A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-16 / 51. szám

Tél apó Egyszer volt, hol nem volt, sűrű erdő szélén volt egy házikó. Abban a házikóban élt egy öregember, meg egy öregasszony. Szegények voltak világéletükben, de szorgal­masan dolgoztak, a pénzecskéjük­kel takarékoskodtak, apóka haris­­nyaszárban rejtegette, hogy legyen miből élniök, ha már dolgozni nem tudnak. — Jól jön ez a kis pénz, ha majd bekopog a tél — ezt mondogatta mindig apóka, ha a harisnyaszárra nézett. Egyszer aztán elment az erdőbe fát fágni, s anyóka egyedül maradt. Kopogtattak a házikó ajtaján. Anyóka kinézett, s meglátta, hogy egy vénséges vén ember áll az ajtóban. — Ki vagy, te vénséges vén ember? Ki vagy, és mit akarsz? — kérdezte anyóka. — Egy kis alamizsnát kérnék tőled, anyóka. Én vagyok a vénsé­ges vén Tél apó. — Te vagy az, Tél? Akkor hát kerülj beljebb, régóta gyűjtjük a pénzecskénket, hogy legyen, mire eljössz! Anyóka az öreg Tél kezébe nyomta a harisnyaszárat, benne a pénzecskével, amit keserves mun­kával kuporgatott össze az ura. Mikor aztán apóka hazaért, anyó­ka vidáman újságolta: — Itt járt a Tél, s elvitte a pénzünket! — Jaj... jaj! — siránkozott az apóka. — Csak nem adtad oda valakinek a megtakarított pénzecs­kénket? — De bizony odaadtam én! — mondta anyóka. — Vénséges vén ember kopogtatott be hozzám, s azt mondta, Tél a neve, odaadtam hát neki! Te mondtad, hogy jól jön a pénz, ha majd bekopogtat a Tél. — Koldusbotra jutottunk — kesergett apóka. — Nincs más hátra, szedjük a sátorfánkat, me­gyünk a nagyvilágba szerencsét próbálni. így is tettek. Nekiindultak a nagyvilágnak, otthagyták a házikót, csak az ajtót akasztották ki, azt vitték magukkal, hogy ne kelljen a puszta földön hálniok, ha eljön az éjszaka. Sűrű erdőn át vezetett az útjuk, ott érte őket az éjszaka. Apóka kiválasztott egy dús lombú fát, annak az ágai közé felvitte az ajtót, s anyókával együtt szépen lefeküd­tek rá. Hamarosan el is aludtak, s a hold már magasan járt az égen, mikor hangos kiabálásra, zenebo­nára ébredtek. Rablók járták a sűrű erdőt, s éppen az alatt a dús lombú fa alatt pihentek meg, melynek ágai között apóka és anyóka kuporgott az ajtón. A zsiványok a fa tövében kirak­ták a tenger sok rablott aranyat, drágakövet, hogy megosztozkodja­nak rajta. Osztozkodás közben összevesztek, mindegyik magának akarta a tenger sok kincs java részét, a kapitányuk meg mérgében elkiáltotta magát: — Vigyen el az ördög bennete­ket! Gondolt egyet apóka, a zsivá­nyok közé hajította az ajtót, s a kapitánynál is nagyobbat kiáltott: — Itt az ördög! Nos, a rablóknak sem kellett több! Ahány an voltak, annyifelé szaladtak, a tenger sok kincs meg ottmaradt a fa alatt. Apóka és anyóka egykettőre lemászott a fáról, anyóka a kötényébe, apóba az iszákjába rakott annyi aranyat, drágakövet, amennyi csak belefért. Szépen hazaballagtak a házikóba, az ajtót beakasztották a helyére, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. n -SAROK M "Gordiuszi" csomó. Egy kötélből csomót kell kötni azzal a feltétellel, hogy a kötélnek csak a végeit lehet megfogni, s azt sem szabad elengedni! Lehetetlennek látszik? Nem az! Megoldás: mielőtt a kis "bűvész" a kötél két végét megfogja, fonja keresztbe a karját. Ha széthúzza karjait, a kötélen csomó keletkezik. A négy, azonosnak tűnő rajz mindegyikén található egy-egy olyan apró rajzi elem, amely a többi rajzon még hiányzik. Melyek ezek? Hogyan ajándékozzunk? Még néhány nap, és ismét itt a karácsony. Bizonyára ti is sokat gondolkoztatok azon, mivel is lephetnétek meg szeretteiteket. Nos, ha már megvan az ajándék, a szép csomagolásról se feledkezzetek meg. Jó ha tudod, hogy szúrós szerszámot, kaktuszt nem illik ajándékozni. Az ajándékban, az ajándékozásban lehet humor, üzenet, de még kérés is. Ha például a padtársad állandóan elkéri a radírodat, kaphat tőled díszes csomagálásban, masnival átkötött radírt. Minden aján­dék mellé írhatsz verset, rajzolhatsz virágot, de a vers és a rajz önmagában is lehet ajándék. Végezetül egy érdekes és szép ajándék elkészítésé­nek módját közöljük. Két üveglap közé szépen, képszerűen el kell rendezni pár szál virágot és levelet, amelyeket előzőleg le kell préselni. A virágokat és a leveleket nem szabad az üveglapra ragasztani. Fekete papírból vágott szalagocskákkal kell összefogni, majd összeragasztani a két üveglapot, oly módon, hogy a két lap közé előzőleg egy szál hosszú cérnát kell rögzíteni. Végül a képet ablakkeretbe helyezzük, és kész az ajándék. Igaz, a munka aprólékos, de az eredmény látványos. 19

Next

/
Thumbnails
Contents