A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-16 / 51. szám
MINERVA G YOG YNÓ VENY-TÖR TENELEM Az ősembert is gyötörték bizonyos betegségek, és mivel a környező természet nyújtotta számára a táplálékot, gyorsan rájött, hogy melyik növény ehető, melyik gyógyít, és melyik halálos méreg. Megismerte a növények gyógyító erejét, és a halálosan mérgező növényeket az állatok megsemmisítésére, de néha az ellenség kiirtására is alkalmazta. Idővel a növényekről szerzett tapasztalataikat rendszerezték, és mivel akkor is voltak olyan emberek, akiket az Úr gyógyító hajlamokkal és adottságokkal ruházott fel, ők váltak egy törzs kuruzslóivá. Apa a fiára ruházta a gyógyítás tudományát. Mivel az ókori emberek minden jelenségnek és tárgynak földöntúli, démoni vagy isteni erőt tulajdonítottak, ezt a sámánok ki is használták. így a Napot, a Holdat, a köveket és az egyes növényeket is istenként tisztelték. Azért, hogy a sámán gyógyítók jobban tudjanak hatni, különféle bódító növényeket alkalmaztak, hogy eksztázisba jöjjenek, beszélni tudjanak az istenek nyelvén. Az ábrázatuk átváltozott, megjósolták a jövőt, a szerencsét és a szerencsétlenségeket. Itt jelennek meg először a gyógynövények mint bódítók, hallucinációt előidéző növények. Alkalmazták például a csattanó maszlagot (Datura stramonium L), amelyet népiesen úgy hívunk, hogy csodafa, a nadragulyát (Atropa belladonna L.), népiesen maszlagos nadragulya. Többi népies elnevezése jobban kifejezi bódító hatását: álomhozó fű (a hallucinációkat előidéző hatása miatt), bolondfű, ördögfű. Ezek a magyar népi elnevezések nagyszerűen kiemelik a nadragulya hatását. A harmadik gyógynövény a beléndek (Hyoscyamus niger L), amelyet a népi elnevezés szintén hatásához hűen tükröz, mert többek között boszorkányfűnek, csábítófűnek, csodamagnak, ördögszemnek nevezi. Mindhárom növény a burgonyafélék családjába tartozó, mérgező növény, amelyek szakszerű használatkor gyógyítanak, de ha helytelenül alkalmazzák őket, mérgeznek, sőt halált is okoznak. De térjünk vissza a sámánság által használt eksztázisos állapothoz, amelyben a sámánok a többi, be nem avatott egyént tudják ezzel befolyásolni. Hogy mennyire így volt ez, bizonyítják a későbbi kutatások. Konkrét példa: Dr. Will- Erich Peuckert Göttingenből, elkészítette az említett három növényből azt a receptet, amelyet a XVII. században alkalmaztak. Az utasítás szerint rászedte orvoskollégáit, hogy kenjék be vele a homlokukat és a hónaljukat. Majdnem azonnal 24 órás, mély álomba merültek, és azt álmodták, hogy vadlovagláson vesznek részt, majd őrült táncot folytatnak, boszorkányok üldözik őket, és más szörnyű álomképeik voltak. Ez azzal magyarázható, hogy farmakológiailag ezek a bódító növények rendszertelen szívműködést okoztak, és elalváskor azt érezték, mintha a semmibe zuhannának. A delíriumos állapotban könnyen elhiszi az ember, hogy amit "lát" és érez (hallucinál), az valóság. A következő példa, hogy ezek a Solanaceae családjába tartozó növények mennyire elősegítik az eksztázist, a hallucinációban való varázslást. Afrika egyes részein ma is élnek még olyan törzsek, amelyek majdnem olyan primitívek, mint az ősemberek. Az amerikai expedíciók orvosai megbarátkoztak az ilyen sámán-kuruzslóval, és megpróbáltak úgy viselkedni, mint a kuruzsló. A mámoros gyógynövényeket pipába tömték, és mind a kuruzsló, mind az orvosok elszívták. A kuruzsló az egész adagot kiszívta. Az orvosok csak 1/4-ét, és három napra álomba merültek, és szintén őskori boszorkányorgiákról álmodtak. Visszatérve az őskorhoz: a varázslók a beteg embert először félig megmérgezték, majd mindenféle ceremóniát végeztek felette a többi törzstag előtt, s ahogy a méreg hatása gyengült, a beteg kezdett magához térni, és meggyógyult. Ezek voltak azok a csodás gyógyulások, amelyek a többiek szemében a sámánt úgy láttatták mint egy hatalmas gyógyító erővel bíró varázslót. Dr. Nagy Géza (Folytatjuk) Irány a Mars! Pénzügyi és műszaki okok miatt elhalasztották az orosz "Mars 94" űrszonda ez év októberére tervezett startját. Legközelebb 26 hónap múlva lesz a két bolygó ismét az űrkutatás számára kedvező helyzetben. így csak akkor indulhat a hattonnás Proton rakéta, hogy 54 millió kilométeres utazással kétszázötven kilónyi műszert juttasson a vörös bolygóra. Az űrszonda a Mars körül fog keringeni, és továbbítja a Föld felé a felszínre küldött műszerek mérési eredményeit. A tervek szerint két fúróberendezés hatol majd hat-nyolc méter mélyen a Mars szilárd kérgébe, elsősorban annak a vizsgálatára, hogy a talaj tartalmaz-e vizet. Két kis — egyenként 15—25 kilogramm tömegű — műszeregyüttes gyűjt adatokat egy éven át a Mars felszínéről, altalajáról, légköréről, mágneses mezejéről és az ionoszfóráról. Az 1996-os programban a NASA is részt vesz, több, mint egymillió dollár értékű műszerrel. Az eredetileg 1996-ra tervezett, de szintén két évvel eltolódó másik programban fognak útra kelni a Massachusetts-i műszaki egyetemen kifejlesztett "fémrovarok" —: az alig egy kilogrammos csápokon előrehaladó járművek. Ez a második űrhajó egy nagyobb járművet is visz majd magával, amely óránként 500 méteres sebességgel bejárná és műszereivel végigvizsgálná a marsbéli sivatagot a leszállás helyének 100 km-es körzetében. A "marsjárót" a kísérletek során a legbarátságtalanabb terepeken próbálták ki — a kamcsatkai vulkánok között. Szibériában és a kaliforniai Halál Völgyében — ám mindez csak kellemes tavaszi séta volt a várható viszonyokhoz képest. A Mars légköre csak két ezrelékben tartalmaz oxigént, 95 százaléka szén-dioxid, 2,5 százaléka nitrogén és 2 százaléka argongáz. Ózonburok híján a bolygó felszínére olyan erős ultraibolya sugárzás jut, amely feltételezhetően megakadályozza bármiféle élet kialakulását. A hőmérséklet kevéssel haladja meg az abszolút nullá fokot, és a bolygó felszínén porviharok söpörnek végig. A Mars felszínéből huszonhétezer méter magas hegyek emelkednek ki, s ezeket hét kilométer mély, és közel száz kilométer széles árkok szabdalják több ezer kilométer hosszan. A Naprendszer egyik bolygóján sincsenek hasonló méretű akadályok, még a sokkal nagyobbakon sem. Az összes automatikus űrszonda ugyanazt az egy célt szolgálja: az ember eljutását a Marsra. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió eddig húsz automata űrhajót küldött a Marsra. A legutóbbi, 1993 augusztusában fellőtt berendezésnek a bolygó egész felszínét fel kellett volna térképeznie — már a majdani legcélszerűbb leszállóhely kiválasztása végett. S bár ez a szonda a Mars mellett elszáguldott a végtelen világűrbe, a munka, a kudarc ellenére, folytatódik. Japán 1998-ra tervezi egy űrhajó fellövését; a NASA 12 műszeres bázisból álló hálózatot akar telepíteni a Marsra 1998 és 2003 között; az Európai Űrkutatási Ügynökség négy szondát szándékozik fellőni 2003-ban a bolygó légkörének és időjárásának vizsgálatára. Készülnek a részletes tervek, hogy 2010-ben két űrhajó szállhasson le a Marson. Az egyik a visszatéréshez szükséges üzemanyagot szállítja, a másikból három ember fog hat hónapos űrutazás végén a mesterséges gravitációs térből a Marsra lépni. Ötszáz napi magányos kutatómunka után elindulnak majd — vissza a Földre. 20
