A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
LAPOZGATÓMT Fotó: a szerző Fej- és hátdísz a budai lakásban egyik a társadalmi, azaz korra, nemre, rangra, törzsi hovatartozásra utaló jelek rendszere; a másik az ideológiai, azaz mítosszal, mágiával, sámánok tevékenységével összefüggő jelek rendszere. Az amazóniai indián a tollat tekinti a művészi kifejezés elsőrendű alapanyagának. "Vizuális ünnepről" beszélhetünk a tollművészet kapcsán, hiszen az indiánok rítusaik során — fejkoronától bokadíszig — sokféle toliékszert viselnek. Meghatározó e díszek színe, amelynek különböző jelentése van az egyes törzseknél. Több törzsnél az élet minden jelentős eseményéhez tartoznak rítusok, melyek alapvető kellékei a különböző formájú és színű tolimunkák. Kész toliorgia! — Állítólag a dzsungelirtás következtében egyre veszélyeztetebbek ezek a benszülött törzsek — megszűnőben van az idilli állapot? — A törzsek helyzete mindenütt eltérő. Brazíliában fenyeget leginkább az erdőirtás, az erózió veszélye. Emellett gyakoriak az indiánok és a betolakodó aranyásók, gyémántkereskedők közti összetűzések, öldöklések. Bár a FUNAI szervezet próbálja védeni az indiánokat, a korrupció miatt esetenként sikerül a betolakodás. Egyes törzsek egyre megközelíthetetlenebb területekre húzódnak vissza, mások — anyagi juttatás reményében — szívesen kapcsolatba lépnek a fehérekkel, de ekképp elvesztik a területeiket. Például a kajapók egy része bankszámlával, repülővel stb. rendelkezik, holott harminc-negyven évvel ezelőtt még keményen ellenálltak a csábításnak. Ezért is fontos megismerni őket, amíg lehet. A tárgyi gyűjteményeimet több európai nagyváros múzeumában őrzik, a Néprajzi Múzeumban és Tatabányán is van állandó kiállításom. (A nyilatkozót Tatabánya díszpolgárává választották 60. születésnapján, amikor egy gyűjteményt a városnak adományozott.) Keszthelyre viszünk egy gyűjteményt, és fotókon, filmfelvételeken igyekszem megőrizni a tapasztaltakat az utókor számára. Magyarországon sok fiatal érdeklődik Latin-Amerika kultúrája iránt, négy évvel ezelőtt nyitottuk meg a kulturális antropológia tanszéket, ahol oktatok. 1989 óta vagyok a Magyar Latin-amerikanisták Társaságának alelnöke, amely összejöveteleket szervez a különféle területeken kutatók számára. Évente április 17-e táján megtartjuk az "Indián napot" (e napon tartották először Mexikóban) stb. A nemzetközi szerkesztőgárdával bíró REVINDI című, évente kétszer megjelenő indianista lapban terepbeszámolókat, hosszabb lélegzetű tanulmányokat és rövidebb híreket, rendezvénybeszámolókat közlünk — a törzsi kultúrákkal foglalkozunk. Ezáltal erősítjük az egyes intézmények, szervezetek közti kapcsolatokat is. Tesszük a tőlünk telhető legtöbbet... — Töltötte már a téli ünnepeket valamelyik törzsnél? — Igen, nemrég átéltem egy emlékezetes újévköszöntést. Az egyik törzs sámánja órákig gyógyított egy kisgyermeket, miközben a férfiak a gyermek helyett nyögtek, én pedig magnóra vettem a sámán gyógyító énekét. Tapasztalhattam a szeretet gyógyító erejét — a törzs tagjainak fantasztikus együttérzését, segítőkészségét. Hajnalban együtt ünnepeltük a kicsi gyógyulását és az új év beköszöntését. A karácsonyi ajándékozáshoz hasonló az egyes termékenységi rítusoknál a sámán bőkezű vendéglátása, amikor megajándékozza a többieket — ekkép is növelve saját tekintélyét. A kelet-brazíliai falvakban is csereberélnek-ajándékoznak egymás között az emberek, s ezzel megerősítik a kapcsolataikat, akárcsak nálunk, karácsonykor a rokonok, barátok. Továbbá december-január táján maniokasörrel-kasirivel kínálják egymást, betartva bizonyos rangsort. — Magánemberként is visszakívánkozik az indiánok közé? — Állandóan! Az ittlétemet kényszernek érzem a sokféle kötöttség miatt. Odaát van időm meditálni, figyelni az egyszerű embereket, akik mégis mindent tudnak a világról, alkalmazkodnak a természethez, csodásán tisztelik-segítik egymást... Az egyetemi szünetekben mindig visszatérek hozzájuk. Legközelebb májusban utazom Wayaman barátomhoz... bár ha csak tőlem függne, már indulnék is! MISKÓ ILDIKÓ írók a jóságról, rosszaságról • Az ember mindig olyan dolgokról beszél megvetően, amelyeket nem kaphat meg. B. Traven • Rendesen a hazug védi legdühösebben igazmondását, a gyáva a bátorságát, a rosszulnevelt a gyermekszobáját. Margaret Mitchell • Az ember csak azokat bántja, akiktől fél, és minél kevésbé fél az ember önmagától vagy másoktól, annál egészségesebb. Phyllis Bottome • Az emberek, akiket alázatos, mindenre kész szolgáknak hiszünk, mert csodálnak bennünket és rajonganak értünk, nem segíthetnek rajtunk a balsorsban, mert közöttük a legnyomorultabb és a legkisebb is minden rajongáson túl jobban szereti önmagát, mint bennünket. Karinthy Frigyes • Az emberek általában gonoszabbak, mint amilyennek látszanak. Nem úgy mutatják magukat, mint amilyenek a valóságban: bújva csinálják azt, ami miatt gyűlöletet vagy megvetést érdemelnének, és csak olyan tettekkel lépnek előtérbe, amelyekért helyeslést vagy bámulatot várnak. Anatole France • Ez a világ mindig ellentmond a nemesszívűeknek, a bűn és az alacsony számítás számára van alkotva, s a lélek lendülete minden kísérletnél fekete börtönfalakba ütközik. Josephin Peladan • Egy bizonyos szemszögből az önzés maga az élet. Kétségtelen, hogy az önzetlen ember a legönzetlenebb szeretne lenni, s ez maga a teljes önzés. Kassák Lajos • Amióta a világ áll, az erőszak és az ostoba arcátlanság lélekben ikertestvérek. Franz Werfel • Aki más, mint a többi, azt gyűlöli a többi. Lion Feuchtwanger • Vannak lények, akik halálos határozottsággal és biztonsággal tudják előre sorsukat és büszkén, emelt fővel mennek eléje. Pásztor Árpád • Kiismerhetetlen gonoszságok élnek az emberekben, úgy játszanak egymással, mint a macska az egérrel, s aki hisz a másikban, az észrevétlenül alulmarad a játékban. Kassák Lajos • Ne kérdezd, mit mond majd rólad az emberek szája, mielőtt elérkezik igazoltatásod napja, mert ez a nap elérkezik. Franz Werfel Válogatta; -d-9
