRÁLYOK NAPJÁIG... Hastings. Kies fekvésű fürdőváros Londontól délnyugatra, a La Manche-csatorna partján. Nevét nemcsak Britannia, hanem a sakkozás történetébe is beírta. A Hastings melletti véres csatában 1066-ban a normannok Hódító Vilmos vezetésével legyőzték az angolszáz csapatokat, és ennek következtében Vilmos "elkonfliskálta" az angol nemesi birtokokat, és azokat a korona védelme alá helyezte. Ezzel teljesen új helyzetet teremtett a szigetországban, szinte évszázadokra kiható következményekkel. Csakhogy Hastings a sakkozók számára is jelentős hely. Kerek száz éve lesz, hogy 1895-ben nagyszabású világversenyt — mai szóhasználattal élve "szupertornát" — rendeztek a fürdővárosban. A győzelmet a zseniális amerikai sakkozó, Harry Nelson Pillsbury szerezte meg az orosz Csigorin, az új világbajnok Emanuel Lasker, elődje Steinitz és sok már neves sakkozó előtt. Akkor még kevesen gondoltak arra, hogy Hastings egy olyan sakkversenysorozatot indít el, amelynek nincs párja a sakkozás történetében! A száz év előtti verseny után ugyan kisebb "pihenő" következett, de 1919-től napjainkig — a háborús éveket leszámítva — minden esztendőben megrendezik a karácsonytól a Háromkirályok napjáig tartó nemzetközi sakkversenyeket. A mostani is jubileumot jelez: az 1994—95-ös hastingsi torna lesz a hetvenedik! A hastingsi versenyeket aránylag rövid idő alatt bonyolítják le, ezért többnyire csak tíz résztvevőt hívnak meg (néha nyolcán játszottak két menetben). Ezzel szemben a már említett Lasker és Steinitz mellett — Kaszparovot kivéve — minden korábbi és még élő sakkvilágbajnok egyszer vagy többször is asztalhoz ült Hastingsban, mint Capablanca, Aljechin, Euwe, Botvinnik, Szmiszlov, Tál, Petroszjan, Szpaszkij és Karpov. Mellettük a sakkvilág számos további csillaga — mint például Keres, Flohr, Reshewsky — ugyancsak megfordult a fürdővárosban. Hastingsból indult el a nagy magyar sakkozó Maróczy Géza fényes nemzetközi sakkpályája is. Az angol sakkszövetség meghívta a külföldön már többször sikerrel szerepelt Makovetz Gyula magyar mestert a Hastingsban rendezendő versenyére. Makovetznek nem volt kedve a hosszú utazásra, ezért levelet írt az akkor Londonban élő világbajnoknak Laskernak, és beajánlotta maga helyett Maróczyt. Rövidesen megérkezett a válasz: a versenybizottság elfogadta Maróczy nevezését a nagymesterversennyel párhuzamosan rendezett mesterképző főtornára. A részletekre Maróczy így emlékezik: "Mint a székesfőváros Káposztásmegyeren épülő új vízmüvének napi 4 koronával alkalmazott műszaki rajzolója, úgy kértem ki szabadságomat, hogy kiutazhassak a versenyre. A költségekre félretettem másfél havi fizetésemet, ez fedezte a várható kiadásokat. Akkor még jobb idők jártak! Az indulásig több mint három hónapnyi időm • A jubiláló Hastings • Száz éve indult el Maróczy Géza a nemzetközi sakkarénában • Magyar sikerek a szigetország partján volt, vásároltam hát egy angol nyelvtant, és buzgón kezdtem angolul tanulni. A sakkjáték gyakorlására nem maradt időm. Mint afféle szárazföldi patkány én is féltem a tengeri úttól. Napokig tanulmányoztam a menetrendeket, és végül úgy döntöttem: Calais—Dover lesz az átkelési útirány. Rosszul választottam: a tenger itt rendkívül viharos. Kínos utazás volt. Hastingsben új meglepetés ért. Nem tudom Lasker feledékenysége vagy a bizottság tévedése miatt, de nem szerepeltem a résztvevők között. A bonyodalmat az egyik angol versenyző előzékenysége oldotta meg. A kedves öregúr átadta a helyét, mókás komolysággal követelve tőlem, hogy nyerjem meg a bajnokságot, mert neki is az volt a szándéka. A verseny befejezése után ő volt a legboldogabb, úgy érezte, hogy ő a bajnok!" Nos, az idézetekből már következtetni lehet arra, hogy a fiatal magyar sakkozó sikerrel szerepelt első külföldi versenyén, és első lett Hastingsban a mesterképző főtornán! Ezzel elindította azt a gyorsan fölfelé ívelő sakkpályát, mely már röviddel rá a világ legjobbjai közé emelte. Ahogy írja: megszereztem a nemzetközi mesteri címet, ami mindenesetre értékesebb cím volt a "kávéházi mestereinknél". Maróczy hastingsi játéka teljes elismerést aratott. Általános volt a vélemény, hogy a nagymesterek között van a helye, nem a főtornán. A kor egyik legnagyobb sakkozója és sakkpedagógusa, a német dr. Tarrasch azzal tüntette ki, hogy mint új mestert elsőnek hívta meg a következő évi nagy nürnbergi mesterversenyre. Még egy érdekes idézet Maróczy Géza visszaemlékezéséből: “A verseny befejezése után Pillsburyvel együtt az ünnepélyes díjkiosztásnál a polgármester mellé kerültünk. Mellettem ült Lasker, aki segített az angol társalgásban. A polgármester érdeklődött, hogy milyen volt az utam Budapesttől? Kocsin vagy lóháton tettem-e meg az út egy részét, továbbá, hogy nem volt-e találkozásom rablókkal az úton? Ugyancsak elcsodálkozott, amikor megmagyaráztam, hogy Budapest négy órányira van gyorsvonaton Bécstől. Láttam, hogy megkönnyebbülten fellélegzik, és spontán kijelentette, hogy akkor hát osztrák vagyok..." Manapság már nem lehetne ilyen naiv és tájékozatlan a hastingsi polgármester, mert Maróczyt követően sok magyar sakkozó írta be nevét a hastingsi győztesek közé. Maróczyékhoz hasonlóan Szabó László is Hastingsben kezdte meg gazdag nagymesteri pályáját. Akkor, 1938-ban már magyar földön is komolyan érezni lehetett a hitleri Németország erősödő nyomását. A különböző diszkriminációs rendeletek hatására Szabó az emigráció gondolatával is foglalkozott, amikor Maróczy, aki tisztában volt a fiatal sakkozó képességeivel, segítségére sietett: levelet írt barátjának Max Euwe volt világbajnoknak, hogy hívják meg Szabót a hastingsi karácsonyi tornára. Szabó László fényesen beváltotta pártfogójának jövendölését: Euwe előtt veretlenül lett első. Szabó még sokszor játszott az angol fürdővárosban: 1948-ban és 1950-ben ismét győzött, de talán a legértékesebb az 1974. évi szereplése, ahol a 16-ra bővült mezőnyben az 1—4. helyet osztotta Tál volt világbajnok, a későbbi többszörös világbajnokjelölt Timman és az orosz Kuzmin társaságában. Ezt a kimagasló eredményt már 57 éves korában érte el a magyar nagymester. A magyar sakkozók sikerei tovább folytatódtak: 1970-ben Portisch Lajos szerzett elsőséget és figyelemreméltó volt 1978-ban Sax Gyula szereplése is, aki Petroszjan volt világbajnok társaságában a második díjon osztozott. Végül pedig a legfrissebb siker: 1993-ban az első női győzelem született a Hastingsi Versenyek százéves történetében: 1992— 93-ban az orosz Szergej Bareje wel közösen Polgár Judit vitte el a pálmát! DELMÁR GÁBOR 21
